Orgonahangverseny a Rákospalotai Baptista Imaházban

Az 1965-ben született Király Csaba azon ritka művészek egyike, akik a zongora- és az orgonajátékot egyaránt professzionális szinten művelik. 1983 és 1990 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán Kocsis Zoltán és Falvai Sándor tanítványa volt, 1984 és 1989 között az orgonaszakon Gergely Ferenc volt mestere. 1995-től a Zeneművészeti Főiskolán zongorát tanított, majd 1997-1998-ban a tegui Hjoszung Egyetem orgona tanszakának vendégprofesszora volt. 2004-2007 között a Pécsi Tudományegyetem Zeneművészeti Intézetének igazgatója. Jelenleg docensként tanít az Intézet zongora és orgona szakán. 2013-tól a Magyar Liszt Ferenc Társaság elnöke és Király Csaba 2003-ban Liszt Ferenc-díjat kapott!

A műsoron először Johann Sebastian Bach: Dór toccata és fuga című műve – Bach egyik kedvenc darabja – csendült fel. A toccata párbeszédes formában íródott, míg a később felhangzó fúga a nagy vokális fúgák hangulatát idézi.

Ezután egy könnyedebb hangvételű Bach mű következett, a G-dúr Trioszonata. Ezen műben az orgona három hangszert imitál. A két kéz külön manuálokon játszik, különböző színnel reprezentálva a két dallamhangszert, a pedál pedig a basso continuo kíséretét helyettesíti.

Nagy Sándor lelkipásztor testvér igei gondolatatit hallhattuk ezután, a 2Kor 12,14 alapján: „Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek”

Rátok van szükségem, titeket magatokat kereslek! – mondta Pál.
A Korintusiak abban az időben és manapság általában az emberek, nagyon sok furcsaságot gondolnak az Isten embereiről és magáról Istenről! Pedig Isten számára, – Te kedves hallgató (olvasó), Te magad vagy a legfontosabb! Isten nem azt keresi, ami a tiéd, hanem téged keres, mert Krisztus drága vérén váltattál meg! Fontos vagy neki! Istené a Föld, a Világegyetem! Mit is adhatnánk neki? Egy dolog van, amit adhatunk.
A szívünk az, amit neki adhatunk! Hívjuk be hát Őt szívünkbe, mint Urat és Királyt és tapasztaljuk meg a vele járás örömét! – hangzott el a szelíd felhívó szó!

Ezt követően Liszt; „ Ad nos, ad salutarem undam ” fantázia és fúga című műve következett! Liszt gigantikus darabja,  Meyerbeer „A próféta” c. operájából az „Ad nos, ad salutarem undam” kezdetű korál dallamára íródott. Az „ Ad nos, ad salutarem undam”  a merseburgi dóm új orgonájának 1855-ös megépítése alkalmával szólalt meg Winterberger előadásában, akinek pedáljátékáról Liszt azt írta: „úgy használja a lábait, ahogy mások a kezüket sem tudják”.

A monumentális mű,- mai koncertünk során történő – prezentálása során Király Csaba játékából sem hiányzott a virtuozitás! Liszt Ferenc vele kapcsolatban is megállapíthatta volna, hogy játéka igazán eredeti és izgalmas! A művész nagyon sok hangszínnel élt az előadás során, felváltva használva a piano és forte adta drámai hatásokat, így fokozva a mű megszólaltatását a mennyei magaslatokig!

Király Csaba előadásával újjá teremtette Liszt Ferenc grandiózus művét, – beigazolva azt az igazságot -, hogy Istenről bizonyságot tenni nem csak szóban, de zenében is lehetséges!

Nagy Sándor, gyülekezetünk lelkipásztorának záró gondolai és záró imája után szeretetvendégségben lehetett része az egybegyűlteknek!