Menu

Informális testületi ülés Rákospalota városközpont fejlesztési lehetőségeiről

2017.05.12.

Május 4-én a Rákospalotai Városközpont fejlesztésének lehetőségeiről tartott informális ülést a kerület Képviselő-testülete, amelyen László Tamás országgyűlési képviselő mutatta be a jövőbeni terveket. Május 11-én lakossági fórumot tartottunk a témában, a beruházásról szóló előterjesztés pedig június 6-án szerepel a testületi ülés napirendjén – mindezekről természetesen honlapunkon is beszámolunk majd.

Az informális testületi ülésen László Tamás elmondta: „Ez az alkalom kiemelkedően fontos Rákospalota városrész életében: Rákospalota építészeti intézményi önmeghatározásáról van szó. Rákospalota 800 éve megvan, jól van. Nem tudta megtörni az 1950-es „nagy Budapest” létrehozása, amikor még a neve is megszűnt. Túlélte a fél évszázados kommunizmust, az ’56 utáni gerinctörést, a rendszerváltozás utáni húsz év semmittevését. Az itt élők lelkében Rákospalota mindig élt. Palota a magasban a lelkekben elrejtve, de mégis élénken létezett és létezik most is.

Ez nyerhet most kifejezést ebben az új épületegyüttesben. Az ötletpályázat kiírásának az egyik kiemelt kérdése sokak mellett a Rákospalotai Múzeum helyének kijelölése volt. Mostanra elkészült az AERA cég égisze alatt a Palota Agora Múzeum- és Rendezvényközpont megvalósíthatósági tanulmánya. A rendezvényzóna az eredeti anyagban összesen 800 négyzetméter volt, ezt a  Csokonaival való egyeztetések után lecsökkentettük 600 négyzetméterre. Ebben a rendezvényzónában szerepel egy új házasságkötő terem. Nagyon nagy vita alakult ki a táncház és a vendéglátózóna kapcsán, ami a végén körvonalazódott, az egy 100 fős étterem, amit össze lehet nyitni a rendezvényzónával, így nagyobb esküvők esetén a befogadóképessége jelentősen nőhet. Emellett lenne itt egy kávéház-cukrászda-bisztró, 60 főre tervezve.

Ez egy városközpont lesz, ahol jelenleg üres telkeken és élettelen környezeten kívül semmi sincs. A vendéglátó rész a kiszolgáló helyekkel együtt 450 négyzetméter lenne. Mivel városközpontról beszélünk, mintegy 100 négyzetméternyi üzlet létesülhet 2-5-8 egységre bontva. Nagy kérdés, hogy erre szükség van-e? Szerintem igen, mert bevételt tud biztosítani az intézményhez. A teljes pincét beépítenénk, 67 parkolót lehet elhelyezni. Az összes nettó szintterület csaknem ötezer négyzetméter a pincével együtt. Én arra számítok, hogy a mostani beszélgetés a hitnek és a hitetlenségnek lehet a harca. Kell-e? Szükséges-e? Fontos-e? Meg tudjuk-e tölteni tartalommal? Ezek valós, de nem biztos, hogy jó kérdések. Az én válaszom mindegyikre: Igen! Igen! Igen! Igen! Mind a négy kérdésre. 2019-re fel lehetne építeni a Rákospalotai AGORA múzeumot és rendezvényközpontot.”

A források kapcsán László Tamás elmondta: „Az a szomorú helyzet, hogy Budapesten Európai Uniós pályázatok nincsenek. Amire mi számíthatunk, azok az év végén mindig keletkező tartalékok. Nagyon sok projektet ilyen alapon beterjesztettem mind a frakció, mind a kormányzat elé: optimális esetben nekünk önrészként 3 milliárd 90 millió forintot kellene előteremtenünk. Ezek a nagyberuházások igen-igen hosszú idő alatt tudnak start helyre kerülni, ezeken folyamatosan dolgozni kell és közben meg kell nyerni újra és újra a lakosságot is, hogy higgyenek benne. Itt hit és hitetlenségnek a harca van, én azt gondolom, hogy a most tárgyalt rákospalotai Agóra Múzeum és Rendezvényközpont jár a rákospalotaiaknak.” 

Hajdu László polgármester fontosnak tartotta, hogy a képviselők az informális ülésen megfelelően tájékozódjanak a tervekről, hogy mindenki tudja, miről beszéljünk a lakossági fórumon. Válaszában hangsúlyozta: „Nekem megadatott, hogy ezt az olvasmányt végigolvassam és végigküzdöttem rajta magamat. Ha László Tamás képviselő úr nem mondja el szóban a részleteket, akkor ebből az anyagból nem is tudjuk meg, hogy miért ülünk itt. Ez az anyag szapulja az elmúlt évtizedeket, amit joggal meg lehet tenni egyébként. De azt gondolom, hogy ha bírálunk valamit, akkor tényszerűen azt is oda kell írni, hogy mégis mit csináltak itt Rákospalotán az emberek. Mert ez azt sejteti, hogy itt évtizedek óta semmit nem csináltak.

