Tizenöt év, ami több mint száz

De honnan indult az együttes?
A kezdetekre Artnerné Dudás Zsuzsanna így emlékezett.
-Talán már 1989-ben a Gazdakör újjáalakuló gyűlésén kezdődött, ahol nekünk, palotai fiataloknak először volt alkalmunk nagyszüleink ruhájába bújva rétest kínálni a hagyományos réteses tálakról. Vagy 1991-ben, amikor sok év elteltével szüleink segítségével újra felelevenítettük a régi szüreti mulatságok hagyományait. De lehet, hogy az első nagy lépés 1993-ban az első közös táncunk, a palotás volt. Talán ifj. Molnár Lászlóval kezdődött, aki tánctudásával és táncszeretetével sikeresen megfertőzött néhányunkat. Egy biztos: Paár Tibor koreográfus vezetésével 1997-ben ifj. Dudás Lajos, Tóth Anikó, Csiba Csilla és jómagam kitartó próbálkozásainknak köszönhetően megalakult a Rákospalotai Gazdakör Hagyományőrző Néptánc Együttese, hivatalosan 2003. óta Szilas Népáncegyüttes Szőcs Gábor elnökletével. Kezdetben azok a fiatalok voltunk tagjai a csoportnak, akik a tánccsoport alakulását megelőző években is együtt próbálgattuk a szárnyaikat olyan táncok bemutatásával, mint a palotás, toborzó, keringő, skót tánc, sárközi táncok vagy a palóc lakodalmas, amivel 1996-ban Parádsasváron, a Palóc Fesztiválon képviseltük Rákospalotát.

Siketáncz Szilveszter, a Szilas Néptáncegyüttes vezetője öt éve, akit a jelenről, a feladatokról és a születésnapi rendezvényről kérdeztem.
-Nagyon családias a társaság. Aki itt van, az egy nagy családnak a tagja. Gyorsan telnek az évek: születnek és nőnek a gyerekek. Jönnek a feladatok, melyeket a „családnak” meg kell oldania- mondja nevetve.
Az elmúlt 2-3 évben nagyon sok szakmai kihívásnak is igyekeztünk és igyekszünk eleget tenni, és ez magával hozzá, hogy sokat vagyunk együtt. Ám amikor lezárul egy ilyen időszak, pl. a karácsonyi fellépés után 2-3 hétig nem vagyunk együtt, már alig várjuk az első találkozást. Nyáron is van ilyen időszak, és utána megy a nagy beszámoló, hogy ki mit csinált. Állandó a kapcsolat közöttünk.
A 15. születésnapra felelevenítjük az együttes régi koreográfiáit, és a jelenleg futó műsorszámokat is bemutatjuk. Mindig azt tartottam – miközben több táncegyüttesben, több évfordulót is megéltem -, hogy, bár jó a múltat felidézni, de tudni kell, hogy jelenleg hol áll az együttes.
A jelen bemutatása nagyon lényeges mind az együttes, mind a közönség számára. Fontos, hogy itt a kerületben minél több embernek megmutassuk a népi kultúrát, hogy megtanulhassa, mi pedig átadhassuk.
A Szilasban az utánpótlást több helyről is igyekszünk biztosítani.
Egyrészt sokan az együttes tagjai között találják meg életük párját,
születnek gyermekek, akik már a fiatalabb korcsoportban táncolnak:
jelenleg két gyermek- és egy ifjúsági csoport is dolgozik a felnőtt
együttes alatt. Akik pedig nem tudják vállalni a heti két próbát, de
szeretnének időnként táncolni, azok a hagyományőrző csoport próbáira
jönnek le.
A néptánccal való ismerkedés nagyon fontos, ezért találtam ki az elmúlt évben a Táncol a kerület című programot, ami nem más, minthogy a kerületi oktatási intézményekben minél nagyobb létszámban elinduljon a magyar néptánc oktatása. Már öt iskolát sikerült bevonni a programba, ahol van szakkör, vagy órarendbe illesztett néptánc-oktatás. Reméljük, a létszám és az iskolák száma is bővülni fog. Most pedig az óvodákkal próbálunk együttműködni. Azt hiszem, hogy az ígéretemet, hogy öt év múlva ezer gyermek fog néptáncolni a kerületben, elérhető lesz.
Az, hogy a Szilas együttes ápolja a néptánc hagyományait, az csak egy része az egész munkánknak. Sokkal fontosabb, hogy olyan egészséges gondolkodású, saját kultúráját ismerő embereket neveljünk ki, ami példaértékű lehet először talán a fővárosban, később az országban is.

