Pro Palota díjasaink

A Pro Palota Díjat azok kaphatják meg, akik huzamosabb időn át kiemelkedő munkát végeztek Rákospalota, Pestújhely, Újpalota korszerű városképének hagyományőrző módon történő kialakítása, a városrész infrastrukturális ellátása, a lakóhelyi környezet és közérzet fejlesztése, valamint javítása érdekében. Ebben az évben a XV. ker. Önkormányzat Képviselőtestülete Nagy Elődnek, Vitai Attilának és dr. Ódor Józsefnek adományozta a díjat. Őket szeretnénk most röviden bemutatni.

Dr. Ódor József alpolgármester, önkormányzati képviselő. Az önkormányzat megalakulása óta részt vesz az önkormányzat munkájában. Kezdetben, nem képviselőként a szociálpolitikai bizottság tagja, majd 4 évig képviselőként elnöke volt. 1998 óta alpolgármester.
Ön rengeteg mindenben részt vett. Elmondása szerint csak tette a dolgát. Mégis ön szerint mi volt az, amivel leginkább kiérdemelte ezt a díjat?
Borzasztó nehéz a saját munkámról nyilatkozni, hisz ez egyáltalán nem az én tisztem. Talán figyelembe vették, hogy a 12 év alatt kialakult egy budapesti viszonylatban is fejlett, a kerületi társadalomnak szinte minden támogatásra szoruló rétegét átfogó szociális ellátó rendszer és ebben talán nekem is részem volt.
Önkormányzati berkekben úgy tartják, hogy ön egyike azoknak, akiknek a legjobb a kapcsolata a kerületben élőkkel.
Én azt vallom, hogy a feladatok teljesítése mindig is igen intenzív személyes hivatali és emberi kapcsolatokat igényelt. Ezen a munkaterületen pedig elengedhetetlen a szociális és egészségügyi osztály, a szociális intézmények – nem utolsósorban – az egészségügyi hálózat, valamint a lakásügyekkel foglalkozó szervek vezetőivel és a dolgozókkal fenntartott jó kapcsolat. Az pedig természetes, hogy egy képviselő foglalkozik a választói problémáival…
Az idei önkormányzati választásokon azonban már nem indul.
E 12 évi, azonos területen végzett munka után jobbnak látom, hogy új szemmel, lendülettel másoknak kell átgondolni, értékelni a végzett munkát a továbbfejlesztés és finomítás érdekében. Másrészt meggyőződésem, hogy az önkormányzati képviselőtestületben általában és az én munkaterületemen is be kell következnie egy természetes fiatalításnak.
Sokan nem szeretnék, ha teljesen visszavonulna.
A közéleti szereplés lehetősége nem csak képviselőként adódhat. Ha nem is képviselőként, mint ahogy eddig, de a bizottság munkáiban mindenképpen részt fogok venni. Szűkebb lesz a lehetőségem, de számos olyan fórumon fogok megszólalni, ahol javaslataim elfogadásra kerülhetnek.

Nagy Előd festő és éremművész a Magyar Képzőművészeti Szövetségnek évtizedek óta tagja. Eddig több mint hetvenöt önálló kiállítása volt. Alkotásait többek között a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum mellett számos külföldi és magyar magángyűjtemény őrzi. 1997 óta tagja a Magyar Képzőművészeti Szövetség éremszakosztályának is.

Életrajzában közéleti tevékenységét olvasva az embernek az az érzése támad, hogy szinte nem is volt olyan képzőművészeti esemény a kerületben, amiben ön valamilyen formában ne vett volna részt. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy idén ön is egyike volt azoknak, akiket a Pro Palota díjjal tüntettek ki.
Abban, hogy én is díjazottak között voltam, gondolom, az is benne van, hogy már a nagyapám is itt „működött”… Régi, itteni családból származom, jómagam is már 60 éve lakom a kerületben.
Mindenkinek jól esik egy ilyen díj, de senki nem ezért csinálja, amit csinál. Amikor a festő szembeáll a képpel, csak a lelkiismerete szerint dolgozik. A saját érzéseit próbája kifejezni, annak pedig csak örül az ember, ha más is észreveszi a munkáját.
Az ön képeit az önkormányzat dísztermében is észre lehet venni…
Nem panaszkodom, a XV. kerületi önkormányzat elég sok feladattal lát el. Nagy megbecsülés, ha az ember olyan feladatot kap, ahol bizonyíthatja a tehetségét. Gondolok itt a Deák portréra, vagy a különböző a kerülettel kapcsolatos emlékérmekre, amiket nagyon szívesen készítek, bár elsősorban festőnek vallom magam.
Nehéz ma festőnek lenni?
Az igazság az, hogy az élő művésznek mindig nehezebb dolga van. Egyszerre szeretne sikeres lenni és megélni a művészetből. A kiállításokat sokan látogatják, ugyanakkor az anyagi érdeklődés nagyon kevés, hisz kevesek tehetik meg, hogy meglévő pénzüket festményekre is költhessék.
Mondana néhány szót jövőbeni terveiről?
Gondolkodom rajta, hogy a lellei kiállításom anyagából egy-egy témát újra, kifejtve megfestek. De az ember általában nem is egy feladaton dolgozik, egy jó kép igazán évek alatt forrja ki magát. Ez egy folyamatos munka, „hétvégi” festőként nem lehet csinálni…

Vitai Attila 1987-től káplán volt Rákosszentmihályon, 1990-től a Rákospalotai Jézus Szíve Plébánia plébánosa. 7 éve helyettes esperes. Sok-sok kulturális rendezvényt szervezett- szervez a közéletben is. 2000- ben és 2001-ben a millenniumi emlékbizottság munkájában is részt vett.
Azzal kezdte, hogy váratlanul érte a kitüntetés…
Valóban meglepett a díj és nagyon örülök neki. Azonban van egy csomó ember, aki dolgozik, de mégsem kap semmiféle kitüntetést, míg másvalakit teljesen váratlanul kitüntetnek. A cél nem az, hogy díjat kapjunk, hanem, hogy valami hasznosat, értelmeset csináljunk.
Papként lelki vigaszt, támaszt nyújt a híveknek. Ezenkívül gyermekprogramok szervezésében is részt vesz.
Foglalkozom az emberekkel, próbálok nyújtani nekik valamit, ha másban nem legalább a kedélyállapotuk javításában, és ez nagyszerű érzés. Plébánia nap, vagy búcsú alkalmából a gyerekeknek aszfalt-rajzversenyt, gyurmázást és hasonló vetélkedőket, a fiataloknak színvonalas zenei műsorokat szervezünk a templomkertben.
Az idősebb fiatalok pedig a közösségi házban járnak össze…
Igen, én annak vagyok a híve, hogy minél több önállóságot kell adni a fiataloknak és a munkatársaknak, hagy csinálhassák azt, amit szeretnek. Ezért van az, hogy mondjuk, ha eljutnánk oda, hogy egy időre a MÁV- telep pap nélkül maradna, az általunk beindított dolgok akkor is működnének.
Öntől is megkérdezném a jövőre vonatkozó terveit…
A legfontosabb, hogy sikerüljön befejezni minél előbb a Közösségi Ház felújítását, ami sok fiatalnak és mindenkinek ad találkozási helyet. Sokak munkája van már benne, ha felépül kényelmesebb és tágasabb lesz, bízom benne, hogy akik majd eljönnek, örömüket lelik benne. Egyelőre csak ennyi, a többit bízzuk Istenre.