Menu

Nem, nem, soha

2012.04.21.

Április 24-e a világ örményeinek gyásznapja. Ezen a napon a XX. század első népírtására emlékeznek a világon élő örmények.
Az örmény genocídium neve „Metz Yeghern”, vagyis „nagy rossz”. Ezen a néven vonult be a történelembe a XX. század első nagy népirtása. Az 1915-ben véghezvitt tömegmészárlás több mint másfél millió örmény életét oltotta ki.

A gyilkosok senkinek nem kegyelmeztek: ugyanaz a sors várt gyerekre és felnőttre egyaránt. A kétmilliós örmény kisebbségnek több mint 2/3-a eltűnt az élők sorából. Az évszázad elején az örmények többségben voltak Anatólia török tartományban. Ma teljesen hiányoznak erről a területről. Az elüldözött örmények erős közösségeket hoztak létre a világ különböző részein: Görögországban, Libanonban, Franciaországban, az USA-ban. Nemzeti államuk 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét. Az Örmény Köztársaság kiterjedésében a régi Szovjetunió örmény területeire redukálódott. Az örmény közösségek tagjai egyetértenek abban, hogy „ha nem akarjuk elfelejteni, akkor emlékezni kell rá”. 1915. április 24-én letartóztatták és kivégezték a konstantinápolyi örmény elitet. Ezzel kezdetét vette a rövid ideig tartó, de annál nagyobb hatásfokú örmény népirtás. Az akciók következtében sikeresen kiirtották az örmény lakosságot Törökország területén.
1926-ban az örmények lélekszáma 2 millió 900 ezer, ami azóta 6 millióra növekedett. Tehát ha nem lett volna népirtás, akkor a világon ma legalább 10 millió örmény élne. A tömegmészárlások és kitelepítések miatt az örmények történelmi műemlékeiket is elveszítették. Örményország történelmi műemlékeinek lerombolása is a népirtás egyik következménye volt.
A konstantinápolyi Örmény Patriarkátus statisztikai adatai szerint 1914-ben 210 kolostor és közel 700 apátsági templom működött. 1915 és 1923 között több mint ezer örmény templomot és kolostort romboltak földig, 691-et pedig részben elpusztítottak.

„Az örménység évezredek óta őshazájában élve, számtalan idegen hódítást szenvedett el. Mégis hitének és kultúrájának megőrzésével képes volt megmaradni ősei földjén. Ezalatt civilizációját virágoztatta és alkalmazkodó képességének köszönhetően, még a hódítók is gazdagodtak tehetségéből. Erről az ősi földről hajtották el, űzték el a lakosságot és a szíriai sivatagban haltak kínhalált. Az áldozatoknak Der Zorban lett örök nyughelyük.
Akik a deportálások elől el tudtak menekülni, és azok akik a borzalmas üldöztetésből, csodával határos módon szabadultak, szétszóródtak a világon és diaszpórákban élnek az öt földrész mindegyikén.
Az egykori virágzó birodalom, amelynek 3 tenger mosta határát, 1/14-ed részre zsugorodott és az örmények ¼ része él Örményországban, és ¾ része diaszpórában.
Idén az Örmény Genocídium 97. évfordulója alkalmából több rendezvény lesz a fővárosban is, így a mai napon délután a Budapesti Örmény Katolikus Lelkészség és a XV. kerületi Örmény Önkormányzat szervezésében a XI. Orlay u. 6 szám alatti Örmény Katolikus templomban szentmisére kerül sor, míg az országos örmény önkormányzat ünnepségsorozattal emlékezik meg e szörnyű eseményről.

Április 23-án 18 órakor nyílik meg a Magyar Újságírók Szövetsége székházában „A Magyar Alkotóművészek az örmény Genocidium elismeréséért” című kiállítás, melyen köszöntőt mond Artur Muszkegkián, az Örmény Köztársaság Nagykövetsége képviseletében, míg a kiállítást az Országos Örmény Önkormányzat elnöke nyitja meg.

Április 24-én 16,30 – tól pedig az V. Petőfi tér melletti, kis téren elhelyezett Örmény Kőkeresztnél koszorúzással és gyertyagyújtással egybekötött megemlékezés lesz. A program 18 órától a Francia Intézetben (I. ker. Fő utca 17.) folytatódik a Genocídiumól szóló film vetítésével.”

Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó cikkek