Menu

Ókori retorika magyarra fordítva

2012.01.20.

Tavaly ősz óta nagyon sokan hallgatták meg Adamik Tamás professzor emeritus irodalmi tárgyú előadásait a Csokonai Művelődési Központban. „Az előadások ötlete onnan jött, hogy többször láttam, milyen sokan járnak a művelődési házba, és egyszer csak eszembe jutott: a világ számos pontján meghallgattak már engem, miért ne adhatnék elő a Csokonaiban is?

Felkerestem Tóth Lajos igazgatót és említettem neki, hogy szívesen tartanék itt előadásokat, amelyekben az antikvitáshoz kapcsolódó irodalmi témákat dolgoznék fel. Az igazgató nem túl sok reményt fűzött az előadások sikeréhez, a nézők azonban rácáfoltak, és sokan érdeklődtek a mondandóm iránt” – mesélt a rendezvényről, annak előzményiről az ELTE professzora, aki beavatott minket a klasszika-filológia rejtelmeibe, és mesélt az életéről is.
Mikor kezdett foglalkozni az ókortudománnyal, és ezen belül is a klasszika-filológiával?
Édesanyám azt szerette volna, hogy pap legyek, ezért tizenhat évesen elküldött a kecskeméti piarista gimnáziumba. Az iskolában kötelező volt a latin és az orosz nyelv, és ahogy egyre többet tanultam, úgy éreztem, hogy boldogtalan leszek, ha nem ezzel a két nyelvvel foglalkozhatok. Amikor hazamentem a tanyára, mert a család gazdálkodott, kihajtottam a birkákat és vittem magammal a könyveimet, amelyekből fordítottam vagy a szavakat tanultam.
Egyenes út vezetett az egyetemre, és amikor 1966-ban befejeztem a felsőfokú tanulmányaimat már publikáltam a szláv nyelvészet témaköréből és ókortudományból. Az egyetem befejezése után rögtön állást kaptam a Tankönyvkiadó Idegen Nyelvi Szerkesztőségében. A felelős szerkesztői kinevezésem után volt már időm a kutatásokra is. Kandidátusi disszertációmat Martialis epigrammáiról írtam; az értekezés könyvformában is megjelent Martialis és költészete címen. Ezt követően folyamatosan publikáltam, és 1973-ban meghívtak az ELTE latin tanszékére, ahol foglalkoztam többek között az antik retorikával, és lefordítottam, például Arisztotelész Rétorikáját. A kutatómunka során felmerült témákból pedig megírtam az akadémiai értekezésemet az antik stíluselméletek témaköréből. Ezután kineveztek az ELTE Latin Tanszékének vezetőjévé.
Miért kezdett el az ókori retorikával foglalkozni?
Magyarországon nem dolgozták fel az ókori retorikát, az ehhez kapcsolódó művek fordítása is elmaradt. A retorikát behoztam a köztudatba, és azzal, hogy az alapvető, nagy retorikai műveket lefordítottam megindítottam a kutatásokat Magyarországon.
Az ókorban a retorika a felsőoktatás anyaga volt, tehát igen fontos szerepet töltött be az életben, éppen ezért alapos műveket írtak róla. A „szónoklattan” később elveszítette jelentőségét, de véleményem szerint az ókori retorika sokkal jobb, mint az, amit ma használunk, érdemes lenne tehát újból foglalkozni vele az iskolákban. Arisztotelész azt vallotta, hogy mindenki szónok, hiszen a hétköznapi életben folyton kijelentéseket teszünk, és azonnal meg is indokoljuk őket. Ugyanezt teszik a szónokok is.
A családtagok közül ki foglalkozik az ókori nyelvekkel?
Béla fiam az ELTE docense, a latin nyelv történetével foglalkozik, ő műveli az apja szakmáját. A lányom és a másik két fiam viszont a zenét választotta hivatásául. Odafigyeltünk arra, hogy a gyerekek sportoljanak, zenét tanuljanak, művelődjenek.
Az ókorban is nagyon fontos volt, hogy a gyermekeket megtanítsák a zenére, táncra, művészetekre, tanulják a különböző tudományágakat, verset, prózát írjanak, szépen, kifejezően beszéljenek és sportoljanak. Úgy gondolom, hogy a mai világunkban is szükség lenne ennek az egységnek a megtartására azért, hogy testben és lélekben is egészségesek maradjunk.