Saját versével hatotta meg a közönséget

Varga László- ahogy a színpadon a műsorvezetőnek, Gyurcsánszky Jánosnak elmondta – 11 évesen írta első versét, majd az utóbbi években már könyvalakba is összegyűjtötte. Sok-sok munkát követően egy nyomdász ismerőse segítségével összeköttette ezeket a verseket, amely kötetet a család kapta Varga László és felesége 35. házassági évfordulójára. Sajnos, díjban nem részesült Varga László, ám a gyönyörű vers mindenképpen idekívánkozik a netre, hogy mások is olvashassák ezeket a sorokat.

Varga László: Őszülő évek

Amikor leszállsz az utolsó állomáson,
Vajon vár-e valaki,
Vagy csak unokád szeme kérdi,
Van-e nálad valami?

Amikor leszállsz, s a csillogó sínpáron
régen nincs már semmi,
az üres peron templom csendje súgja,
téged nem várt senki!

Visszaszállnál az eltűnt vonatra,
de néked már nem lehet,
és senki sem fogja tudni többé,
mennyit ér az életed!

Amikor leszállsz az utolsó állomáson,
És nem vár senki sem,
Megkérdezed majd önmagadtól:
-ennyit ért az életem?-

Amikor leszállsz, s a vonat régen elment,
várod a következőt,
vagy eléállsz…, vagy aki jön, majd tudni fogja:
valaki várja őt!