„Természetes” kiállítás
(képes beszámoló a cikk végén)

A megnyitó ünnepségen László Ildikó adott elő népdalcsokrot a megjelentek legnagyobb örömére.
-Itt a Kozák téri Közösségi Házban az idei ANNO művészeti héten egy csoportos kiállítás megnyitására kerül ma sor- mondta a művelődési ház vezetője. Azt mondják, hogy az ember intellektusára rányomja bélyegét a hely, ahol született. Így van ezzel Koncz Eta is, aki Debrecenben született, így szenvedélyesen, szinte rajongással vonzódik az alföldi táj szépségéért. Beleszeretett a csendes tanyavilágba, a hangulatos falusi házakba, a rónaság megfoghatatlan varázsába.
Sokoldalú ember, aki Tanítóképzőt, Iparművészeti Főiskolát végzett, közgazdasági és számítástechnikai képesítése is van, mégis saját bevallása szerint akkor talált önmagára, amikor festeni kezdett. Immár több mint húsz éve fest, rendszeres kiállító (túl van már 100 kiállításon is), tagja több rangos művészeti körnek is, és számos kiemelkedő díj birtokosa. A Krúdy Gyula Emlékérem, és az Aranyecset díj mellett nemrég Művészeti díjjal is kitüntették.
Engedjék meg, hogy idézzem Koncz Eta néhány nagyon szép gondolatát:
„Szeretem előcsalogatni a múltból a fiatalkori élményeimet. Felöltöztetem őket ragyogó színekkel, és festményeim által üzenek az embereknek, hogy mennyi szépség van körülöttünk!
Képeimen használni merem a saját bensőmből fakadó, tiszta élmények kivetítését, nem törődve korunk őrülten rohanó világával, mely önző módon pusztítja maga körül a szépet, a természetet. Nekünk embereknek kell megmenteni a Teremtő által adott csodákat, amelyben élünk, s amelyben még sokáig szeretnénk élni?
Hiszem, hogy az igazi alkotó mindenkor azt fejezi ki, amit lát, amivel, s amit gondol. Festményeimmel igyekszem mindenkihez szólni. A környező világ látványán kívül szeretném megtalálni a színekben zengő dallamot, s ebből az élményből alkotni képeimet, amelyek így üzenetértékűvé válnak a néző számára.
A lélek békéje csak csendességben születhet.
Igyekszem festményeimen keresztül elhozni a csendet, s ilyenformán átnyújtani az embereknek. Szeretném, ha festményeim láttán egyre többen vágyódnának vissza a mindenható természetbe.”
Eta csodálatos képei mellett láthatják Papp József kerámiáit, aki nagyon messziről, Bajáról hozta el alkotásait erre a kiállításra.
Papp József Marosvásárhelyen született 1954-ben. Apja szobrász-kerámikus művész volt, így gyermekkora nagy részét apja műtermében és kiállítótermekben töltötte. Tanulmányait is Marosvásárhelyen végezte, majd 1990-ben családjával áttelepült Magyarországra, azóta itt él és alkot Baján. 2003-ban Marosvásárhely és Baja testvérvárosi kapcsolatának létrehozásáért Pro Urbe díjat kapott szülővárosában.
Az utóbbi tíz évben huszonöt egyéni kiállítása volt: Magyarországon, Romániában, Franciaországban és Németországban. Néhány gondolatot idézek az ő tollából is:
„Számomra a kerámiázás egy olyan játék, melynek során az agyagban rejlő álmaimat óvatosan és alázattal kiemelem és láthatóvá, tapinthatóvá teszem mások számára is.
Alkotásaimat előrajzolás, tervezés nélkül, többnyire hurkafelrakásos módszerrel készítem, s munka közben alakul ki a fejemben a forma, a mondanivalóm. Ezek egyedi darabok, nem sokszorosítom őket. A lelki gyötrődés, a nosztalgia, a társadalom sokszínűsége, a benne végbemenő változások, élmények sokasága táplálja bennem az alkotás vágyát, s nyomja rá bélyegét a végeredményre.”