A rendszerváltáskor 170 utcában földes utat örököltünk meg, több utcában járda nélkül. Elfogadtunk egy 10 éves programot, amely 10 év alatt csatornát, szilárd útburkolatot és járdát építettünk. Elsősorban Pestújhelyen és Rákospalotán körülbelül 6 milliárd forint értékben utat, csatornát és járdát építettünk. A 6 milliárdból körülbelül 2,5 milliárdot pályázati úton nyertünk el. Az akkori kormányok preferálták, ha valaki utat vagy csatornát épített, ez ösztönzött is bennünket arra, hogy megépítsük őket. Ahhoz, hogy egyáltalán ebben a kerületben fejlesztésekről lehessen beszélni, ahhoz előbb utakra, infrastruktúrára volt szükség. És akkor még nem beszéltem a gázfejlesztésekről, ami a rendszerváltáskor indult el a kerületben.

Abszolút nem lehet ilyet mondani az elődeinkre, akik itt képviselők voltak vagy a hivatalban dolgoztak, akár polgármesterek voltak vagy más vezető beosztást töltöttek be, hiszen egyfolytában építettünk. Ha nem építettük volna meg a Körvasútsori főgyűjtőt, a Rákos úti főgyűjtőt, a Szentmihályi úti főgyűjtőt, ha nem épült volna meg a Pestújhelyi úti főgyűjtő akkor ma Rákospalota nem volna csatornázható.

A másik megjegyzésem, hogy ez az anyag csoda dolgokat ír le, amiket – ha pénzünk lenne – azonnal meg kellene valósítani. De nem számol azzal, egyáltalán meg sem említi, hogy nekünk kész tervünk van Újpalotán egy ugyanilyen kulturális központra. Amit azonnal lehetne kezdeni. Mi lesz azzal az újpalotai építéssel, amely ott szintén milliárdos beruházás és jogerős építési engedéllyel rendelkezik közel két évig? Nem szól arról, hogy ettől pár száz méterre mi van a jogerős építési engedéllyel rendelkező Sportcsarnokkal? Ami szintén egy arca lehetne Rákospalotának, és ami szintén több milliárd forintért indulásra kész állapotban van. És persze egy csomó olyan tervünk van folyamatban, vagy áll készen, amelyekről ez az anyag úgy beszél, mintha nem is léteznének. Ott vannak aztán az ÉPK-ban folyó nagyon jelentős fejlesztések, például az uszoda beláthatatlan költségeivel.

Ennek a bizonyos városközpontnak a megépítése kapcsán ki kell mondanunk, hogy a többivel mi fog történni? Hogy került ez az első helyre? Mi az oka, hogy első helyre került? Ez a városközpontról szóló anyag a jövő 30-40 évét fölvázolja. Tehát értékes tervről beszélünk, amely akár meg is tud valósulni. A valóság viszont az, hogy nagyon súlyos forrásproblémáink vannak a megvalósításához. Ha nagyjából 540 négyzetméterről beszélünk, amit négyzetméterenként 300 ezer forintból valósítanánk meg, az 1 milliárd 600 milliós összeg. És akkor még nem beszéltünk a telekrendezésekről, a tulajdonviszony-rendezésekről, ha ezt mind hozzátesszük, a kerttel, parkkal, kerítéssel, akkor már kétmilliárd körüli nagyságrendnél járunk.

Muszáj összefüggően beszélni arról, hogy milyen vállalásaink vannak, és akkor még mindig csak arról beszéltünk, ami pénzt nem hozó befektetés. Mert pénzt nem hozó beruházás az újpalotai, a sportcsarnok, a múzeum és az ÉPK is. Önként vállalt feladatokba megyünk bele, amelyeknek az óriási üzemeltetési költségeiről egy szót sem váltottunk. Ha akármelyik megvalósul ezek közül, annál azonnal belép egy hatalmas üzemeltetési költség. Miből fogjuk ezt finanszírozni? Mi a helyzet ugyanakkor a kerületben tapasztalható komoly szociális lakáshiánnyal? Mi van a szociális ellátás problémájával?

Úgy beszélünk, mintha minden rendben volna, másra nem is kellene költeni. És van egy sor más egyéb dolog: a Kossuth utcai és a Hősök úti rendelővel, a kerületi bölcsődékkel és óvodákkal is jócskán van még teendőnk. A költségvetésünk egészét nem tudjuk ilyen és ehhez hasonló típusú nagyberuházásokra költeni, hiszen van egy határ, egy plafon, amit nem tudunk meghaladni pénz hiányában. Hozzá kell tegyem, hogy egyébként illúziónak tartom annak a realitását, hogy 2019 végére a múzeumház átadható lenne. Ez csak erőltetett ütemben képzelhető el, akkor, ha nem csinálunk mást.

De még egyszer hangsúlyozom, hogy a többi, már jogerős építési engedéllyel rendelkező, igen nagy ívű tervünknek a sorsáról is beszélnünk kell. Nyilván, hogy fontos előre is terveznünk, ennek én is a híve vagyok, még akkor is, ha ez áldozatokkal jár, arra azonban vigyáznunk kell, hogy ami pénzünk marad, azt mire költjük. Ezt kell korrektül megvitatnunk.”