Végső nyugalomban Kertváros első plébánosa

Az újraszentelés és az engesztelő gyászmise elvégzése kapcsán érdemes felidézni a plébános alakját.
A Magyarok Nagyasszonya plébániához tartozó területen a harmincas években Nemes István még hitoktatóként dolgozott. Az itt élő hívekben azonban egyre erősödött az igény egy önálló plébánia létrehozására. Minderre csak 1944-ben kerülhetett sor Rákospalota-Kertváros Egyházközség néven, amely időszakban Nemes István helyettes plébános volt, s ő kapta a megbízást az egyházközség szervezésére, vezetésére.
Az egyházközség azonban nem elégedett meg ennyivel és egy önálló templom építését szerették volna megvalósítani. (Az atya ebben az időben a saját szobáját alakította át kápolnává a mai Károlyi Sándor utca 73-ban található házban, ahol a vasárnapi szentmiséket tartotta.) Nemes István sok utánjárásának eredményeként az egyházközség megkapta ajándékba azt a telket Rákospalotától, amelyen a jelenlegi templom áll. Az építkezéshez szükséges anyag ellenértékét (950 gramm arany) pedig a hívek és az atya adta össze, s így 1946 őszén az alapkőletételre, majd sok-sok munkát követően 1949. november 6-án a templom felszentelésére kerülhetett sor. A munkálatok azonban folytatódtak, s így többek között a hatvanas években Nemes atya kezdeményezésére választottak le a templomból egy részt, ahol kialakíthatták a fűthető hitoktató termet. Nemes atya több évtizedes munkáját a váci püspök is elismerte, s 1965-ben esperesi, majd 1974-ben főesperesi rangot adományozott. Sajnos, Nemes István egészségi állapota a hetvenes években sokat romlott, így saját kérésére 1974. július 1-jével nyugállományba helyeztette magát, majd egy évvel később 1975. szeptember 26-án elhunyt. Az első plébánost október 1-jén ravatalozták fel az általa alapított templomban, majd temetésére Újpesten, a Megyeri úti temetőben került sor.
Éppen 30 évvel később pedig az Egyházközség képviselő-testületének döntése alapján végső nyugalomba került Nemes István. A szertartáson részt vett többek között Nemes István utódja Kádasi István, aki éppen két hónappal korábban, 2005. augusztus 1-jén vonult nyugállományba és Antal atya, a jelenlegi plébános.