Német nyelvi tábor Ausztriában

A programot úgy állítottuk össze, hogy régiek és újak egyaránt örömüket leljék benne. Délelőttönként a helyi általános iskolában osztrák tanárok vezetésével tanultak a gyerekek. Ezeken az órákon megismerkedhettek a helyi növény-és állatvilág lexikájával is, ami nagy tetszést aratott a diákjaink körében. Ezt követően kommunikációs gyakorlatok során bizonyították nyelvtudásukat. Négy-öt fős csoportokban – kezükben feladatlappal – vették nyakukba a kis városkát, s szólítottak meg minden útjukba eső járókelőt. Mi, tanárok, jóleső érzéssel állapítottuk meg, hogy udvariasan, a helyzetnek megfelelően állították meg az embereket. A gyakorlatok során beszédbe elegyedtek a helybeliekkel, riportokat készítettek, kutatómunkát végeztek, hogy minél többet tudjanak meg az ott élő emberekről, szokásaikról, hagyományaikról és kultúrájukról.
A délutánok kirándulásokkal teltek. Annyi szépséget láttunk, hogy időre lesz szükségünk, mire élményeinket feldolgozzuk. Bizony néhány gyermeknek le kellett küzdenie félelmét, mikor megtudta, hogy több ezer méter magasba libegővel fogunk feljutni. Fönt a hegycsúcson azonban már elszállt minden félelem. A káprázatos kilátás, a kristálytiszta levegő, a mormoták, s az alacsonyan szálló felhők látványa kárpótolta őket is mindenért. Egyik ámulatból a másikba estünk a virágos, tiszta városkák, a mesébe illő tájak, a hegyi tavak, patakok, vízesések láttán.
A fiúk soha nem fogják elfelejteni a Porsche Múzeumot, ahol gyönyörködhettek a kiállított több mint ötven autóban.
Minden diák ámulva csodálta meg a régi iskolamúzeumot a Porcia kastélyban, ahol nagy derültséget keltett, amikor az idegenvezető részletesen ismertette a régebbi korok fegyelmezési módszereit. Meg is jegyezték, hogy nem szerettek volna akkor iskolába járni. Nekünk külön örömünkre szolgált, hogy a tanulók nagyon szépen értették a német nyelvű tárlatvezetést.
S milyen jóleső érzés volt egy fárasztó nap után belemerülni Mallnitz városában egy meleg medencébe, majd pihenni egy kicsit a jacuzziban!
Visszatérve a szállásra vacsora után ellátogattunk még a helyi játszótérre, amihez hasonlót a mi gyerekeink még nem is láttak. A patak mentén kötélen himbálózva Tarzannak hihették magukat, kipróbálhatták a falmászást, különleges csúszdákat vehettek birtokukba.
S azok a soha nem felejthető gyalogtúrák! Traktorral mentünk fel kakaózni egy hegyi vendéglőbe, s azt hittük, le is hoz bennünket. Nem így történt. Úttalan utakon, néha nadrágféken csúszva kellett leereszkednünk a völgybe. Azt hittük, soha nem érünk már vissza, de ez a kaland még jobban összekovácsolta a társaságot.
A visszafelé út csendesen telt. Tudtuk, hogy két nap múlva újra beülünk az iskolapadba, pedig olyan szívesen maradtunk volna még egy kicsit. De nem baj: egy év múlva ismét vár bennünket Obervellach, vár Lázár bácsi és Marika néni. S mi visszatérünk.
Köszönjük támogatóinknak és vendéglátóinknak ezt a felejthetetlen hetet, s azt, hogy nyelvtudásunk, beszédkészségünk gazdagodhatott!

Kapcsolódó cikkek:
Szántó Dávid élménybeszámolója a Hartyánban

Kapcsolódó linkek:
Hartyán NOK honlapja

Támogatóink:
Fővárosi Közgyűlés Európa Uniós és Külügyi Integrációs Bizottsága
Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottsága
XV. Kerület Önkormányzat MOS Bizottsága
MNEKK
XV. Kerület Német Kisebbségi Önkormányzata
XV. Kerületi Polgármesteri Hivatal civil szervezetek támogatására kiírt pályázata