Orgona hangverseny a Rákospalotai Baptista Imaházban

Révész László orgonaművész 1962-ben született. Orgonatanulmányait a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte kiváló eredménnyel.
Mindkét iskolában Lehotka Gábor tanítványa volt. Főiskolás korában a II. budapesti nemzetközi orgonaversenyen harmadik helyezést ért el. Ennek a versenynek az eredményeként kapott meghívást a Nemzeti Filharmonikusokhoz; az együttessel több külföldi koncerten is részt vett.

A diploma megszerzése (1986) óta a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola orgona- és zongoratanára, és korrepetitori munkát is végez. Pedagógiai munkássága mellett sikeres előadói tevékenységet is folytatott itthon és külföldön egyaránt.
Révész László gyermekkorától fogva részt vesz a hazai baptista egyház zenei életében.
Baptista kórusokkal Németországban, Angliában, Olaszországban is megfordult már.

A műsoron először Felix Mendelssonh: C-moll Preludium és fúga című műve csendült fel!

Mendelssonh 1835-ben Lipcsében telepedett le. Itt jól érezte magát, kibontakoztathatta mindazokat az értékeket, amiket a zenében fontosnak tartott. Lipcsét Európa egyik vezetőrangú zenei központjává fejlesztette. 1829-ben mutatta be a Máté-passió-t, amivel elindította Bach németországi reneszánszát.
A műsoron César Franck:h-moll Korál fantázia következett!

César Franck zeneszerző, orgonaművész, Belga és német család leszármazottja, Franciaországban élt a 19. század második felében. A romantikus zene nagy alakjai közé tartozik. 1847 és 1851 között a Notre Dame, 1851 és 1858 között a Saint Jean és St. François templom orgonistája. Ez idő alatt ismerkedett meg Cavaillé-Coll-lal, a híres francia orgonaépítővel. Ugyanekkor az orgonajáték és az improvizáció terén fejlesztette technikáját. 1858-ban az újonnan felszentelt Saint Clotilde Basilica orgonistája lett. Ezt a pozíciót egészen haláláig betöltötte.

A legkiemelkedőbb humánum, az egyszerűség, a vallásos érzelem és a szorgalom embere volt.

Ezt követően Dr. Szabó István presbiter testvér osztotta meg azokat a gondolatokat a hallgatósággal, hogy mire tanította Őt a gyülekezet új orgonája; Ennek a hangszernek 200 db billentyűje van.
Mi van, ha a billentyűk nem engedelmeskednek a rajta játszó művész ujjainak? Mi van, ha a művész nem tudja átadni azt, amit a zeneszerző a zeneművében megálmodott?
Egység! Egyetértés kell ahhoz, hogy egy felhangzó mű felemelő legyen!  Egység kell ahhoz hogy, a hangszerek királya még a felgerjedt szíveket is le tudja csillapítani!
Ilyen egységnek kellene lennie az emberek között is, hogy együtttudjanak jót tenni, jót alkotni!

A Zsolt 133, 1-3-ban ezt olvassuk:

„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges,

ha a testvérek egyetértésben élnek!

Csak oda küld az ÚR áldást

és életet mindenkor.”

Mi mindnyájan egy-egy billentyűje vagyunk Jézus Krisztusnak, az Ő nagy mindent átölelő hangszerén.
Ő együtt, harmóniában akar megszólaltatni minket, hogy környezetünkre nézve egyen egyenként, és egységesen is az ÚR áldásai lehessünk ezen a világon!

Az igei gondolatok után Charles-Marie Widor: Bach – Máté passió, záró kórus átiratát hallgathattuk meg!

1870 januárjában Cavaillé-Coll, Saint-Saëns és Charles Gounod közös ráhatásának eredményeképp a 25 éves Widort kinevezték – egyelőre csak ideiglenes jelleggel – a párizsi Szent Szulpicius-templom orgonistájává, amely a legelőkelőbb pozíció volt a francia orgonisták számára. A Szent Szulpicius orgonája Cavaillé-Coll mesterműve volt: a hangszer káprázatos lehetőségei igazi inspirációt jelentettek Widor számára. Az állás látszólag „ideiglenes” jellege ellenére Widor a templom orgonistája maradt közel 64 éven át, egészen 1933 végéig.

A műsoron most Camille Saint-Saëns: Esz-dúr Fantázia című műve csendült fel!

Saint-Saëns a zenei neoklasszicizmus jeles képviselője. Korábban az új zene elkötelezett híve volt, ezért támogatta a Société Nationale létrejöttét, noha nem tartozott a forradalmi újítók közé.
Műveiben a nagy tudás hűvös szigorral és eleganciával társul, a formai és technikai sajátosságok lépnek előtérbe.

Sokan eklektikusnak tartják művészetét, rokonsága Liszttel, csak külsődleges, belőle hiányzott az a forradalmi láz, amely Lisztet annyira jellemezi. Műveiből a klasszikus zenei iskolázottság érezhető ki, emiatt zenéjében plasztikusságra törekedett, választékosságra és világos kifejezésre. Ezért is számíthatott a 19. századi francia zene vezéralakjának.

Az orgona hangverseny záró darabja Louis Vierne: 1. szimfónia – Final c. műve volt!

Louis Vierne tehetségét César Franck fedezte fel. 1886-tól Louis Lebelnél orgonálni kezdett. 1888-tól a párizsi Conservatoire óráit látogatta. Tanára, Charles-Marie Widor1892-ben maga mellé vette segédnek a St. Sulpice-templomba. 1894-ben Widor asszisztenseként a Conservatoire orgona-osztályában tanított. A következő generáció tehetséges orgonistáit képezte, köztük Marcel Duprét is. 1900-ban négy jelölt közül őt választották a párizsi Notre-Dame orgonistájává. 1912-től az itteni Scola Cantorumban is orgonát oktatott.

Koncert közben kétszer adódott lehetőség a gyülekezet közös éneklésére!

A záró gondolatok évzáró ima elhangzása után szeretetvendégségben lehetett részesülhetett a gyülekezet!

Istenünknek legyen hála ezért a kedves alkalomért!