Pestújhelyi napok 17. alkalommal

Pintér Zsuzsanna, a PeKH vezetőjének köszöntőjét követően a Pestújhelyi Pátria egyesület elnöke a programok közül néhányat kiemelve ajánlott a látogatók figyelmébe, majd köszönetet mondott a háznak, hogy évről évre befogadja és segíti ennek a programsorozatnak a létrejöttét, megvalósulását.
Az önkormányzat képviselő-testület nevében Németh Angéla a MOS Bizottság köszöntötte a jövőre nagykorúvá váló ünnepségsorozat résztvevőit.
-A programok része a múltidézés, a jelen és a jövő is- mondta, majd egy Merle idézettel kívánt mindenkinek kellemes perceket a rendezvényekhez:” Tudom, hogyne tudnám hogy egy íz, egy dallam váratlan erővel kelti olykor életre régmúlt pillanatok emlékét. De csak másodpercekre. Elillan a káprázat, lehull a függöny és ismét nyakunkon a zsarnok jelen. Pedig de gyönyörű is lenne, ha lehetne egy teába mártott süteményben fellelni egész múltunkat!”
Mindezek után nyitotta meg Szunyogh László a Pestújhelyi NOK tanára nyitotta meg Pallay Sándor grafikáiból álló emlékkiállítását.
-Nem nagyon lehetett volna, itt ezen a helyen, ebben az épületben, ráadásul a pestújhelyi centenáriumi évben aktuálisabb, különlegesebb kiállítást rendezni.
Miért? Pallay Sándor ezen kiállítása a jelenkornak újszerűen felfedezett élmény, aki eddig tanárként volt ismeretes, halála után 55 évvel kiderült – újra !-, hogy művész volt: felfedezhetjük képei által gondolatvilágát, művészi hitvallását.
Persze csak számunkra, a fiatalabb generációknak volt eddig ismeretlen Pallay Sándor művészeti tevékenysége, a 60-70 éves pestújhelyiek jól emlékezhetnek rá.
Pallay Sándor 1903-ban született Szabadbattyánban, művészeti tanulmányai után, a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1925-ben és szerezte meg diplomáját. 1927-ben vetette jó sorsa Pestújhelyre, a gróf Serényi úton a mai Ady E utcában lakott albérletben, és ekkor került az újonnan épült, 1926-ban átadott Római Katolikus Szent Imre Polgári iskolába, mint rajzot tanító óraadó tanár. Itt ezen ódon- most már ugyan többé-kevésbé átalakított falak között tanított 27 évig. Ez idő alatt szerezte meg a tanítóképző rajztanári diplomája mellé a polgáriban is jogosító rajztanári végzettséget is.
Művésztanár volt, elsősorban festőművésznek tartotta magát, de hát régen is, úgymint ma, művészetből megélni nehéz volt. Családot alapított, 1931-ben feleségül vette Deák Emmát, aki az iskola igazgatójának lánya volt, így újabb klasszikus pedagógus család, pedagógus nemzedékek jövőjét alapozta meg. Gyermekük – nem meglepő – szintén pedagógus, tanítónő lett.
Pallay Sándor a kis község fontos személyiségévé lépett elő, hiszen az iskola általában a települések egyik legfontosabb szellemi műhelye, az ott tevékenykedő pedagógusok, pedig jelentős szerepet kapnak az ifjúság mindennemű fejlődésében.
1936-ban nevezték ki véglegesen, majdnem 10 évig bizonyította pedagógiai alkalmasságát. Megjegyzem, külön érdekesség, hogy annak ellenére, hogy apósa volt az igazgató, nem kapott, de talán nem is számított külön elbírálásra.
