Számomra a szobrászat életforma

– A lakhelyünk közelében vadonatúj játszóteret adtak át, amelyiken többek között volt egy beton pingpongasztal is. Otthonról elcsent nokedliszaggatóval játszottunk. Azért lett szimpatikus a barkácsszakkör, mert a srácok, akik oda jártak, készítettek maguknak pingpongütőket, és mi is szerettünk volna rendes ütővel játszani.
– A szakkört Sas József asztalosmester tartotta; ő arról volt híres, hogy pici állatfigurákat faragott bicskával, majd megfestette, lelakkozta, s ez nekem gyermekként nagyon tetszett. Mondtam, hogy én is szeretnék ilyeneket faragni, erre ő azt felelte: jó, de előbb tanulj meg lombfűrésszel vágni, reszelni, mindent, amit tudnod kell. Itt barátkoztam meg az anyagokkal, ismerkedtem meg a fával, a szerszámokkal.
Pályája elején a világhírű román szobrász, Constantin Brancusi ihlette munkáit, első szobrai formailag nagyon kötődnek hozzá, mai napig fontosnak tartja, hogy
megismerkedett a nagy művész munkásságával. Későbbi mesteréhez, Csiky Tiborhoz is egy Brancusi stílusában készült alkotással jelentkezett. Az évek során azonban kialakította sajátos nyelvezetét, a rá jellemző anyaghasználatot, amiről fel lehet ismerni munkáit.
– Geometrikus szobrokat készítek, munkáim nagy része minimal art, nagyon minimális eszközökkel, formákkal próbálom azt a gondolatot megfogalmazni, ami engem foglalkoztat, pont azért, hogy tiszta, egyszerű és közérthető legyen. A fához vagy a kőhöz krómacélt használok, az anyagok egymásmellettiségét úgy alkalmazom, hogy egyik a másikat kiegyenlíti vagy stabilizálja, és ez ad egységet az alkotásnak.
– Számomra a szobrászat egy magatartás, életforma, mégpedig olyan értelemben, hogy amiben nincs erkölcs, etika, az számomra nem igazán fontos. Lugossy Mária, a nemrég elhunyt szobrászművész, akit 2005-ben felkértem győri kiállításom megnyitójára, azt mondta rólam, hogy talán én vagyok az utolsó mohikán, aki erkölcsi és etikai alapon közelíti meg a művészetet. A napi aktualitásokra sem társadalmi, sem politikai vonatkozásban nem szoktam reagálni, olyan problémákkal foglalkozom, olyan gondolatokat fogalmazok meg, amelyek számomra fontosak.
– Köztéren csak néhány alkotásom látható, főképp azért, mert nagyon ritkán adódik lehetőség autonóm szobrokat létrehozni, amelyek az adott teret átfogalmazzák, valódi vizuális élményt nyújtva az embereknek. Sajnos gyakran zsánerszobrok készülnek, amelyek számomra kicsit már a giccs irányába hajlanak. Pedig a művészet, és ezen belül a szobrászat nem erről szól, nem erről kellene szóljon.
A kerületi önkormányzat kezdeményezése, amely egy kortárs képzőművészeti gyűjtemény létrehozására irányul, Nagámit örömmel tölti el, pozitív kezdeményezésnek tartja.
– Tóth Lajos, a Csokonai Művelődési Központ igazgatója szervezett egy beszélgetést László Tamás polgármesterrel és Vizér Klára alpolgármester asszonnyal, ahol arról volt szó, hogyan lehetne a kerület kulturális életét mozgásba hozni. Ott merült fel az ötlet, hogy létre kellene hozni olyan gyűjteményt, amely azoknak a képzőművészeknek a munkáit mutatná be, akik a kerületben élnek, dolgoznak, kapcsolódnak a kerület életéhez, gondolkodásához, alakításához. Tudomásom szerint már a gyűjteménynek otthont adó múzeum helyét is kijelölték, a kezdeményezés jó úton halad a megvalósítás felé.