Ha egyszer Baján járnak, a város központjában nézzék meg azt az ott található zenélő virágórát, amelyet az általa készített kerámiák díszítenek. Addig is itt nálunk láthatnak néhány csodálatos darabot Papp József kerámiáiból.
Ennek a kiállításnak nem véletlenül az a címe, hogy „Csak TERMÉSZETesen”, hiszen mind három alkotó szoros kapcsolatban áll a természettel, akár az alkotások témáját, akár az alapanyagukat, akár a mondanivalójukat tekintjük.
Vass László intarzia művész, olyan mint a neve: kemény, erős és küzdelmeiben vasakaratú. Művészete egyedülálló. Tehetségét, jó kézügyességét és alkotó készségét szüleitől, elsősorban édesanyjától örökölte. Vass László életébe nem mindennapi módon szövődött bele az intarziakészítés. 1964-ben III. éves orvostanhallgató volt, amikor egy politikai szervezetben való részvételért elítélték és 3 évet ült börtönben. Ott figyelt fel kézügyességére a cellatárs, Verzsenyi Pál és itt készültek a gyufásdoboz intarziák. Szabadulása után beiratkozott a Dési Huber István Rajziskolába, ahol Klimó Károly tanítványa volt 3 évig. Magánúton pedig Csohány Kálmán instruálta. Számos elismerő díjban részesült. Az Iparművészeti Vállalatnál 47 zsűrizett képe került forgalomba Japántól Izlandig. 19 országban találhatók meg munkái.
Vass László szépen ívelő pályája 1993-ban úgy tűnt, hogy véget ér, ugyanis egy súlyos betegség kapcsán 6 hónapra megbénult. Vasakaratának újabb csodája, hogy amikor a Rehabilitációs intézetben szerszámot adtak a mozgó jobb kezébe, kifejlesztette, hogyan lehet egy kézzel kört fűrészelni.
Gyönyörű munkáit szemlélve megállapítható, hogy minden témát művészeti precizitással dolgoz ki. Különlegesen szép képeit jávor-, dió-, cseresznye-, rózsa-, kőris-, trópusi dió-, mahagóni- és ébenfából faragja ki. Mostanáig számtalan kiállítása volt.
A mostanira elhozta egyik tanítványa: Pázmándy Zoltán egy alkotását is.
Végezetül néhány gondolatot idézek az intarziakészítő mestertől is:
„Azt szeretném, hogy ebben a csúnya műanyagvilágban az emberek újra meglássák a fát, a fa csoda-világát. Sokszor úgy érzem, a fa rajzolja önmagát. Munka közben arra gondolok, hogy összetartozom a fával. Vagy fa voltam, vagy fa leszek magam is.”- mondta végezetül Tóthné Bezeréd Erika.
Ezután Kondor Katalin, a Magyar Rádió főmunkatársa beszélgetett néhány szóban az alkotókkal. Így szóba került Vass Lászlóval kapcsolatban az, hogy hisz az eleve elrendeltetésben, hogy több mint százféle fafajtából faragja alkotásait, hogy hogyan tanult meg egy kézzel faragni. Koncz Eta arról beszélt, hogy nem igazán a szavak embere: ha az alkotásait már meg kell magyarázni, akkor az nem jó. Szereti, ha csak ki kell egészítenie a látogató érzéseit, benyomásait. Papp József pedig az ősiséget varázsolta elénk kerámiáiban, melyek mellett a kiállításon versrészleteket olvashat a látogató. Ezeknek a verseknek egy részét ő maga írta, míg a legjavát román költők, akiknek sorait Franyó Zoltán fordította le. Papp József teljesen véletlenül lett keramikus művész: amikor munkanélkülivé vált, szégyellte, hogy a család tagjai iskolába, munkahelyre mennek. Neki ez lett a munkája, ami egyben a hivatása is.
A kiállítás december 8-ig tekinthető meg.

Kapcsolódó cikkek:
Virágportrék nőnapra
Bőrszobrászati remekművek
Kiállítás a Kozák téren

Kapcsolódó linkek:
Kerületi művelődési házak

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)