Menu

Újra olvasva

2005.02.28.

Újra olvasva… címmel indította el sorozatát a Pestújhelyi Közösségi Ház. E két szó kettős értelemben jelenik meg: egyik értelmezése szerint egy-egy korábban olvasott művet újraolvasunk a szakértővel: legyen szó olvasáskutatóról, irodalomtörténészről, vagy egy íróról. A két szó másik értelme azonban most még fontosabbá válhat: a rohanó világban, a cikázó televízióadás, videokazettán és DVD-én kapható film, a számítógépes játékok és ennek rabigájából kiszabadulva ismét a könyv felé, az olvasás felé fordulunk. Mindamellett még nem beszéltünk arról, hogy ugyanaz a mű az embert életének más-más korszakaiban másképp érinti meg.

A legelső Újra olvasva… összejövetelen Gereben Ferenc, olvasásszociológus Déry Tibor: Szerelem című novelláját elemezte a közönséggel együtt, ám először az olvasás helyzetéről beszélt általánosan: a felmérések alapján csökkent az olvasási szokás, ami nem újdonság sajnos. Ennek okairól beszélgetve természetesen szóba került a televízió, a számítógép stb. hatása illetve az a tendencia, hogy a kényszerű pénzhajhászás közben egymásra sincs ideje az embereknek, ami mind a családtagokra, mind a barátokra kiterjed. Gereben Ferenc elmondta, hogy amikor egyszer volt egy felmérés arról, hogy mikor játszódik Déry Tibor: Szerelem című novellája, mindenki a második világháború utáni időpontra datálta a művet – B. egy börtönből szabadul és egy szerető közeg fogadja -, ám ténylegesen az 1956-os forradalom előtt írta meg a szerző, s a novella alapján B., mint politikai fogoly szabadult ki a börtönből.

Az olvaskutató megosztotta a hallgatósággal azt az élményét, hogy a novellával való első találkozása nem az olvasás útján volt, hanem 1956 tavaszán a rádióban hallotta. De az első benyomása keveredett egy furcsa érzéssel, hiszen olyan szeretettel fogadja a családja B.-t. Később az egyetemi évek alatt Gereben Ferenc ismét találkozott a novellával és a gyermekkorban érzett hangulata újból megjelent.

Ekkor az olvasáskutató átadta a szót Mészáros Balázsnak, aki felolvasta a novellát. ()

A novella újrahallgatása után a beszélgetőtársak mindegyikében megfogalmazódott az a gondolat, hogy az életben az emberekben lévő szolidaritás mindig megvan, akármilyen is legyen egy korszak a maga visszásságaival együtt, vagyis az emberekből a pici, ám az életet előrevivő szolidaritás nem hal ki. Szóba került az a feszültség, ami akkor érezhető a novella olvasása közben, amikor a négy szabadon eresztett rabok közül valakit „visszahívnak” a kapuból, ám ez a rész is csodálatos megfogalmazásban kerül az olvasó elé. A feszültség akkor oldódik, amikor a villamosra szállva a színek előjönnek. Déry különböző kifejezési eszközökkel mutatja be az élethelyzeteket, sőt időnként nem is szavakkal, hanem csupán érzésekkel.

Az intim hangulatú beszélgetés majdnem este kilenc óráig tartott és az a nem nagy létszámú közönség nagyon jól érezte magát.

Legközelebb március 25-én pénteken 18 órakor dr. Pomogáts Béla beszél Bánffy Miklós: Erdélyi történet című művéről és „olvassa újra” a közönséggel a könyvet.