Menu

Városavatás Fóton

2004.09.21.

Hivatalosan július elsején vált Fót várossá, ám a határozatról szóló díszoklevelet és a városkulcsot az avató ünnepségen – szeptember 12-én kapta meg Szent-Iványi Géza polgármester Dr. Lamperth Mónika belügyminisztertől.

Az ünnepi programon részt vett többek között Hajdu László, polgármester, valamint a környékbeli települések vezetői: Dunakeszi alpolgármestere Erdész Zoltán, Veresegyház polgármestere Pásztor Béla, Csömör polgármestere Bátovszki György, Göd polgármestere Sándor István valamint Salamon László, országgyűlési képviselő, Tóth András országgyűlési képviselőt, Fábry Béla, Pest Megye Közgyűlésének alelnöke, Gróf Károlyi László és felesége, Erzsébet asszony, Fót város testvérvárosainak polgármesterei- Máté János (Balavásár) és Dottore Santilli Arnaldo (San Benedetto dei Marsi).
A délelőtti ünnepi program keretében először a Váci Huszár- és Nemzetőr Bandérium lováshuszárai hozták be a nemzeti lobogót, Pest megye és Fót város zászlaját, majd felhangzottak a hímnusz hangjai illetve Sellei Zoltán, előadóművész,a Magyar Kultúra Lovagja szavalta el Vörösmarty Mihály: Fóti dal című költeményét. Fót polgármesterének köszöntő szavait követően a belügyminiszter asszony lépett a mikrofonhoz s beszélt a jogszabályi kötelezettségekről, melynek eleget kell tennie minden várossá válni akaró településnek, majd azt mondta:
-Széchenyi István azt mondta: „A polgárosodás titka a közérzületben van”. Nos, kedves Hölgyeim és Uraim! Erről a közérzületről is szó van. Ami meggyőződésem szerint ugyanolyan fontos, mint a jogszabályi kötelezettségek teljesítése. Hiszen az itt élő emberek közérzülete azt mutatja, hogy amiért eddig megdolgoztak, az eredményekért, az azt az igényt kelti Önökben, s a képviselő-testületben, hogy szeretnének várossá válni…Hiszen az a közérzület, ami az Önök közös erőfeszítésének az eredménye, az egy hihetetlenül nagy felhajtóerő. Ez a felhajtóerő volt az, ami ezt a települést, most már várost addig juttatta el, hogy az itt élő emberek számára nyújtott közszolgáltatások színvonalának emeléséért sokat tettek azért, hogy a gyerekek jó iskolába járjanak, hogy a településen pezsgő kulturális élet legyen. Hiszen, aki ma nemcsak Magyarországon, hanem Európában azt a szót hallja, ennek a városnak a nevét: Fót, akkor eszébe jut nemcsak a Gyerekváros, hanem az a pezsgő kulturális élet, ami ezen a településen van és igen ez a város ismert nagy fiairól, a Károlyi családról. …Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a közérzületben megfogalmazódott igény egy picit megelőlegezett bizalom és nagy felelősség is. Hiszen egy várostól azt várják az emberek, hogy magasabb színvonalú közszolgáltatásokat nyújtson, legyen sok tekintetben valamiféle többlet és én azt gondolom, hogy ez a képviselő-testület kifejezte igényét, hogy ezt a többletet meg akarja tenni, és kifejezte arra is az igényét és a szándékát, hogy ezt meg fogja tenni…
A belügyminiszter asszony ezt követőn átadta a városkulcsot.
-Kérem, hogy ez a kulcs mindig emlékeztesse Önt arra, hogy a kulcs egyben zár és nyit – mondta. Zárja be és őrizze mindazon értékét, kincsét, ami a fótiaknak fontos. Vigyázzon rá és nyisson! Nyisson a társadalom felé, a környező települések felé, a világ felé! Hiszen a mai világban csak egy nyitott település tud dinamikusan fejlődni és boldogulni. Azt gondolom, ez a kulcs mindezt jól szimbolizálja. Kérem Polgármeseter Urat, őrizze meg biztonságban ezt a kulcsot, és ennek a szimbolikus tartalmát őrizze és érvényesítse a település is!
A kulcsátadás után a helyi egyházak képviselői köszöntötték az új várost: a fóti Központi Református Gyülekezet, a Baptista Gyülekezet, az Evangélikus Közösség, a Római Katolikus Egyházközség, a Kisalagi Református Egyházközség, majd a Magnificat Katolikus Kórus, a Gárdonyi Géza Református Énekkar, az Evangélikus Egyházközösség Kórusa, a Baptista Egyház Ifjúsági Énekkara, a Kisalagi Pedagógus Női Kar és a Fóti Zenebarátok Kórusa énekelt Baráz József vezényletével. Ezután Tóth András országgyűlési képviselő köszöntője következett, aki a város történelmének fontosabb momentumait idézte fel, majd azzal folytatta:
