Menu

Ünnepség és megemlékezés
(képes beszámoló a cikk végén)

2009.10.23.

Az 1956-os forradalom és a Köztársaság kikiáltásának kerületi ünnepségeire október 22-én került sor. A programok a Karácsony Benő parkban kezdődtek, ahol a Hubay Jenő Zeneiskola Ifjúsági Fúvós Zenekara térzenével várta az egybegyűlteket. A zenekart Kőrösy Róbert az intézmény igazgatója vezényelte.

Ezt követően a Szent Korona Általános Iskola és Óvoda diákjai adták elő műsorukat, melyet Murár Katalin, Pappné Kárpáti Anna, Juhászné Kokles Erika és Lovas Zsolt szerkesztett és rendezett. A műsorban többek között Kosztolányi Dezső, Tamási Lajos, Képes Gáza versei is szerepeltek.
A műsort követően Németh Angéla, a MOS Bizottság elnöke tartotta meg ünnepi beszédét..
-Tisztelt Ünneplők!
Vannak napok és hetek, amelyek kitörölhetetlenek az emberek tudatából és egy nemzeti közösség emlékezetéből. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ezen időszakok közé tartozik. A mai magyar fiatalok, határon innen és túl, nem felejthetik el ’56 szellemét, üzenetét, eseményeit. Az akkori fiatalság az események motorja volt. Nem lehet kitörölni a magyar szívekből azt a szellemet, melyet ’56 hagyott örökségül.
Október 23-a jelkép, ezért kiáltották ki hazánkban, immár húsz éve, 1989-ben ezen a napon a köztársaságot. Ezért határozott úgy az Országgyűlés 1991-ben, hogy e nap hivatalos nemzeti ünnep legyen.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc azzal váltotta ki a világ együttérzéssel vegyes csodálatát, hogy szembe mert szállni egy olyan világbirodalommal, amelyet – katonai erejét is tekintve – a nagyhatalmak is messzemenően respektáltak. Nem túlzás tehát annak rögzítése, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hatását tekintve ma már egységes megítélésben részesül.
Mi is történt valójában Magyarországon 1956. október 23-án? Kik vonultak ki a Parlament elé és miért? A forradalmat megelőző évtizedben ugyan a konfrontációs hajlam permanensen jelen volt a társadalom egyre növekvő hányadában, de szervezettség híján nem csúcsosodhatott ki sem nagyszabású demonstrációban, sem tüntetésben, még kevésbé felkelésben. Más egyéb – például a jobboldalon belüli politikai ellentétek – miatt már csak azért sem, mert Sztálin haláláig a diktatórikus gépezet a szovjet hódoltság egész területén készen állt az azonnali és hatékony visszacsapásra.
Vannak történészek, akik az erjedés kezdetét 1945-ben, a felszabadulás eseményei környékén keresik. Mások az 1953-as Rákosi Mátyás – Nagy Imre miniszterelnök-cserétől – illetve ezt megelőzően Sztálin halálához kötve – számítják a forradalom erjedését. Míg megint mások a változás pillanatát 1956 nyarának eseményeiben vélik megtalálni. A különböző felfogások mögött komoly szemléletbeli különbözőségek húzódnak meg. Vannak történészek, akik a történeti folyamatot a politikai változások tükrében szemlélik, míg mások a társadalomban lezajló látens folyamatok vizsgálatát helyezik előtérbe, amelyek nem mindig esnek egybe a politikában megmutatkozó látványos, időnként robbanásszerű változásokkal. Akik a folyamatok vizsgálatát helyezik előtérbe, általában a változások kezdetét 1944 végében, 1945 elejében jelölik meg.
1953 után, részben a szovjet-jugoszláv viszony változásának hatására, a szovjet utódlási harcok közepette, az osztrák békeszerződés visszfényében a hódoltság területén a diktatúrák meggyengültek, s így nyílott mód rövid időn belül kétszer is a rendszeren és hatalmon belüli fokozatos elitcserére. Ezt a nyugati hatalmak, s benne a történelem eseményei által megosztott magyar emigráció is, az enyhülés és a lehetséges együttműködés jeleként értelmezte. Az első esetben – 1953-ban – Magyarországon ezt a cserét még Moszkva vezényelhette le. Ekkor még a hatalmi eliten belül történt változás időleges megkönnyebbülést hozott a társadalom nem kommunista többsége számára is.