Pallay Sándor rajztanári tevékenységéről, munkája minőségéről betekintést nyerhetünk, így évtizedek után is, – méltán tanúskodik a rajzos tanmenete, melyet érdemes tanulmányozni. A kordokumentumok alapján pedig, az 1929-30-as iskolai évkönyv alapján olvashatjuk a rajzszakköri létszámot 40 fő!, vagy az 1946-48 közötti időszak iskolai iktatókönyv bejegyzései közül megtudhatjuk, hogy a gyerekeket rendszeresen vitte kiállításokra, vagy terjesztette a művészeti folyóiratokat.
Lehet-e különlegesebb kiállítást szervezni, mint annak a tanárnak az emlékkiállítását, aki ebben a nevezetes iskolában tevékenykedett, a pestújhelyi gyerekekkel foglalkozott, itt Pestújhelyen alkotott. Két tanítványa, Nagy Előd festőművész, Gacs Gábor grafikusművész lett.
Pallay Sándor a Miskolci Művészek Társaságának tagja volt, rendszeresen vett részt kiállításokon. Sokat festett, képeinek nagy része a család tulajdona. Sajnos restaurálásra szorulnak, jó lenne megmenteni őket az utókornak.
A mostani kiállításon grafikái, rajzai, szénrajzai szerepelnek.
Témái a család, a modellek, főleg gyermeke, felesége. Nagyon szép tájképeket, különleges hangulatú erdőrészleteket láthatunk. Például azon a szénrajzon, ahol a sűrű, sötét erdő belsejébe jutó a sejtelmes, puha fények belopakodnak- gondolatébresztőek.
E témának van egy színesebb változata, hasonló kvalitással. De az arcokra, portrékra is a kréta technika által lágy formák alakította fények és árnyékok jellemzőek. Sokat foglalkozott az alakkal, az emberi formák kapcsolódásaival, de mindezt bensőségesen, nagy szeretet árasztva. Egy másik képen rendkívül kifejező a kislány határtalan figyelme ahogy ír, vagy rajzol, de ott az akt természetessége, vagy a tájak, házak konstruktív szerkezete is jellemzi a művész stílusát.
Felhívom a figyelmet a szénrajzok finom vonalaira, foltok árnyalataira, a lazúros tusrajzok szépségére, a fényekkel teli portrék látványára is.
Pallay Sándor Pestújhely történetének egyrészt olyan időszakában élt, amikor a község fejlődött, művészeti-polgári élet pezsgett, iskolavárosnak nevezték Pestújhelyt. Másrészt 1945 után a nagy történelmi változások után ugyanitt, már az állami általános iskolában folytatta pedagógusi tevékenységét. Én, valószínűleg személyesen is találkozhattam vele. Itt az iskolával szemben laktam, és elképzelhető, hogy kétévesen a babakocsiban ülve láthattam őt, ahogy az iskolába megy tanítani, vagy éppen onnan távozik. Igazából azonban itt, e kiállítás megtekintése után ismertem meg.
Pallay Sándor 1954-ben hirtelen, válatlanul halt meg, csak 51 éves volt, nem adta meg a sors, hogy hosszabb életutat fusson be. Azonban ennek ellenére jelet hagyott, olyan pedagógusi és művészeti munkát végzett el, hogy jogosan számíthat az utókor megbecsülésére, és jó hogy be tudta mutatni a Külvárosi Szalon alkotásainak egy részét. Jó lenne, ha festményeit is láthatnánk, ezáltal szélesebb megismeréssel művészeti eredményeit. Láttam a festmények egy részét, remélem, folytatása következik…
Ezennel a kiállítást megnyitom, szeretettel ajánlom vendégeinknek- mondta Szunyogh László, majd Nagy Edit a PeKH munkatársa, és egyben a kiállítás rendezője mondott köszönetet Pallay Sándor lányának és a családnak, hogy rendelkezésre bocsátották az alkotásokat.
A grafikák megtekintését követően pedig a látogatók az ez alkalomra nyitott Kerti Vendéglőbe ücsöröghettek néhány percet, órát, ahol Both Gabi Darvas Kristóf zongorakíséretével békebeli sanzonokat énekelt.