Ötven éve Újpalotán

Az Együtt Újpalotáért Egyesület, valamint a Lokálpatrióták a XV. kerületért Egyesület szervezésében kezdődött meg az Újpalota 50 éves beszélgetéssorozat. Mint ismert, a városrész, a rendszerváltás előtti korszak egyik legnagyobb lakótelepi építkezése 1969. március 17-án indult el – ekkor tették le a városrész alapkövét. (Az ekkor elhelyezett időkapszulát nemrég megtalálták ennek kibontásáról itt számoltunk be.)

A két szervezet – és elnökeik, Tóth Veronika és Bringye János hívására, Hajdu László fővédnöksége mellett – több mint százan gyűltek össze az Újpalotai Szabadidő Központ Közösségi Házban (USZIK). A megjelenteket Németh Angéla polgármester köszöntötte, aki maga is újpalotai lakos, születése óta.

Felvezetésként több korabeli híradást nézhettek meg a résztvevők, amelyen az egykor 60 ezres városrész történetének kezdete elevenedett meg.

Aztán a polgármester ismertetett néhány tényt a lakótelep „születésével” kapcsolatban. Például azt, hogy ez azon kevés budapesti nagyépítkezések egyike volt, ahol semmilyen korábbi lakókörnyéket nem dózeroltak le. Igaz, egyetlen komoly áldozata így is volt a lakótelep kialakításának, a pestújhelyi temető felszámolása. A 130 hektáros területre Benke Tibor és Mester Árpád tervei alapján húzták fel a 60 ezer lakos számára a 15400 lakást. A tervek 1968 novemberére készültek el, 69 tavaszán tették le az alapkövet és 71-ben költözhettek be az első lakók. 1975-re készült el az utolsó lakóépület, kicsit későbbre, 1978-ra lett kész az utolsó középület. Németh Angéla megemlítette azt is, hogy az Újpalota nevet nem Rákospalotából eredeztették, hanem az egykori, Árpád-kori Palota település nevéből.

Az újpalotai kezdetekről szóló beszélgetésről nem hiányozhatott a kerület Pro Palota-díjasa, Újpalota első házának első lakója, Gugyella János sem. Ő érzelmektől sem mentesen idézte fel, hogy milyen körülmények között lakott a 60-as évek közepén a rákospalotai Tompa utcában. Gugyella Jánosék a feleségével, az ő szüleivel, majd 68-tól fiúkkal összesen öten osztoztak egy 20 négyzetméteres lakáson. A szűkös hely, a társasházi közös vécé mellett a kellemetlen, rovott múltú szomszédok is megnehezítették életüket. Így nagy megkönnyebbülés volt, amikor 1970-ben pozitívan bírálták el lakásigényüket, és kiderült, hogy az épülő újpalotai lakótelepre költözhetnek.

Az Újpalota 50 éves beszélgetéssorozat következő alkalmát szeptember 12-én tartják az USZIK-ban.

Fotó: Vargosz/XV Média