Sehallselát Dömötör pályázat végzős ovisoknak

A művészeti iskola szeretné arra kérni minden vállalkozó kedvű, végzős óvodást, hogy Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör,
vagy
Végh György: A képzelet varázspálca
című versét vagy annak bármely részletét illusztrálja, jelenítse meg.
Az alkotás bármely képzőművészeti eljárással elkészíthető. Méretbeli korlátozás sincs, csoportos alkotásokat is várnak a pályázat kiírói. A kérés az, hogy az alkotó/k neve, címe legyen feltűntetve az alkotáso/ko/n.
Az értékes díjak – festőállványok, varázsceruzák, meglepetések – kiosztására március 25-én, 9 órakor kerül sor az iskola aulájában.
A szervezők minden beérkezett alkotást kiállítanak, s ez alkalomból kézműves játszóházzal várják az ifjú alkotókat és az érdeklődőket.

A megnyitón fellép a Gágogó együttes

Beküldési határidő: 2006. március 17.
Cím: „Sehallselát Dömötör”
Kontyfa Művészeti Iskola, 1156. Kontyfa u. 5.

Forrás:
Életrajzi lexikon

Weöres Sándor

(Szombathely, 1913. jún. 22. – Bp., 1989. jan. 22.): költő, író, műfordító, a modern magyar irodalom egyik legnagyobb, világirodalmi rangú alkotója, Baumgarten-díjas (1936), Kossuth-díjas (1970). Apja ~ Sándor hivatásos katonatiszt volt, őrnagyi rangban nyugdíjazták 1921-ben, utána gazdálkodó Csönge kemenesaljai faluban. Anyja Draskovich Mária, D. István pécsi táblabírósági elnök lánya, felesége Károlyi Amy költő. ~ az elemi isk.-át Pápán kezdte, ahol apja akkor állomásozott, a második osztálytól Csöngén tanult tovább. 1923-tól a szombathelyi, majd néhány hónapig a győri reálgimn.-ba járt, magántanulóként érettségizett 1932-ben a soproni Széchenyi István Reálgimn.-ban. Tizenöt éves korában jelent meg első írása, egy novella (Egyszer régen?) a szombathelyi Hír c. lapban 1928. júl. 15-én. Ugyanennek az évnek őszén Karácsony Sándor közölte négy versét ifjúsági lapjában, Az Erőben. Költői felfedezése a Pesti Hírlap 1929. ápr. 14-i vasárnapi számához fűződik. Ugyanebben a lapban egy hónappal később közölt versei közül az Öregek c. verse Kodály Zoltánt 1933-ban kórusmű komponálására ihlette. Érettségi után egy évig apja gazdaságában dolgozott. 1933 őszén a pécsi Erzsébet Tudományegy.-en kezdte meg tanulmányait történelem-földrajz szakon. 1934-ben fél évig jogot hallgatott, 1935-től filozófiát és esztétikát. Az 1937-1938-as esztendő volt utolsó egy.-i esztendeje, Halasy-Nagy Józsefnél doktorált filozófiából (1939. dec. 23.). Disszertációját, A vers születése. Meditáció és vallomás, az egy. lapja, a Pannónia közölte. Különlenyomatként jelent meg a disszertációk sorozatban (1939). Irodalmi szemléletére és filozófiai kultúrájának kialakítására Fülep Lajos, Kerényi Károly, Várkonyi Nándor és a Janus Pannonius Társaság volt hatással. Már egy.