Menu

Szobrok közt élek
(képes beszámoló a cikk végén)

2007.01.23.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából idén a kerület több pontján számos rendezvény várta, várja a látogatókat. S ha mindez egy jubileummal is párosul, akkor a kultúra kedvelői még inkább örülnek. Ennek jegyében nyílt meg Kirchmayer Károly, kerületi szobrászművész alkotásaiból az a kiállítás, melynek megnyitóján számos tanítvány, pályatárs és az alkotóművész tisztelője megjelent.

Ferk Ilona, festőművész, a kiállítás rendezője, aki egyben tanítványa is Kirchmayer Károlynak bevezető szavaiban elmondta, hogy miután a Csokonai Művelődési Ház kiállítóhelyisége megújult az elmúlt évben, így most már szobrászművészek alkotásainak bemutatására is lehetőség nyílik. A jelenleg kiállított 22 mű válogatását közösen végezték a Tanár Úrral, s a megnyitó délelőttjén el is készültek a berendezéssel.
Ferk Ilona szavait követően Tóth Lajos, a művelődési intézmény igazgatója nyitotta meg a kiállítást.
-1989 óta ezen a napon-január 22-én ünnepeljük Magyarország szerte a Magyar Kultúra Napját. Sokan, s egyre többen tudják, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását. Az utolsó versszak így kezdődik: „Szánd meg Isten a magyart,…” és így fejeződik be:”…megbűnhődte már e nép a múltat jövendőt!”- mondta Tóth Lajos. Ezen a napon minden kulturális intézményben, minden magyar településen alkalomhoz illő programmal teszik jelessé e napot. Reggel a Rádióban e nap ürügyén hallhattam Mártha István szomorú panaszát a budapesti színházak sorsáról. Napjaink nem a kultúra termékeny időszakát hozzák. Talán nem is a pénztelenség az egyetlen és legveszélyesebb ellensége, hanem a talmi. A televízióból a sajtóból, a rossz könyvekből dől a globálisnak címkézett, amerikanizált, kommersz kulturális gyártmány, a fogyasztói termék, mely nem az igények felkeltésén építésén, sokkal inkább a leépítésén munkálkodik.
Mindezek után nagyon jó érzés tölt el, hogy két nappal ezelőtt, szombaton este ebben a házban közel százötven fő előtt adott koncertet a Liszt-díjas Ewald fúvós kvintett és ma itt Rákospalotán a Csokonai Művelődési Házban, egy kerületszerte ismert és köztiszteletben álló szobrászművész kiállítására jöttünk össze, Kirchmayer Károlyéra, aki márciusban ünnepli 84. születésnapját.
-A Tanár Úr! 1947 óta így szólítja minden közelébe, hatása alá kerülő szobrászat iránt érdeklődő fiatal. Abban az évben a frissen végzett szobrászművész elkezdte a tanítást és nem is hagyta abba 43 évig. A legendásnak mondható Népszínház utcai Vasutas Képzőművészeti Iskola termeiben tanítgatta, segítette az odajárókat, azóta közülük sokan maguk is művészek lettek, de legalább is a művészetet értő, kedvelő emberek.
A tanár úr, közben mintázott bronzot, faragott követ és márványt, gyarapodott köztéri szobrainak száma -közel negyven szobra, és domborműve látható különböző magyarországi települések közterein. Kirchmayer Károly, a tanár kiváló szobrász, „a magyar szobrászat meghatározó alakja,” ezt nem én a szerény kultúra közvetítő „szakmunkás”, hanem többek között Feledy Balázs a most is ittlévő művészettörténész, galéria igazgató írta több helyen.
Kirchmayer Károly bácsi, a tanár úr elmaradhatatlan vendége minden kerületi művészeti rendezvénynek, ha máskor nem, napközben beszalad egy percre „tudod nincs időm, sok a dolog, de feltétlenül meg akartam nézni, az X.Y. kiállítását”. Megnézi és rohan, ahogy egy nyolcvan éveshez illik: fogni a kalapácsot, vár a kő, a márvány, vagy az agyag. „Mindenkit meg kell tisztelni azzal, hogy megnézi az ember”! S teszi is, mindenkit megtisztel a figyelmével, a hunyorított szemű mosolyával.
Két éve portréfilmet forgattunk róla a műtermében, ahol az operatőrrel ájultan bámultunk, ahogy egy-egy nehezebb szobrát, melyet csak ketten mertünk volna megemelni, mint egy pelyhet emelte a kívánt helyre. Ahogy mondta: „ja a szobrász…nem nagy dolog, legyintett, ahogy szokott, kell, hogy bírja a kalapácsot, vésőt…”
Az itt kiállított szobrokat is ma napközben „beszaladva” gyorsan kicsit átrendezte, ahogy az ő szeme mutatta a ritmust, ahhoz kell álljanak, mert úgy a biztos, ha már a megnyitóra úgy kell érkezni, hogy minden rendben legyen, ahogy kell! S a valamikori tanítvány, a kiállítás szakavatott rendezője, Ferk Ilona festőművész kolléganőm csak nézte, hogy kapkodja, s rakja új helyre némelyiket a mester.
Az itt látható, kiállított művek illeszkednek a jeles nap elvárásához, bronzban jelen van e térben az államalapító szent király, István és családja, s az örökre fiatal maradt Imre fia, márványban az ez évben 800 éves Szt. Erzsébet, és sokan mások a magyar hírességek közül, mint például Kodály Zoltán -s a gyönyörű márványok…
A már megszűnt iskola hiányát valamelyest pótolja a valamikori tanítványok látogatása, a szigorúnak látszó tanári szó szüksége hozza őket, mert tudják, hogy a szigorúság mögött ott a szerető mosoly!
Kedves Tanár úr! Károly bácsi, még nagyon sokáig csak emelgesd a kalapácsot és a vésőt, mindannyiunk örömére-mondta végezetül Tóth Lajos.
Kirchmayer Károly ezek után a szép szavak után csak annyit tudott mondani, hogy mindenkinek köszöni, hogy itt van és megtiszteli őt a jelenlétével.
Ezek után Hajdu László polgármester szűk körben gratulált a mesternek, aki 60 éve van az alkotói pályáján, s egy szép díszoklevelet adott át neki egy kis ajándékkal együtt.
Kirchmayer Károly kiállítása február 7-ig látogatható a Csokonai Művelődési Házban hétköznap 9-21 óra között, hétvégén a ház programjaihoz igazodva.

Kapcsolódó cikkek




Kapcsolódó linkek

Képes beszámoló