Menu

Városjáró kanapé

2012.09.29.

Budapest három helyszínén három napon át forgatta Bouandel Doraya rendező a Kanapé című filmjét. A rendezővel, Ebner Dávid operatőrrel, valamint a főszereplő Tóth Sziszivel az egyik helyszínen, a Margit hídnál találkoztam.

– Honnan jött ez a filmes ötlet?
– Néhány hónappal ezelőtt pont itt a Margit hídnál láttam, hogy egy fotelt visz két ember. Erről eszembe jutott, hogy milyen vicces lenne, ha pár barát egy kanapét cipelne, amire bárhol leülhetnek, és jól érezhetik magukat. Sörözhetnek akár a Duna-parton is. Pont ekkor olvastam a XV. kerületi pályázatot, és megírtam a kanapé történetét. A filmben kiderül, hogy vajon érdemes-e egy kanapét cipelni a városon át. Lesz benne fricska is, de ezt előre nem árulom el – mondta Bouandel Doraya.
– Mennyire tudta a saját elképzeléseit, egyéniségét belevinni a forgatásba?
– Dorayának a képi világról volt koncepciója. Az ő kéréseihez alkalmazkodtam, amely főként totál képekből áll. Azt hiszem, valóban az jött létre, amit elképzeltünk.
– Nagyrészt külső helyszíneken forgattunk, és ilyenkor nem tudja az ember, hogy mi fogja megzavarni a munkát.Nem tudtunk lezáratni egy utat, nem voltak statisztáink. Igyekeztünk elérni, hogy sok improvizáció legyen a forgatás során – válaszolta Ebner Dávid.
– Hogyan viszonyult az utca embere ahhoz, hogy éppen egy kanapét cipelnek?
– Pont úgy viselkedtek, ahogyan szerettük volna. Nézték, hogy mi ez, amit cipelnek. Alkalmazkodtak a helyzethez – mondta Tóth Sziszi.
– Az valósult meg, amit elképzeltek?
– Ami a három napi forgatásba belefért, azt megvalósítottuk. Voltunk az egyik barátunk lakásán a IX. kerületben, másnap egy Falk Miksa utcai ház lépcsőházában vettük fel a jeleneteket. Mint kiderült, ugyanezen a helyszínen rögzítették az Evita című film néhány jelenetét is. Forgattunk még a Margit híd környékén, Budán és Pesten, valamint a Duna-parton – vette vissza a szót a rendező.
– Milyen volt az összmunka?
– Nagyon jó volt mindenkivel a munka. Több olyan munkatárs volt, akivel már
korábban is együtt dolgoztam, így Hernádi Ambrussal, aki a fővilágosítóm volt, de köszönet illeti Kovács Attilát is, aki a kameratechnikusi teendőket látta el – mondta Ebner Dávid.
– Nekem bele kellett jönnöm a forgatási folyamatba, de az elejétől a végéig összmunka volt az egész filmkészítés, amit nagyon élveztünk – mondta Tóth Sziszi.
– Külön kiemelném a szereplők közül az idősebb hölgyet alakító Sallai Virágot, aki a Kolibri Színház művésze. Nagyon jól tudtunk vele együtt dolgozni, a stáb nagyon szerette – mondta Bouandel Doraya, akinek a pályázati támogatás elnyerésekor a zsűri elnöke, Sándor Pál filmrendező a következőket mondta útravalóul: „akkor lesz jó a filmed, ha úgy csinálod meg, ahogy gondolod, kvázi fillérekből.” A film elkészül, és valóban „fillérekből”.