-i évei alatt ismert költő volt. 1929-ben kezdődött kapcsolata a Nyugattal. Amikor Babits Mihály szerk. a Nyugatot, Illyés Gyula mellett tőle közölte a legtöbb verset. Publikált szinte valamennyi folyóiratban a Napkelettől a Válaszon át a Diáriumig, fővárosi és vidéki napilapokban is. Első verseskötete, a Hideg van (Pécs, 1934) Baumgarten jutalomban részesült (1935). A jutalom összegét észak-európai utazásra fordította. A pécsi Sorsunk c. folyóiratnak megalakulásától (1941) munkatársa volt, részt vett a folyóirat szerkesztésében. Theomachia c. drámai költeménye a folyóirat első számában jelent meg. Pestre költözése után is munkatársa maradt a folyóiratnak megszűnéséig (1948. ápr.). A fővárosban egy ideig könyvtáros volt, díjtalan gyakornok az OSZK-ban, majd az Egyetemi Könyvtárban. Medúza c. verseskötetének megjelenése után ismerkedett meg Hamvas Bélával, akinek szellemi befolyása hatással volt költői fejlődésére. 1944-ben rövid ideig a pécsi városi könyvtárban dolgozott. 1945-ben a székesfehérvári szabadművelődési felügyelőségnél alkalmazták, majd múzeumi tisztviselő volt. 1947-ben megnősült, feleségével, Károlyi Amyval ösztöndíjjal csaknem egy évet töltött Olaszo.-ban. 1948. okt. 1-től 1951. márc. 1-ig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott, egy ideig a kézirattárban, majd olvasótermi felügyelő, végül a folyóiratok kezelője volt. 1945 és 1948 között megjelent verseskötetei: A teljesség felé (próza, 1945); A szerelem ábécéje (versek, 1946); Elysium (versek, 1946); Gyümölcskosár (versek, 1946); A testetlen nyáj (prózaversek, 1947); A fogak tornáca (versek, 1947) már jelezték, hogy a játékban és a mítoszban találta meg alkotásainak legfontosabb eszközeit. 1948 és 1956 között a hivatalos irodalompolitika elszigetelte, kirekesztette az irodalomból. Kizárólag műfordításai és gyerekversei jelenhettek meg, 1956-ban A hallgatás tornya c. verseskötete gyűjtemény harminc év verseiből. Összegyűjtött műfordításait A lélek idézése c. kötetben adta ki 1958-ban. Utána a Tűzkút megjelenéséig (1964) újabb versei ismét nem jelenhettek meg kötetbe összegyűjtve, csak gyerekversei. 1964-től engedték visszatérni az irodalmi életbe. Ötvenéves születésnapjára a Magyar Műhely c. folyóirat különszámot jelentetett meg (Párizs, 1964). Az Irodalmi Színpadon Weöres Sándor-estet rendeztek Kardos Tibor bevezetőjével (1967. márc. 28.). A Körszínházban 1958. júl.-ban, a Thália Színházban 1958. okt.-ben összeállításában adták elő Dante Isteni Színjátékát. Pályája legnagyobb közönségsikerét a Psyché c. verses regényével aratta. A kitalált 19 sz.-i költőnő, Lónyay Erzsébet élettörténetét tökéletes nyelvi korhűséggel, 19. sz.-i nyelven írta meg. A mű 1972 után több kiadásban jelent meg, Csernus Mariann előadóestjén mutatta be, Bódy Gábor filmet készített belőle (1979), színpadra alkalmazva a Pécsi Nemzeti Színház Zsebszínháza mutatta be (1984). 