Menu

Születésnapi köszöntés

2010.03.11.

Bár már néhány héttel ezelőtt tartotta háromnegyed százados születésnapját Kun Zsuzsa balettművész, köszöntésére csak nemrégiben kerülhetett sor. Ekkor azonban még egy jóízű beszélgetésre is volt idő.

Néhány nappal ezelőtt a XV. kerületi önkormányzat nevében Hajdu László polgármester, Király Csaba alpolgármester, és dr. Hetyei László önkormányzati képviselő köszöntötte a művésznőt a képviselő-testület és az önkormányzat nevében virággal, bőségkosárral, oklevéllel.
-A táncosnő, balettmester, balettigazgató az Operaház balettiskolájában Nádasi Ferenc növendéke volt 1943–1949 között, majd az Operaház tagja lett. 1952–1977 között magántáncos. Az 50-es évek elején Moszkvában és Leningrádban tanult tovább. Hazatérve a repertoár összes főszerepét eltáncolta. Nagyszerű klasszikus balerina, aki drámai, lírai, sőt komikus szerepeiben egyaránt kimagasló alakításokat tudott nyújtani. 1972–1979 között az Állami Balettintézet iagzgatója volt. 1979 óta balettmester. Előadóművészként nemzetközi sikereket is aratott. Számos nemzetközi balettverseny zsűrijének tagja. Kossuth-díjas (1962), Liszt Ferenc-díjas (1960), érdemes (1968) és kiváló művész (1971). F.Sz. Giselle (Lavrovszkij); Júlia (Lavrovszkij: Rómeó és Júlia); Zaréma (Zaharov: A bahcsiszeráji szökőkút); Odette/Odilia (Messzerer: A hattyúk tava); Auróra (Petipa: Csipkerózsika); Sylvia (Seregi L.); Flavia (Seregi L.: Spartacus); Lise (Ashton: A rosszul őrzött lány)- olvasható Kun Zsuzsáról a Magyar Színházművészeti Lexikonban, ám ennek megjelenését követően nemrégiben átvette a Mesterművész-díjat is.
Azonban ennél bővebben is vallani fog életéről abban a könyvben, amelyet róla írnak, és megjelentetésében az önkormányzat is közreműködik.
A művésznő a köszöntőjén pályájáról is vallott, amely rengeteg szépséget és sikert tartogatott, de a tánc nagyon sokat is követelt, hiszen rengeteg munka fekszik azokban a produkciókban, amelynek szerepeit, főszerepeit eltáncolta.
-A szüleim nagyon szerették az operát és sokat jártak az Operaházba. Édesapám a zenéért, édesanyám pedig a táncért és a muzsikáért kedvelte az előadásokat. Unszolásomra végül édesanyám vitt el a 3 órai matiné előadásokra, amelyek olyannyira tetszettek, hogy 9 éves koromban az Opera stúdiójában kezdtem táncolni. Az ’50-es években kezdhettem szólótáncosként táncolni az Operában. Az orosz mesterek tanították be a darabokat, és szintén orosz tanárok tréningeztek minket, táncosokat. A pályatársaim közül Lakatos Gabriellával, Orosz Adéllal dolgoztam együtt, és Dózsa Imrével, Fülöp Viktorral is remek darabokban szerepeltem. Modern darabokban is kipróbáltam magam, de igazán a cselekményes balettművek álltak igazán közel hozzám. Pályám során felléptem Sydney, London, Párizs, Moszkva színházaiban és rengeteg szép szerepet eltáncoltam. Egyet, azonban soha nem tudtam eljátszani, pedig nagyon szerettem volna, Tatjána szerepe kimaradt a szakmai pályafutásomból. A fiatalságomat addig tudtam megőrizni, amíg táncoltam, a balettet 42 éves koromban hagytam abba.
A múlt felidézését követően természetesen a jelenről is beszélt a művésznő.
-A mai napig tanítok a Balettintézetben. Jelenleg öt nagyon tehetséges japán tanítványt oktatok. Csak azt sajnálom, hogy hazai tanítványaim nincsenek még az intézetben.