1955-ben a Szovjet Hadsereg kivonult Ausztria általa megszállt övezeteiből. Az osztrák államszerződés megkötése és az ezt követő kiürítés Magyarországon is azt a reményt keltette, hogy a szovjetek hamarosan kivonulnak innen is.
Az 1955-ös magyarországi visszarendeződés tehát sértette az úgynevezett revizionista kommunisták és a társadalom többségének érdekeit is. Ez a restaurációs kísérlettel egybekötött érdeksérelem hozta létre a különböző ideológiájú és érdekű csoportok érdekazonosságát, s ennek a közeledésnek lett a szimbóluma Nagy Imre. A tét pedig nem volt kisebb, mint Rákosi és csoportjának távozása a hatalomból.
Ez a sajátos érdekazonosság 1956 őszén már szervezeti keretek formájában is megmutatkozott. Ekkorra már megerősödött az ellenzéki Petőfi Kör, amelynek háromtagú vezetősége jelképezte a szervezeten belüli politikai küzdelmet.
1956 júniusának végén a lengyelországi Poznań városában munkásfelkelés tört ki, amit ugyan a kormányerők vérbe fojtottak, de a megingott hatalmú sztálinista pártvezetést leváltották, és az addig mellőzött Władysław Gomułka lett a lengyel kommunista párt új vezetője. Gomułka Moszkva ellenében Nagy Imre magyarországi reformjainak mintájára a diktatúrát enyhítő demokratikus reformok bevezetését kezdte meg Lengyelországban.
Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet meg¬szállás ellen folytatott harca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt, a budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tün¬te¬té¬sével kezdődött.
1956 október elején a magyarországi egyetemeken már sorra fogalmazták követeléseiket a változást akaró diákok. A legaktívabbak a Műszaki Egyetem hallgatói voltak. Október 22-i éjszakai gyűlésükön pontokba szedett követeléseik között a legfontosabbak a következők voltak: a szovjet csapatok kivonása, új kormány alakítása Nagy Imre vezetésével, Rákosi és társai bíróság elé állítása, általános, egyenlő és titkos választások, új gazdaságpolitika, a munkásság létminimumának megállapítása, a kötelező beszolgáltatás eltörlése, a politikai és gazdasági perek felülvizsgálata, a régi magyar Kossuth-címer visszaállítása és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítása. Arról is határoztak, hogy október 23-án békés felvonulást rendeznek követeléseik alátámasztására és a Szovjetunióval szemben nagyobb önállóságra törekvő Lengyelország támogatására.
Nagy kérdés – és soha meg nem válaszolható -: ha 24-re virradólag nem jelenik meg Budapest utcáin a szovjet katonai erő, és a nép maga dönthetett volna sorsáról, merre és meddig fejlődtek volna az események. A szovjet beavatkozás azonban megtörtént, ami egyben azt is jelentette, hogy a kibontakozó forradalom egyik pillanatról a másikra szabadságharccá változott. Budapest a harcok színhelye lett, s a forradalmat szülő társadalompolitikai kérdések háttérbe szorultak az agresszor elleni harc kérdése mögött.
A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A sebesültek száma magyar oldalon 19 226, míg szovjet oldalon 1540 fő volt. A forradalom következményeként mintegy negyedmillió magyar hagyta el az országot, nyugatra menekülve.
Tény, hogy az 56-os forradalom fő követelései 1989/90-ben megvalósultak. Magyarország független, szabad, demokratikus jogállam. De vajon vezetett-e ide út a forradalomtól? Nem. Legfeljebb a föld alatt. Mert voltak, akik titokban megemlékeztek a forradalomról.
A köztársaság kikiáltásának is hosszú évekre előre meghatározó és előre mutató előzményei voltak. 1987-től fölgyorsultak az események, jelentős részük napjaink gazdaságára is hatással vannak. Január 1-jével formálisan is kétszintűvé vált a magyar bankrendszer. Június 25-én Grósz Károlyt választották a minisztertanács elnökévé. Szeptember 27-én a lakiteleki találkozó során megalakult a Magyar Demokrata Fórum, az első új párt az 1956-os forradalom óta.