1974-ben ~ t Bécsben az osztrák állam európai költészeti díjával tüntették ki. Három veréb hat szemmel c. irodalmi szöveggyűjteménye (1976) irodalomszemléletének összefoglalása. Pogánykori töredékektől Szentessy Gyuláig mutatta be a m. költészet szerinte jellemző alkotásait. A könyv alcíme hangsúlyozza, hogy a válogatás a m. költészet rejtett értékeire és furcsaságaira irányítja a figyelmet. Életművében a színpadi művek is helyet kaptak. Holdbéli csónakos c. mesejátékát a Thália Színházban mutatták be (1971), játszották a Pécsi Nemzeti Kamaraszínházban (1979), a győri Kisfaludy Színházban (1979), a veszprémi Petőfi Színházban (1981), a kecskeméti Katona József Színházban (1986), a Miskolci Nemzeti Színházban (1989), a bp.-i Arany János Színházban (1991). A Szentgyörgy és a sárkány c. tragikomédiáját a kaposvári Csiky Gergely Színház mutatta be (1972), játszották a Nemzeti Színházban (1979). A kétfejű fenevad c. drámáját a Vígszínházban mutatták be (1984), játszották a kaposvári Csiky Gergely Színházban (1985), a Pécsi Nemzeti Színházban (1985), a kőszegi Várszínházban (1987), a Jurta Színházban (1987). Csalóka Péter c. bábjátékát a bp.-i Bábszínházban mutatták be (1976), játszották Egerben a Harlekin Bábszínházban (1987). Összegyűjtött művei három kötetében (1981) fantasztikus és játékos költészete százféle alakban tükröződik. Lényeges kiegészítője A sebzett föld éneke c. posztumuszkötet (1990), amelynek anyagát (versek prózai írások, fordítások és egy Hamvas Bélához írt levél) Károlyi Amy kutatta fel és utószóval látta el. Születésének 80. évfordulóján az OSZK Kézirattárában (1993. ápr. 8.-júl. 1.) és a Petőfi Irodalmi Múz.-ban (1993. okt.) rendeztek kiállítást. – További m. A kő és az ember (Pécs, 1935); A teremtés dicsérete (Pécs, 1938); Tarka forgó. 120 vers az év 12 hónapjára (Károlyi Amyval, Bp., 1958); Tűzkút (versek, Bp., 1964, Párizs, 1964); Merülő Saturnus (versek, 1968); Zimzizim (gyermekversek, Bp., 1969); Télország (verses képeskönyv, Reich Károly rajzaival, Bp., 1972); Tizenegy szimfónia (versek, Bp., 1973); Hetedhét ország (verses képeskönyv, Károlyi Amyval, Bp., 1975); Válogatott versek (Bp., 1976); Baranyai képek (versek, Martyn Ferenc rajzaival, Tüskés Tibor bev.-vel Bp., 1979); Ének a határtalanról (versek, Bp., 1980); Egybegyűjtött írások (1-3 k., Bata Imre utószavával, Bp., 1981); Weöres Sándor kéziratos könyve (Kovács Sándor Iván bev.-vel, Bp., 1981); Mahruh veszése (költemény, Békéscsaba 1982); Színjátékok (Bp., 1983); Posta messziről (versek,Bp., 1984); Magyar etűdök. Száz kis énekszöveg (Bp., 1985); Weöres Sándor legszebb versei (vál., az előszót írta Kántor Lajos, Bukarest, 1985); A kútbanéző (versek, Weöres Sándor rajzaival, Bp., 1987); Egyedül mindenkivel (W. S. beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai, Bp., 1993). – Irod. Hamvas Béla: A „Medúza” (Diárium, 1944. 2. sz.); Bajcsa András: W. S. (Sorsunk, 1947. 5. sz.); Szentkuthy Miklós: W. S. (Magyarok, 1947. 9. sz.); Cs. Szabó László: W. S. (Magyar versek, Róma, 1953); W. S. tanulmányok (Magyar Műhely, Párizs, 1964. 7-8. sz.); W. S. önvallomás (Írói vallomások, szerk. Kabdebó Lóránt, Bp., 1971); Bertha Bulcsu: Interjú W. S.-ral (Meztelen a király, Bp., 1972); Bozóky Éva: Interjú W. S.-ral (Könyvtáros, 1973. 3. sz.); Szőcs Géza: A parton Proteus alakoskodik (Korunk, 1973. 