Nincs jobb- és baloldali egészségügy
Alulfinanszírozottság, szervezetlenség és a monitorozás hiánya – ezt a diagnózist adta a magyar egészségügyről a Városházi esték két szakember vendége.
Az egészségügy volt a központi téma a Városházi esték beszélgetéssorozat második rendezvényén, szerdán, a XV. kerületi Polgármesteri Hivatal Dísztermében. A két meghívott vendég Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász és Székely Tamás, a Bajnai-kormány szakminisztere, a moderátor pedig Pogátsa Zoltán szociológus-közgazdász, az Új Egyenlőség magazin főszerkesztője volt.
Aránytalanság
Mindkét szakember egyetértett abban, hogy ma Magyarországon torz az egészségügyi költések aránya, hiszen a rendszerbe kerülő pénz legalább harmada a lakosságtól érkezik, miközben a magánpénzek súlya uniós átlagban csak 20-25 százalék. Székely Tamás emlékeztetett arra is, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben a közellátásban a források jobban hasznosulnak, ezért is fájó, hogy a GDP-arányos közkiadás aránya kicsi az ágazatban. Míg 2006-ban az még 6 százalék volt, onnantól folyamatosan csökkent, és bár az utóbbi években ismét elindult fölfelé, ma is csak valahol 5,8 százalék körül mozog, miközben az EU-átlag 7,2 százalék – sorolta a számokat a volt szakminiszter. Mindez természetesen nem véletlen, hiszen a politika a krízishelyzetekben rendre a „nem termelő” területektől, az oktatástól és az egészségügytől vesz el, és bár a közelmúltban megindult valamiféle bérkorrekció, az eddig elszívott agyakat nehéz és nagyon hosszú lesz majd pótolni.
Maradékelv
De az egészségügyre költött egyre kevesebb állami pénznek ennél súlyosabb hozadéka is van. A jobboldali kormányzás mellőzöttje, a szegényebb és kevésbé iskolázott réteg, amellyel „nem érdemes foglalkozni”, egyre nehezebben fér hozzá ugyanis a közellátáshoz, az ellátó rendszer pedig nagyon rossz állapotban van, kevés a háziorvos, az ápoló, a CT, az MRI, mindennek pedig az az eredménye, hogy a várható élettartam például Észak-Magyarországon alig több mint 70 év, miközben ugyanez az ország gazdagabb részein 79 év – hangsúlyozta Székely Tamás. Pedig, ha a születéskor várható élettartam 1 évvel nő, az már a GDP látható növekedését hozná magával. És mindehhez nem is kellene sok, hiszen már a dohányzás ellenes kampány is komoly javulást hozott, és ha többet költene a kormány drog- és alkoholellenes akciókra, a mozgás népszerűsítésére, nagyon látványos eredményeket érhetne el. Erre egyébként lassan a gazdaságpolitika is ráeszmél, nem véletlen, hogy a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb jelentésében már arról beszél: négy évvel meg kellene emelni az egészségben eltöltött évek számát, amely most Magyarországon 60 év körül van, az Európai Unióban pedig 64 év – tette hozzá Sinkó Eszter.
Rázós betegutak
A magyar egészségügy másik súlyos problémája, hogy miközben a lakosságszámhoz képest túlságosan sok a kórházi ágy, a leghatékonyabbnak tartott alapellátásra, a háziorvosi rendszerre nagyon kevés pénz jut, így a szakemberek nem is. szívesen választják ezt a területet. Pedig ha ők többet foglalkozhatnának a megelőzéssel, sokkal kevesebb ember kerülne indokolatlanul kórházba. Ahhoz azonban, hogy a szakmának ez a része ismét vonzóvá váljék, egy hosszabb távú, kiszámítható, a már praktizáló és leendő házi orvosoknak is kiszámítható, legalább 10-15 éves, a politikától független konszenzusra lenne szükség. Amíg azonban nem épül ki egy valóban hatékony, a bajt megelőzni is képes háziorvosi hálózat, nem jönnek létre hatékony praxisközösségek, nem áll össze egy jól működő házi segítő szolgálat, amíg az otthoni szakápolás nem kap a mostaninál jóval nagyobb hangsúlyt, amíg nem szövődik egy sűrű háló, amelyben a beteg nem vész el, amíg nem rajzolják meg egyértelműen a betegutakat, és a monitorozás hiánya miatt nem sikerül képet kapni a rendszer hatékonyságáról, a helyzet biztosan nem lesz jobb – hangsúlyozták a szakértők. Ha pedig nem javul, marad az az elszomorító tény, hogy bár a megbetegedések száma Magyarországon sokszor ugyanakkora, mint az Európai Unióban, a halálozásoké a duplája.