Varga Erzsébet, Varga Sára – ketten az alapítótagok közül, még kicsi gyerekként kezdtek táncolni.
– A jubileumi gálaműsoron lesz filmvetítés is, ezért éppen a napokban válogattuk a videókat, melyek a kilencvenes évek elején készültek-mesélte Varga Sára. Ekkor még a húgommal mi voltunk a legkisebbek és folyamatosan küzdöttünk, iparkodtunk, hogy minket ne hagyjanak ki semmiből.
Sárinak nemrég született kislánya, míg Erzsébet a második gyermekét hordja a szíve alatt. Sári nagyon szeretne már táncolni június 16-án, míg ez az elképzelés Erzsébetnél fel sem merülhet.
-Mi a vérünkben hordoztuk a palotai hagyományokat. Édesanyánk már gyermekkorunkban varrt nekünk palotai ruhát, az óvodában minden farsangon palotai lányok voltunk. Most már nagyon sokan vannak azok, akik úgy mond, tanulják ezeket a hagyományos táncokat, amit mi nagy örömmel és büszkeséggel adunk át – mondta Varga Sára.
-Mint minden tánccsoportban, itt is szeretjük a népzenét, a népdalt és a néptáncot. Amiben mégis mások vagyunk, azok a palotai gyökerek, ezeket a hagyományokat mások nem tudják ápolni, ez a mi feladatunk! 2006-ban készült a Négy szál gyertya című műsorunk, melyben négy palóc falu táncait mutatjuk be. A koreográfia készítőinek, a terület szakértőinek, mi tanítottuk meg azoknak a nótáknak a szövegeit, amikre az előadás elkészült. Szerintem ez sokat elárul az élő hagyományokról. – mondta Varga Erzsébet, majd szavait testvére egészítette ki.
-Ahogy mi a nagymamáink, anyáink ruhájában táncolunk, az nekünk egy kötődés, sokak számára pedig csak egy viselet.
-Épp ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a Szilas a palotai iskolákban megjelenjen. Néptáncot tanulni sok helyen lehet a fővárosban is, de ezt az ősi gyökeret megtapasztalni, csak helyben lehet. – ezzel zárta Erzsébet.

Csákvári Sára (négy és féléves)
Szeptember óta táncolok, amit nagyon szeretek. Ott vannak a nagyok is, amikor táncolok például kalocsai táncot. Szeretem a szép ruhákat, amin sok apró virág van, és tánc közben szép hosszú pántlika van a hajamban. A copfomat anya fonja be. Már kétszer léptem fel, és nagyon izgultam-

Éber Tamás (16 éves)
Majdnem hat éve táncolok, köztük három éve az ifjúsági csoportban. A szüleim mondták, hogy jó a ritmusérzékem, hallom a zenét. Az általános iskolában kezdtem néptáncolni, akkor szerettem meg ezt a mozgásformát. Az iskolában megoszlik a vélemény a hobbimmal kapcsolatban. Van, aki úgy tekint rám, hogy ez egy furcsa tevékenység, de igyekszem mindenkivel megszerettetni a néptáncot, mert ez egy nagyon szép dolog. Az önkifejezésre nagyon jó. Szeretnék sokáig táncolni. A jubileumi esten többek között szilágysági, kartali táncot is be fogunk mutatni, most a koreográfiákat ismételjük át.

Nagy Krisztián (16 éves)
2011 szeptembere óta táncolok. Amikor általános iskolás voltam, akkor a testnevelő tanárom Molnár Sándor indított egy tánckört, ahova jelentkeztem. Azután a tanár úr tehetségesnek tartott és elhívott néptáncolni. Végül ott maradtam, majd később felajánlotta, hogy a Szilasban táncolhatnék.
Könnyen beilleszkedtem a csoportba azok közé, akik már évek óta az együttes tagjai. A kortársaim számára ez az elfoglaltság idegen, de remélem, sokan eljönnek az osztálytársaim közül az előadásra.

Ress testvérek -Tamás, Kata, Ildi alkalmanként otthon is együtt táncol, gyakorol. Könnyű nekik – mondták már nekik többször is. Tamás öt, Kata hét, Ildi két éve táncol az együttesben.
-Láttam a testvéreimnél, hogy milyen jól táncolnak, majd a szüreti mulatságon is ott voltam. A lányok szóltak nekem, és nagyon megtetszett a dolog, eljöttem a próbákra, és itt ragadtam, amit azóta sem bántam meg. Amikor én kezdtem táncolna, akkor alakult az ificsoport, így nem volt nehéz az egymással való együttműködés – mondta Ildi.
-A koreográfiák során nincsenek megkötött párok. Minden táncban más a partner. Az a lényeg, hogy mindenki mindenkivel jól érezze magát, jól tudjon táncolni – tette hozzá Kata.
-A fiúknál elég gyorsan kialakulnak a barátságok. Nekünk ahhoz, hogy tudjuk egymást segíteni, ki kell egészítenünk egymást, mint például a legényes táncnál – tette hozzá Tamás.