12. sz.); Kenyeres Zoltán: Mítosz és játék (Gondolkodó irodalom, Bp., 1974); Simon Zoltán: A W.-mítosz (Változó világ, változó irodalom Bp., 1976); Tamás Attila: W. S. (Bp., 1978); Bata Imre. W. S. közelében (Elvek és utak, Bp., 1979); W. S., bibliográfia (összeáll. Zimáné Lengyel Vera, a Főv. Szabó Ervin Könyvtár Mai magyar költők sorozatában, Bp., 1979); Sőtér István: W. S. (Gyűrűk, Bp., 1980); Tüskés Tibor: W.- megközelítések (Mérték és mű, Bp., 1980); W. S. Kérdező Domokos Mátyás, válaszol W. S. (Válaszolni nehezebb, Bp., 1980); Domokos Mátyás: Interjú W. S.-ral (A pályatárs szemével, Bp., 1982); Hornyik Miklós: Beszélgetés W. S.-ral (Beszélgetés írókkal, Újvidék, 1982); Károlyi Amy: Kettős portré, Költészet és valóság (Irodalomtörténet, 1982. 1. sz.); Kenyeres Zoltán: Az elköteleződés mélyáramában. W. S. irodalomszemlélete (A lélek fényűzése, Bp., 1983); Kenyeres Zoltán: Tündérsíp. W. S.-ról (Bp., 1983); A hetvenéves W. S. köszöntése: Alföldy Jenő, Cselényi László, Kovács Sándor Iván (Élet és Irod., 1983. 24. sz.); Orbán Ottó, Tandori Dezső, Kenyeres Zoltán, Galambosi László, Moldován Domokos (Kortárs, 1983. 6. sz.); Bata Imre (Nagyvilág, 1983. 7. sz.); Pomogáts Béla (Üzenet, 1983. 7-8. sz.); Torda István (Ország Világ, 1983. 26. sz); Hanák Tibor: Elkésett sorok. W. S. hetvenedik születésnapjára (Bécsi Napló, 1983. 6. sz.); Balázs Katalin: Protohomo. W. S. költészetéről (Diakonia, 1983. 1. sz.); Czigány György: Vers, zene, W. S. (Jelenkor, 1983. 6. sz.); Emlékkönyv W. S. hetvenedik születésnapjára (összeáll., szerk. Szederkényi Ervin, Pécs, 1983); Mezey Katalin: A Vigilia beszélgetése W. S.-ral (Vigilia, 1983. 9. sz.); Radnóti Zsuzsa: Beszélgetés W. S.-ral (Életünk, 1983. 6. sz.); W. S. és Károlyi Amy élete képekben (vál. és írta Károly Amy, Moldován Domokos felvételeivel, Bp., 1984); Nádor Tamás: Portréinterjú W. S.-ral (Múzsák és mesterek, Bp., W. S.-ral és Károlyi Amyval beszélget Kabdebó Lóránt, Kortárs, 1986. 5. sz.); A hetvenöt éves W. S. köszöntése: Döbrentei Kornél, Beney Zsuzsa, Vasadi Péter, Szepesi Attila (Életünk, 1988. 6. sz.); Tüskés Tibor (Kritika, 1988. 6. sz.); Határ Győző: Emlékezzünk W. S.-ra (Kortárs, 1989. 6. sz.); Lator László: Vázlat W. S.-ról (Kortárs, 1989. 6. sz.); Tandori Dezső: W. S. mester (Nagyvilág, 1989. 4. sz.); Tüskés Tibor: Mozaik kockák W. S.-ról (Napjaink, 1989. 4. sz.); Török Tamás: Beírás W. S.-Emlékkönyvébe (Új Írás, 1989. 10. sz.); W. S. emlékére: Turi Gábor, Cseh Márta tanulmánya (Híd, 1990. 3. sz.); Magyar Orpheus. W. S. Emlékére (antológia, levelek, tanulmányok, kritikák, versek, összeáll., szerk., sajtó alá rendezte Domokos Mátyás, Bp., 1990); Balassa Péter: Nyolcvan éve született WS mester (Népszabadság, 1993. jún. 22.); Legenda W. S.-ról (Összeállította Albert Zsuzsa, Forrás, 1993. 6. sz.). – Szi. A Magyar Orpheus c. kötetben; Károlyi Amy: Zarándok (Vers, Élet és Irod., 1991. 31. sz.); Lator László bevezetője a Petőfi Irodalmi Múz. W.- kiállításának megnyitóján (Élet és Irod., 1993. 44. sz.).