1988. január 1-jén bevezették a személyi jövedelemadót és az állampolgársággal járó, a világ összes országába érvényes „világútlevelet”, amivel megszűnt a korábbi, a szocialista és a tőkés országokba eltérő feltételekkel kapható „kiutazási engedélyek” gyakorlata.
A világútlevél révén indult meg a tömeges árubeszerzési célú turizmus, amit az új vámszabályok is segítettek. Március 15-én 10-15 ezer fős tüntetés követelte a szabad választásokat. 2 nappal később 46 fő megalakította a Szabad Kezdeményezések Hálózatát, az SZDSZ elődjét. Március 30-án megalakult a Fidesz.
Leváltották a Politikai Bizottság nagy többségét is. A pártértekezlet határozata kiállt az egypártrendszeren belüli, „a párt vezető szerepére épülő” szocialista pluralizmus mellett.
1988. június 16-án Nagy Imre volt miniszterelnök kivégzésének 30. évfordulóján Párizsban, a Père Lachaise temetőben felavatták Nagy Imre és mártírtársai jelképes síremlékét. Magyarországon független csoportok megemlékezést tartottak a Batthyány-örökmécsesnél. A körülbelül 200 fős ünneplő tömeget a rendőrség erőszakkal feloszlatta. Június 29-én tüntetés volt Budapesten a romániai falurombolások ellen. Augusztus 31-én a Lengyel Egyesült Munkáspárt részéről kezdeményezést mutattak a hatalom megosztására. November 24-én Németh Miklós lett a minisztertanács új elnöke. 5 nappal később Szegeden MSZMP-tagok kezdeményezték a párton belüli platformok, reformkörök megalakulását.
1989. január 28-án Pozsgay Imre 1956-ot népfelkelésnek nevezi a rádióban. Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszter közösen átvágja a vasfüggönyt jelképező drótkerítést az osztrák-magyar határon 1989 nyarán. Érdekesség, hogy a kerítést nem a határátkelőnél, hanem kicsit odébb, az erdőben vágták át, mivel a többi helyről már ereklyének elhordták a drótkerítés részeit. Október 6-9-én az MSZMP XIV., utolsó kongresszusán a küldöttek döntöttek a párt megszüntetéséről és Magyar Szocialista Párt néven új, demokratikusan működő párt alapításáról.
1989. október 23-án, déli 12 óra 3 perc 28 másodperckor Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök a Parlament egyik teraszáról kikiáltotta a harmadik magyar köztársaságot.
A legújabb, és még ma is hatályban levő III. magyar demokratikus köztársaság kikiáltására – az 1989. október 18-án megalkotott és október 23-án hatályba léptetett 1989. évi XXXI. törvény alapján – 1989. október 23-án került sor a Parlament épülete előtt. Az akkori megbízott államfő Szűrös Mátyás kiáltotta ki több százezer ember előtt.
A magyarországi rendszerváltásra válsághelyzetben – elsősorban az állam-szocialista rendszert fenntartó Szovjetunió strukturális válságának következtében – kerülhetett sor, a társadalom egy részének, elsősorban az értelmiség egyes, politika iránt érdeklődő csoportjainak aktív részvételével.
A kialakult politikai formák megértéséhez tudni kell, hogy az átalakulás részben az állam-szocialista időszak végén uralmon levő politikai vezetők egy csoportja (a reform-kommunisták) kezdeményezésre indult meg.
Ralf Dahrendorf mondása szerint „Egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmihoz hatvan év kell.” Ennek értelmében Magyarország legutóbbi rendszerváltása nem szűkíthető le a politikai pluralizmus, a többpártrendszer és a szabad választások bevezetésére.
Olyan komplex folyamat, amely teljesen átalakítja a társadalom intézményeit: régiek szűnnek meg, újak jönnek létre, illetve a fennmaradók működése nagyrészt átalakul. A változások kézzelfoghatóak az egyes emberek hétköznapi együttélésében vagy a családokban épp úgy, mint országos szinten vagy a szimbólumok világában. Az intézményi változások különböző időhorizontjaik miatt gyorsíthatják, de akadályozhatják is egymást. Így a hanyatló Kádár-kor jelenségeinek többsége már az átmenethez tartozik, és jóval 1989 után is zajlanak átalakulási folyamatok.
