BPXV > Hírek > Sándor bácsi is belépett a „Százasok Klubjába”
(képes beszámoló a cikk végén)

Sándor bácsi is belépett a „Százasok Klubjába”
(képes beszámoló a cikk végén)

2007.05.13.

Csendes utcácskában egy kertes házban tölti nyugdíjas napjait Werderitsch Sándor. Idáig nem igazán lenne hír a hír. Ám Sanyi bácsi 1907. május 7-én született, tehát éppen száz évvel ezelőtt.

A kerek évforduló alkalmából többen is köszöntésére érkeztek a Pöltenberg utcai házba: Hajdu László polgármester mellett Király Csaba alpolgármester, Mihályi Zoltán a Szociálpolitikai és Egészségügyi Bizottság elnöke, dr. Hetyei László önkormányzati képviselő, valamint Kovácsné Márkus Éva, a Szociális és Egészségügyi Osztály vezetője.
Sándor bácsi igazán fiatalosan és nagyon elegánsan felöltözve várta a vendégeket, s büszkén mutatta, hogy mint cipőfelsőrész- készítő közel ötven évvel ezelőtt készítette a lábán lévő cipőt. Sőt! Az éppen az otthonában tartózkodó lánya és veje szintén büszkén hozták be a szobában, s mutatták meg azokat a cipőket, melyeket az édesapa még 5-10-15 évvel ezelőtt alkotott. Nem véletlen a megfogalmazás- ezek ugyanis valóban igazi alkotások, melyek készítésük után évekkel, évtizedekkel is cipők.
-Fiatalon- 14 évesen kezdtem el inasként dolgozni a Bocskai utca végén, az Ivánnál, de dolgoztam Zuglóban a Divatcipőgyárban és a Minőségi Cipőgyárban is- mesélte. Sándor bácsi hatvanévesen ment nyugdíjba, de ezt nem kell szó szerint érteni, mert ezután még húsz évig dolgozott egy maszeknál, majd az utána lévő években otthon. Veje elmesélte azt is, hogy miután a maszeknál dolgozott, egy idő után kérte, hogy mivel ő már nem fiatal, s nem olyan gyors, ne órabérben fizessék, hanem az elkészített cipődarabok után. A történet vége az, hogy ezután több pénzt keresett.
Amint megtudtam, Sándor bácsi a Damjanich utcában élt gyerekként, s 9 éves volt, amikor édesapja, majd két évvel később édesanyja is meghalt. A Pöltenberg utcában 1937 óta lakik, s a telekre 1950-ben építette azt a házat, ahol mind a mai napig él. S bármilyen hihetetlen- egyedül lakik itt. Két lánya, veje gyakran látogatja- ők vásárolnak neki, de Sándor bácsi ellátja önmagát.
Egy fiatal is megirigyelhetné, hogy hogyan tölti napjait: reggel fát fűrészel, mert kell neki a munka.
-Öreg malmot nehéz leállítani! Dolgozni kell!- mondta nevetve. S bár a szemén volt szürke hályog is és zöld hályog is, a tévét gyakran nézi, s az újságot is nagyítóval olvassa illetve a napi híreket is figyelemmel kíséri: fotók bizonyítják, hogy a választások idején személyesen adta le voksát az urnáknál, még mozgóurnát sem igényelt.
-Műhelyem sosem volt, hanem csak egy kis sarokban dolgoztam itthon, ahol volt egy kis szék és egy asztal. A lábaim fájnak néha, épp ezért a lányom szokott takarítani, s az ebédet is hozatom, ám azt nagyon fontosnak tartom, hogy az agyamat is tornáztassam: számon tartom például, hogy a csekkeket mikor kell befizetni- mesélte büszkén.
Sándor bácsi azonban nem élt mindig egyedül: első felesége 58 évesen hunyt el, majd újranősült, ám második felesége négy évvel később súlyos betegségben halt meg. Ezután már csak élettársi kapcsolatban élt egy hölggyel, akit szintén nagyon szeretett, s akit annak szellemi leépülése után szinte élete végéig gondozott. Ám hajdani élettársának hozzátartozói mind a mai napig figyelemmel kísérik Sándor bácsit, s szeretettel gondolnak rá. Rajtuk, s Sándor bácsi lányai, veje mellett három unokája ( 26, 24, 22 évesek) is boldog perceket okoznak a csak évszámilag idős úrnak.
Mert egy igazi úriembert ismerhettünk meg, akivel reméljük, hogy még sok éven keresztül találkozhatunk, s akinek szívből gratulálunk születésnapja alkalmából!