Végh György

(Áporka, 1919. aug. 31. – Bp., 1982. szept. 7.): író, költő, műfordító. A Tavaszmező utcai Gimn.-ban érettségizett Bp.-en. Már gimnazista korában írt, fordítgatott. A Gaál Béla Filmiskolában folytatta tanulmányait. Közben bejárt az egyetemre, itt kötött barátságot későbbi nemzedéktársaival, költőkkel, irodalomtörténészekkel. A Szép Szónál ismerkedett meg Horváth Béla költővel, az ő közvetítésével jelent meg nyomtatásban első verse a Pesti Naplóban. Just Béla közvetítésével csapódott a Vigilia neokatolikus írói közé, s otthonos volt Devecseri Gábor baráti társaságában. Egész életében szabadfoglalkozású író volt. 1941-ben jelent meg első önálló verseskötete, a Havas éjszakák (Bp.), majd két prózakötettel jelentkezett, melyekben Krúdy hatása éppúgy tetten érhető, mint a regényforma fellazítására tett modern kísérletek nyoma. Már ekkor megnyilvánult költészetének, látásmódjának játékos hajlama, melynek révén akadálytalanul játszatta egybe a reálist és szürreálist. Első meséskönyvei mellett egy, a korérzést pontosan kifejező verseskötetet is kiadott (Viharok jönnek, Bp., 1943). 1945 után két verseskötete jelezte fokozatos érlelődését, különösen a Játékos ifjúság (1948) c. kötete. 1949 után jó néhány évig hallgatásra kényszerítették. 1958-ban jelent meg újra könyve: Mostoha éveim c. regényes önéletrajza. Rendszeres műfordítói tevékenységének első összegzéseként adta ki Modern Orfeusz (1960) c. válogatását. A gyermek és ifjúsági irodalom területén végzett igen jelentős munkát, amelyet Két őszi csillag (Bp., 1973) c. verseskönyvének elégikus alaphangja ellenpontozott. Halálával szinte egyidőben jelent meg önéletrajzi regénytrilógiája, majd posztumusz összegyűjtött versei és memoárregénye, A gonosz angyal (Bp., 1986). – M. Havas éjszakák (versek, Bp., 1941); Auguste Corbeille csudálatos kalandjai (kisr., Bp., 1942); Auguste Corbeille és a halál (elb., Bp., 1942); Nevesincs (mese, Bp., 1942); Csillagos királylány (mese felnőtteknek, Bp., 1943); Mese a Zöld Disznóról (Bp., 1943); Viharok jönnek (versek, Bp., 1943); Eszter könyve (versek, Bp., 1946); Pillangós őszök (versek, Bp., 1946); Puli Pali kalandjai (mese, Bp., 1947); Játékos ifjúság (versek, Bp., 1948); Vakarcs úrfi (Bp., 1948); Szemfüles könyv (verses képeskönyv, Bp., 1949); Mostoha éveim (regényes önéletrajz, Bp., 1958); Modern Orfeusz (válogatott műfordítások, Bp., 1960); A majomkirály (mesék, Bp., 1963); Pacsaji csalafinta kalandjai (mese, Bp., 1964); Futyuri mint detektív (meser., Bp., 1968); 1 kutya, 2 cica (meser.-ek, Bp., 1973); Két őszi csillag (versek, Bp., 1973); A Nyugalmazott Elefánt Úr Birodalma (meser., Bp., 1975); Don Makarémó, egy kulcslyukon keresztül (meser., Bp., 1978); Puliszka és Juliska Plömplöm királynál (mesék, Bp., 1979); Mostoha éveim – Agarabonciás diák – Eszter (önéletrajzi r. trilógia, Bp., 1981); Összegyűjtött versei (Bp., 1984); Muzsika Zsuzsika meséi (gyermekr., Bp., 1986); A gonosz angyal (memoár, Bp., 1986). – Irod. Rónay György: V. Gy.: Mostoha éveim (Olvasás közben, Bp., 1971); Lengyel Balázs: Mese a meseíróról (Közelképek, Bp., 1979); Sőtér István: V. Gy. (Gyűrűk, Bp., 1980); Antal Gábor: V. Gy. Hármaskönyve (Magy. Nemzet, 1982. jan. 12.); Rónay László: A nagy utazás vége.(Nagyvilág, 1982. 11. sz.); Makay Gusztáv: Önéletrajz és tükör (Új Írás, 1983. 7. sz.); Vargha Kálmán: Emlékezés V. Gy.-re (Vigilia, 1984. 8. sz.); Domokos Mátyás: Műbírálatok-kiszabott parcellán (Kortárs, 1985); Lengyel Balázs: Posta messzebbről és közelebbről (Egy magatartás története, Bp., 1986).