Népművészet, hagyományok

Először Bikfalvi Borbála, a Kossuth NOK elnök-igazgatója köszöntötte a megjelenteket, köztük is kiemelten Hajdú László polgármestert, dr. Hetyei László képviselőt, Németh Angélát, a MOS Bizottság elnökét, az OMIS osztály dolgozóit, majd így folytatta:
– A magyar népi kultúra hagyományos megjelenési formái napjainkban eltűnőben vannak. A közelmúlt és a jelen változásai lassan történeti távlatba állították azt a világot, amely ennek a kultúrának kerete és éltetője volt. Mai kultúránkat, ipar- és képzőművészetünket ezernyi szál fűzi ehhez a sok száz éven át formálódott örökséghez.
Köztudott, hogy minden népnek megvan a maga hagyománya és amikor ezt ápoljuk, éppen az élet sokszínűségét védjük. Népművészetünk hagyományokra épül, és az egymást követő nemzedékek tehetséges népművészeinek köszönhetően állandóan változik, újabb motívumokkal, formákkal, színekkel gazdagodik. Minden valamit magára adó nemzet drága kincsként őrzi kultúráját.
Gyakran beszélünk arról, hogy a gyerekeket nemcsak oktatjuk, hanem neveljük is. Neveljük az előttük élt életünkkel, az együtt töltött tanrenden kívüli idővel, az iskolai környezettel – mindennel.
Sok gyereket láttunk már felnőni, felnőtté válni az elmúlt évek alatt. Láttuk, hogyan telik meg tartalommal, tudással, tehetséggel egyéniségük. Es láttuk, mi minden segíti hozzá őket ahhoz, hogy megtapasztalják az élet sokszínűségét, szépségét. Remélj ük ez a kiállítás is hozzásegíti őket ehhez.
Köszönettel tartozunk minden művésznek azokért az alkotásokért, amelyek a gyerekeinket, a tanítványainkat, ha csak egy percre is, lenyűgözik, elgondolkodtatják, megtanítják valamire. Megtanítják arra, hogy mitől szép a környezetünk. Megtanítják arra, hogy sokféle szemmel lehet nézni a világot.
Ez a kiállítás minket is megajándékoz azzal a lehetőséggel, hogy egyedinek, különlegesnek, szépnek lássuk mindazt, amit eddig esetleg csak hétköznapinak, mindennaposnak tartottunk
Minden kiállított darabban benne van az alkotó szíve-lelke, egyénisége, mesterségbeli tudása és művészi ambícióija.
Egy kiállítás létrejötte mindig nagy munka. Köszönj ük Kálvinné György Gabriellának, a kiállítás rendezőjének,és minden kedves kollégának, akik segítettek , a fáradozást, a lelkes munkát, hogy ez a kiállítás létrejött.
A Népművészet Palotai mestere, Kismestere című pályázatunkra beérkezett alkotásokból idén 12. alkalommal rendezünk kiállítást. A pályázattal kezdetektől az a célunk, hogy hozzájáruljunk
kerületünkön belül és azon túl a magyar kézműves hagyományok ápolásához, megismertessük gyermekeinket népi kultúránkkal.
„Amerre magyar lakik ezen a földön, mindenre ráütötte az ő sajátos szép lelkének a jegyét. Keressük csak, s rátalálunk. Igaz, legtöbb helyen csak az emlékére, másutt a romjaira, de itt-ott még eleven létére.” így tesszük ezt iskolánkban is, mert minden magára valamit adó nemzet drága kincsként őrzi kultúráját.
Az ünnepség keretében ezt követően műsor vette kezdetét, melyben először a Hubay Jenő Alapfokú Művészetoktatási Intézmény citerazenekara és néptánccsoportja lépett fel (felkészítő tanárok: Mező Győző és Bakcsi Katalin), majd a Rákospalotai Szilas Néptáncegyüttes tagjai mutatták be rövid előadásukat, illetve felléptek a Kossuth iskola 3. a osztályos tanulói is.
Kálvinné György Gabriellát, a kiállítás szervezője az ünnepély levezetése során elmondta, hogy pályázni idén is 9 kategóriában lehetett: népi fazekasság, vessző- és gyékényfonás, játékkészítés természetes anyagból, szövés, fonás, nemezelés, textilmunkák, hímzés és csipkekészítés, bőrmunkák, gyöngyfűzés, fafaragás, egyéb (pl. tojásfestés, -patkolás)
-Az Önök munkáiból gazdag kiállítást rendezhettünk, mely alkalmat ad egy kellemes baráti beszélgetésre, tapasztalatcserére is. Nagy öröm számunkra, hogy kerületünk óvodásai, diákjai is elhozták alkotásaikat. A népművészetből az idők folyamán a képzőművészet is sokat merített.
Hagyományainkhoz híven a Népművészeti Kiállítással párhuzamosan képzőművészeti tárlattal is kedveskedünk önöknek. Idén Kovácsné Füzesi Katalin számítógépes grafikus alkotásai láthatók az aulában, így egy épületben találkoznak az ősi gyökerek a legmodernebb technikákkal. A kiállítást Kecskeméthy József szervezte.
Pár gondolat a kiállítóról:
Kovácsné Füzesi Katalin 1971-ben született. 10 évesen kezdett komolyabban rajzolni. Grafikákat, képregényeket készített – magának. Később a számítógép és a komputer-technika a hobbijává, majd szakmájává vált. Arculattervek, gyermekmagazinok, hirdetések kerültek ki kezei alól. Autodidakta művész, de 2007-ben kiadványszerkesztői végzettséget szerzett. A számítógép adta lehetőségekkel, technikákkal kísérletezik. Művei nem vásznon vagy papíron, ceruzával vagy ecsettel készülnek, hanem digitalizáló tábla segítségével. Alkotásait elsősorban a misztikum és a fanyar humor jellemzi. Egyéni látásmódja az impressziók halmazának ötvözése. 2009-ben a BPIX Alkotócentrum által meghirdetett pályázat első helyezésével az év „digitális festője” címet nyerte el. Első önálló kiállítását is a BPIX Galériájában rendezte.
A művésznő egy szép csokor virágot kapott csak úgy, mint a 3.n osztályos tanulójának édesanyja, Karsay Ildikó, akinek festményei a könyvtár előtt láthatók.
Mindezek után Hajdú László polgármester szólt néhány gondolatban a jelenlévőkhöz. Köszönetét fejezte ki, hogy ilyen sok szép alkotás érkezett, és hogy ilyen sokan őrzik a hagyományokat, a népi kultúrát. Elmondta, hogy ahogy a közönség soraiban helyet foglaló Csók Rémó festőművésszel a rendezvényt megkezdését megelőzően beszélgetett, arról folyt a csevegés, hogy vajon amatőr művészek-e azok, akik itt kiállítanak. Csók Rémó akkor azt mondta, olyanok, hogy amatőrök nincsenek, mert az itt felsorakozók mind-mind a hagyományokat, a népi kultúrát a vérükben hordozva ápolják.
A szép szavakat követően a polgármester dr. Hetyei Lászlóval közösen átadta a Népművészet Palotai Mestere és Kismestere Okleveleket, majd az ünnepélyes díjátadó zárásaként a „Tavaszi szél vizet áraszt…” című dalt énekelte el mindenki közösen, majd ki-ki idejének és érdeklődésének megfelelően tekintette meg részletesen a kiállítás anyagát a könyvtárban és a könyvtár előtti aulában.