Világbajnokunk: Csollány Szilveszter

Ha valaki, hát Csollány megérdemelte ezt az elsőséget. 1988 óta készül folyamatosan, kivételes céltudatossággal arra, hogy elérjen mindent, amit ebben a műfajban el lehet érni. Sikerének értékét csak növeli, hogy személyében nem egy villámkarrier főhősét ünnepelhetjük, aki tegnap berobbant az ismeretlenségből, ma győzött és holnap eltűnik a sportvilág süllyesztőjében. Ő ugyanis már az 1992-es barcelonai ötkarikás játékokon is színre lépett, és sokoldalúságát bizonyítva, akkor még egy másik szeren, az ugrásban ért el figyelmet és elismerést érdemlő 7. helyet. Közben összetettben is a rangot adó 9. helyen zárta a nagy vetélkedést. 1996-ban, Atlantában már gyűrűgyakorlatával vívta ki a sportvilág (és a pontozóbírák) elismerését, akik holtversenyes 2. hellyel honorálták teljesítményét.
A tornasportban sokan már a húsz év felettieket is öregnek titulálják, ám a mi emberünk egyre nagyobb összeszedettséggel készült akkori mestere, a betegséggel küszködve is kiváló Limperger István vezetésével. A közös erőfeszítés hatalmas sikerben csúcsosodott ki: Csollány 30 éves volt, amikor Sydneyben vitathatatlanul a legjobb gyakorlatot mutatta be gyűrűn, s lett olimpiai bajnok. Ám ezzel még mindig nem volt vége: „Szilas” ugyanis a folytatás mellett döntött. Új mesterrel, Vereckei Istvánnal vágott neki a megújulást igénylő, következő négyéves periódusnak, amelynek során november 23-án érkezett el a felhőtlen ünneplés idejéhez.
Most, amikor a kerülethez sok-sok szállal kötődő új világbajnoknak ezúton is gratulálunk, egyben kifejezzük azon reményünket, hogy szól még a Himnusz az ő tiszteletére! Talán a jövő évi világbajnokságon, vagy éppen 2004-ben, az athéni olimpián…