Tűzszerészek ünnepén

– „Akinek múltja nincs, jövője sincs” – tartja a mondás. Múltunk már közel 60 éves, jövőnkről gondoskodik az az évi átlag 2400 bejelentés, amit nap mint nap el kell intéznünk- mondta Molnár Sándor mérnökezredes, a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka. A II. világháborút követően a városaink, falvaink, mezőgazdasági területeink, szárazföldi és vízi útjaink elaknásítása gátolta az újjáépítő és termelőmunka megindítását. Az aknaszedésre önként jelentkezett hadifoglyokból alakult meg az első magyar aknakutató zászlóalj, a bolgár Dimov őrnagy vezetésével.

– Hivatalosan 1945. szeptember 28-án egy központi rendeletnek köszönhetően alakultak meg az első aknakutató szakaszok a kerületi parancsnokságok alárendeltségében. 1947. júliusában az akkori állami és katonai vezetés elrendelte az első önálló zászlóalj felállítását is. Ebben az időszakban többszázezres nagyságrendben semmisítették meg a robbanótesteket, és munka közben sajnálatos módon több száz tűzszerész is életét vesztette. Nevüket 1999. óta a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán egy emléktábla őrzi. A zászlóalj 1948-ban csapatzászlót kapott, ám 1951-ben egy rossz politikai döntés következtében feloszlott a magyar aknakereső alakulat. Néhány tragédia azonban jobb belátásra kényszerítette a vezetőket, így a Légoltalom Országos Törzsparancsnokságának keretein belül újjászerveződött a tűzszerész század, amely aztán 1953-ban ismét a honvédség égisze alá került. 1956-ban a forradalomban hátrahagyott fegyvereket, lőszereket kellett összegyűjteniük, 64-ben pedig a honvédség aknakutatóit összevonták a légoltalom tűzszerészeivel, és az egység a hadihajós dandár alárendeltségébe került át. 1975. január 1-vel a Honvédelmi Minisztérium utasítására megalakult az 1. Önálló Tűzszerész és Aknakutató Zászlóalj. 1965-ben a főváros az élő katonai alakulatok közül elsőként emlékművet adományozott a tűzszerészeknek a Logodi utcában, melyet azóta is minden év szeptember 28-án megkoszorúznak a katonák. 2001-ben a tűzszerész alakulat a Petőfi laktanyából az Irinyibe költözött, míg 2002. január 1-én a korábbi zászlóaljat ezreddé minősítették át.

– Idén augusztus 25-én leszerelt az utolsó sorkatonánk, és számos többletfeladatot – új állománytábla, új beosztások megtervezése és feltöltése, a 24 órás ügyeleti szolgálat felállítása és elhelyezési feltételeinek megteremtése – sikerült megoldanunk. Az elmúlt egy esztendőben összesen 2471 bejelentés érkezett a tűzszerész ügyeletre, míg a megsemmisített robbanótestek tömege elérte a 110.616 kg-ot. Segédkeztünk a törökbálinti raktár robbanása következményeinek a felszámolásában és az augusztus 20-i rendezvények lebonyolításában. Katonáink teljesítenek szolgálatot Irakban, Afganisztánban, Koszovóban, Sínán, és részt veszünk a külszolgálatra induló kontingensek tűzszerész-felkészítésében is. Köszönöm kitartásukat, szakmai helytállásukat és emberi tartásukat a nehéz időkben. Köszönöm, hogy mindig mindenütt helyt álltak.

Molnár parancsnok úr szavait követően egy perces néma felállással adóztak az éppen azokban az órákban elhunyt salgótarjáni tűzszerészre, aki munkája teljesítése közben veszítette életét.

Az ünnepségen a IV.kerületi Homoktövis utcai általános iskola kórusa lépett fel, miközben az asztalnál helyet foglalt Hajnal István, dandártábornok, Budai István, mérnök ezredes, Láng László és Török György nyugállományú ezredes, Szabó Péter nyugállományú százados, Szöllős Béla, mérnök alezredes illetve a XV.kerület részéről dr. Nagy Antal, jegyző.

Az állománygyűlésen Hajnal István dandártábornok kitűntetéseket adott át az állomány néhány tagjának:

Szolgálati Érdemjel ezüst fokozatát Kiss Róbert őrnagy,
Szolgálati Érdemjel bronz fokozatát Soós István zászlós és Hocza István őrmester kapta.
I.osztályú Honvédelmért kitűntető címet Pavelcze László, a Magyar Speciális Mentők Egyesületének az elnöke vehette át.
Emléktárgyat Kovács Gyula főtörzsőrmester kapott.
Békefenntartásért Szolgálati Jelet Szabó András törzsőrmester vehetett át.

– Néma főhajtással gondolok azokra a névtelen emberekre, akik a világon, de különösen ezen a sokat szenvedett földrészen a hadi események után még ma is háborút viselnek a halálos veszéllyel, a visszamaradt robbanótestekkel szemben a szárazföldön és vizen egyaránt – mondta Hajnal István dandártábornok. Úgy érzem azonban, hogy a tűzszerész vagy aknakutató munkát végző emberek tettei mindig megbecsülést és tiszteletet váltanak ki az állampolgárokból. A statisztikákat ismerve, munkájuk továbbra is adódik bőséggel. Ehhez kívánok további sok sikert, erőt, egészséget, kitartást. A családi életükben sok örömet és boldogságot.