Október 23.-a törvény szerint ünnep. Nemzeti ünnepet azonban nem lehet hatóságilag elrendelni. Nemzeti ünnep csak az lehet, amelyet a nemzet szívébe fogad, amely része a nemzet emlékezetének, amelynek eseményei immár változhatatlanul rögzültek egy mítosszá vált történetben, s így lettek részei a nemzet önazonosságának.
A közös történelem az idő múlásával valóban mitológiává válhat, a közérdek felértékelődése pedig nagyban függ az államférfiúi, törvényalkotói bölcsességtől, a politikusok személyes hitelétől, kikezdhetetlenségétől. 1956 méltó megünneplésének tehát nagy a tétje: emlékezni, emlékeztetni, tükröt tartani és tükörbe nézni fiatalnak, idősnek, politikusnak és civilnek, idegenbe szakadtaknak és persze az otthon maradottaknak. A méltó ünneplésnek pedig – ahogy Arany János is írta – hatása van dolgaink mindennapos alakítására is.
„Mi fölkelünk: a fájdalom vígasztal:
Egy nemzet gyásza nemcsak leverő:
Nép, mely dicsőt, magasztost így magasztal,
Van élni abban hit, jog és erő!”
Ebben bízva köszönöm megtisztelő figyelmüket!
A köszöntő gondolatokat követően koszorúzási ünnepséggel ért véget a Karácsony Benő parkban az ünnepség, amely az 56-os Emlékoszlopnál folytatódott.
Az Epres soron található emlékoszlopnál a megemlékezésen részt Kiss Péter miniszter és országgyűlési képviselő, Hajdu László polgármester, országgyűlési képviselő, , Gyurcsánszky János, Király Csaba alpolgármesterek valamint dr. Herczeg Julianna aljegyző mellett vitéz Dömötör Zoltán nemzetőr altábornagy, az 1956-os Magyar Nemzetőrség parancsnoka, az 56-os Szövetség XV. kerületi Szervezetének elnöke Bácskai Endre, a XV. kerület díszpolgára illetve a XV. kerületi önkormányzati képviselők, intézményvezetők, a pártok és civil szervezetek képviselői, valamint az 1956-os Magyar Nemzetőrség megjelent tagjait.
A megemlékezésen a Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakközépiskola tartott műsort, melyet Pappné Lukács Ágnes, Szmrecsányi Ildikó és Sillye Gergely szerkesztette és rendezte. A műsorban elhangzottak Faludy György és Márai Sándor sorai, gondolatai mellett sportolók visszaemlékezései az 1956-os eseményekre, illetve Chopin és Beethoven dallamai, melyre a műsor szerkesztői táncot komponáltak.
A műsort követően Bácskai Endre, az 56-os Szövetség XV. kerületi alapszervezetének elnöke tartotta meg beszédét, melyben többek között az alábbiak is elhangzottak.
-Az 1956-os jelszavakkal és hitével váltott rendszer csak üres frázissá vált, elfelejtettük azokat betartani a Köztársaság 1989-es kikiáltása után. Szerencsére a tanuló fiatalság még jó kezekben van, személyesen tapasztalom, hogy a pedagógusok mindent elkövetnek a szülők segítségével, hogy a diákjaik becsületes, hazaszerető emberekké váljanak. Október 21-én például a László Gyula Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda tanulói, mintegy ötszázan vettek részt a Sziklakórház meglátogatásán, ahol 1944-ben, a főváros ostroma alatt a budai vár lakosai meghúzódhattak, majd ami 1956. novemberében és decemberében a sebesült forradalmároknak volt a börtöne. És nem szabad elfelejtkeznem a kerületünkben immár 11-szer megrendezett 1956-os Emlékfutásról sem, amit szintén a pedagógusok, iskolaigazgatók szerveztek az 56-os Szövetség és az Önkormányzat önzetlen segítségével. A két hete megrendezett versenyen 340-en vettek részt- mondta Bácskai Endre, majd Palla László, a POFOSZ Országos Elnökségének tagja, a POFOSZ budapesti szervezetének alelnöke tartotta meg ünnepi beszédét. Ezt követően koszorúzási ünnepség vette kezdetét, majd az ünnepségsorozat a Polgármesteri Hivatal Dísztermében folytatódott kitüntetések, jutalmak és díszpolgári címek átadásával.

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó anyagok:

Képes beszámoló