Menu

Színes mozaik Indonéziából
(képes beszámoló a cikk végén)

2010.11.13.

Ha valaki netán e szavakat hallaná: árumba, kendang, valószínűleg, nem tudná, hogy milyen nyelv szavai ezek. Megnyugtathatom, nem beszéltem csúnyán, csupán a szundanéz bambusz hangszerről, valamint az állatbőrrel két oldalról, alulról és felülről, bevont dobról beszéltem.

No, én sem tudtam mindezt addig, amíg nem látogattam el a Csokonai Művelődési Központba ezen a héten hétfőn este, amikor is az indonéz Padjadjaran Egyetem tánccsoportjának zenés darabokkal tarkított bemutatóját tekinthettem meg. Egy igazi, különleges zenei és vizuális élményben részesülhetett mindenki, aki jelen volt ezen a programon, amely az Indonéz Köztársaság Nagykövetsége és a XV.kerületi Önkormányzat szervezésében valósult meg.
Amint a fellépőkről megtudtam, az 1957-ben alakult egyetem Padjadjaran tánccsoportja franciaországi, hollandiai fellépése után érkezett Magyarországra, majd innen Marokkóba utaztak tovább. A táncosok és zenészek Indonézia gazdag kulturális életének egy szeletét mutatták be miután Csomós Miklós, Budapest Főváros főpolgármester-helyettese és Maruli Tua Sagala, Indonézia magyarországi és egyben macedóniai nagykövete üdvözölte az igazán kuriózumnak számító programon megjelenteket.
Csomós Miklós amellett, hogy a Fővárosi Önkormányzatot képviselte, mint kerületi- rákospalotai- lakos is mondta el köszöntő gondolatait.
-A tánc és a zene egy olyan kifejezőeszköz a művészetben, amely a test és a lélek egységét mutatja be. Minden népre és nemzetre egyedi zene és tánc jellemző, de ha a mélyére nézünk a dolgoknak, akkor láthatjuk, hogy minden népnek és nemzetnek ugyanarról a tőről fakadnak az érzései: szerelemről, elmúlásról, boldogságról, szomorúságról szól a zene és a tánc- mondta az oktatásért és kultúráért felelős főpolgármester-helyettes.
Ezt követően Maruli Tua Sagala indonéz nagykövet röviden bemutatta Indonéziát. Többek között beszélt arról, hogy az ország ereje a bölcsességen, az egységen, az éleselméjűségen, a többszínű társadalmon belüli harmónián nyugszik. Ez teszi lehetővé azt, hogy a 270 milliós országot 360 népcsoport kultúrája és annak 580 nyelve és nyelvjárása gazdagítja.
Mielőtt a valódi délkelet-ázsiai hangulatba belekóstolhatott a közönség, a nagykövet a színpadra hívta Csomós Miklós mellett Bitvai Nándort, a XV.kerület alpolgármesterét és Tóth Lajost, a Csokonai Művelődési Központ igazgatóját, hogy országának köszönete jeléül ajándékkal kedveskedjen a házigazda fővárosnak, a kerületnek, és a művelődési intézménynek.
-Most pedig elrepülünk Indonéziába, ezen belül is Jáva szigetére, és ennek is a csücskébe: a szundanézek földjére-hangzott el az előadás elején, majd az esten hagyományos indonéz táncok és zenék vonultak fel: volt páva tánc és gawil tánc, hallhattuk az árumbát, ami egy bambuszból készült xilofon. Láthattuk többek között a cikuruhan néptáncot, amely a Jáva északi részéről származó társasági tánc átirata. Eredetileg nincs jellegzetes motívuma, mégis a szépség kifejező táncává vált. Az aratásra-érkező fiatalok örömét jeleníti meg.
Megjelent a színpadon a Tarung maszktánc, ami a Topeng Kelana Cirebon maszktánc továbbfejlesztett változata, amely kemény és nyers jellemet formáz két férfi táncos előadásában, akik sokszor harcos elemeket is vegyítenek táncukba. De megszólalt a jellegzetes szundanéz zene, a Kecapi Suling. (A kacapi a citera, a suling bambuszból készült furulya.)
A program egyik fénypontja az a közös tánc volt, melyben a közönség soraiból is sokan részt vehettek.
Az est valóban egy igazi kalandozás volt zenével, tánccal, illetve a művelődési központ előterében megtekinthető és megvásárolható indonéz fa-, bőr-, üvegtárgyakkal együtt.
A műsort követően az indonéz nagykövet, valamint a tánccsoport tagjai vehették át a kerület ajándékát Bitvai Nándor alpolgármestertől ezzel is kifejezve a kerület köszönetét, hogy egy ilyen csodálatos estet varázsoltak a fővárosba, ezen belül is Rákospalotára.

Kapcsolódó cikkek:




Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó anyagok:

Képes beszámoló