Olyan igazi „Vidnyánszkys” darabok a Csokonaiban

A társulat semmit nem változott az elmúlt látogatásuk óta: mindenki díszített, öltöztetett, tette a dolgát. Az első előadás Verebes Ernő: Sardaffass, a hímboszorkány című darabja volt, amihez a zenei kíséretet a szerző adta.
A darab egy nem létező mitológia személyről: Sardaffassról, Szelené titokzatos körülmények között Pántól fogant torzszülött fiáról szól. Egy kicsit olyan haláltánchoz hasonló igazi „Vidnyánszkys” előadás volt. Az egész történet egy mocsárban zajlik – lásd a világot: egy mocsár, olyan lebegtetett jelmezben- ha akarja az ember, görögös, ha akarja az ember, XX. századi. Tehát össze-vissza megy a történelemben a mű cselekménye- Gutenberg, pápa, Faust stb. Egy igazi modern előadás a Sardaffass- az első percekben nagyon meghökkentette mindez a közönséget: megszületik Sardaffass ( ami egy szójáték!!!). Amint a közönség felvette a jelképrendszert, nagyon élvezte a darabot. Sajnos azonban, még százan sem voltak a nézőtéren, ami nagyon szomorú.
Másnap már majdnem telt ház előtt játszotta el a társulat Örkény István: Tóték című darabját. Ehhez ki kellett venni székeket a nézősorból, hogy a színpadot meg lehessen nagyobbítani. A darab maga szöveghű volt, de Vidnyánszky Attila egy kicsit a saját stílusát hozzárakta: Őrnagy van- épp ezért volt orosz himnusz, magyar himnusz, Internacionálé. Egy vidéki amatőr fúvós zenekar ugyanis mindig megjelenik a színen.
Az Őrnagy személyében Trill Zsolt lépett a színre, aki úgy jött be, mint Latinovits- ugyanolyan arccal, ugyanabban a fekete szemüvegben, ahogy a filmben- ebből is a rendezőre lehetett ismerni. Ez egy finom utalás volt a korábbi filmre. Az Őrnagy ebben a felfogásban az igazi őrült, a szelíd terror, az emberek érdekében végzett terror személye. Szűcs Nelli fantasztikusan alakította Tóthnét, csak úgy, mint Orosz Melinda Ágikát.
A fellépések után nagy ünneplés volt, a közönségnek nagyon tetszett az előadás. A beregszásziak lassan hazajárnak a kerületbe, hiszen nyolcadik alkalommal jöttek hozzánk…szívesen.