-Tisztelt Városi Polgárok! Ma, akik itt Fót városát köszöntjük, nemcsak a múltról emlékezünk, hanem a jövőről is gondolkodunk. A várossá válás egyszerre rang és esély. Igen, mondjuk ki: a városi lét rangot jelent és lehetőséget ad. Ezt a rangot az elődök munkája alapozta meg, az a gyarapodás, amely ezt a 15 ezer lelkes települést az elmúlt évtizedek fejlődése során alkalmassá tette a városi cím elnyerésére. Ahhoz, hogy ez a lehetőség valósággá váljon egyaránt szükség van tehetségre és szorgalomra, munkára és műveltségre, jóakaratra és összefogásra. De a siker eléréséhez le kell számolnunk a téveszmékkel és a hamis illúziókkal is. Persze kellenek viták, kellenek ütköző nézetek, előrevivő gondolatok. Ezek azonban nem lehetnek öncélúak, nem lehetnek álságosak, nem helyettesíthetik a cselekvést. Hiszen ezeknek a vitáknak akkor van értelmük, ha azok az emberekről, a kisebb-nagyobb közösségek életéről, a mindennapok keserű gondjainak megoldásáról, vagyis a közjóról szólnak.
A köszöntő szavak folytatásaként Fábry Béla, a Pest Megyei Közgyűlés alelnöke szólt az egybegyűltekhez:
-Különös öröm számomra, hogy ezt a köszöntőt itt én mondhatom el. Hisz ebben a parkban, ebben az intézményben, amely otthont ad a Gyermekvárosnak csaknem tíz esztendőt dolgoztam. Több mint tíz éve lakom ebben a városban, lányaim szülővárosa ez a város.
A 2004-es esztendő különös esztendő életünkben. Májusban az Európai Uniós csatlakozás tiszteletére húztuk fel Európa minden nagyvárosában a magyar trikolort. Nem oly régen fejeződött be a világ egyik legnagyobb szabású rendezvénye, ahol aggódva, olykor büszkén, mi több reménykedve figyeltük
versenyzőinket s amikor a magyar trikolor kúszott fel a zászlórúdra és megszólalt a fohász, az Isten áldását kérő nemzeti himnusz, mi magunk is a versenyzőinkkel együtt könnyezve figyeltük és büszkén figyeltük azt, hogy a világ nemzetei hogyan néznek győztes sportolóinkra. Lesz persze aki a 2004-es évet Madárnak, Fót díszpolgárának sikereivel azonosítja, de mindannyiunk számára a 2004-es esztendő Fót várossá válásának éve és ez olyan esemény, amelyik a mi életünkben, de a város életében is csak egyszer, egyetlen egyszer fordul elő. Egyszer, egyetlen egyszer adatik meg szerencsére nekünk, hogy ezt az ünnepet megülhettük. Fót a történelemben megjelent, amikor a reformkor nagyjai össze jöttek itt Károlyi István gróf vendégszeretetét élvezve, majd amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban a Károlyi Huszárezred méltatta és vívta ki az ország csodálatát. Nekünk itt és most azzal a tudattal kell a várossá válást ünnepelnünk, hogy 150 év múlva, 200 év múlva leszármazottaink, unokáink unokái úgy gondoljanak ránk, ahogy mi büszkén, emelt fővel gondolunk a Károlyi huszárokra.
Fábry Béla köszöntő szavait követően a két testvérváros polgármestere is szólt az ünneplő közönséghez. A ceremónia ezután Fót város legidősebb és legfiatalabb polgárának köszöntésével folytatódott, majd Szent-Iványi Géza, polgármester köszönte meg mindazok munkáját, akik a várossá váláshoz valamilyen mértékben hozzájárultak. Beszédét Vörösmarty „Fóti dal” című költeményének néhány sorával zárta: „Kié a hon, ha nem a miénk?
Ha érte mindent megtevénk.
Ha tiszta kézzel áldozánk
S lettünk, mi eddig nem valánk:
Nincs hatalom,
Mely visszanyom.
És még neked virulnod kell, oh hon,
Mert Isten, ember virraszt pártodon.”
A délután az önfeledt ünneplésé volt, melyen többek között Fót történetét elevenítette fel a Faluszínpad kibővített társulata. A zenés-táncos történelmi színjátékot Horváth Tamás rendezte. Ezután a szomszédos települések művészeti csoportjai, a Megasztárosok (Szabó Leslie, Gáspár László, Schmidt Vera), a Four Fathers, a Jazz Sounders, a BON BON, a Száguldó Chevrolet illetve meglepetésként a Crystal lépett fel. A nap zárásaként tüzijátékban gyönyörködhetett az ünneplő közönség.