Nagypapák és unokák
(képes beszámoló a cikk végén)
Kreatív művész nagyik-papik kiállítása, írók-költők irodalmi műsora, zene, tárnc…- valahogy így summázta Kanizsa József író, költő, a Krúdy Irodalmi Kör titkára azt a programot, melyet az elmúlt héten tartott a FSZEK Eötvös utcai könyvtárában.
-A közönség nagy izgalommal várta a meghirdetett programot. Goldoványi Zoltán vezető megnyitó szavai után jómagam, aki magam is nyugdíjas vagyok, mielőtt a műsorra sort kerítettem volna, megemlékeztem az e napon, 1849. október 6-án kivégzett aradi vértanúkról, és felolvastam a 14 kivégzett vértanú nevét, majd Enyedi Béla daltulajdonos zenei aláfestésével elmondtam a „Szemük visszafénylik” című ez alkalomra írt versemet. A nagy csend után, vastapssal jutalmazta a közönsége ezt a váratlan megemlékezést.
-E megható pillanatok után bemutattam Simon M. Veronika nagymami festőművészt, eddigi életútját, majd művészi pályát ismertettem a jelen kiállított festmények illusztrálásával. Vele párhuzamban az unoka festményeiről beszéltem, Abu Attila 17 éves tanuló és kiváló sportolót a nagymamával, Simon M. Veronikával mutattam be.
-Attila is, mint minden gyerek, ő is már az óvodában, az általános iskolában rajzolgatott, festegetett a maga módján. Igazán csak pár éve foglalkozik a hatásomra, és nem kis sikerrel. A falakon látható festmények is ezt igazolják. Attila nem szereti a sötét színeket, inkább a világos szín nála a domináns. A modern festészet mellett látni a nagyihatást is.
A másik festőművész, Ősi Kovács Imre, aki az 1000 éves Ősiből jött. Unokája, Séfer Csaba is gyermekkorában kezdett el festegetni, és nagypapi hatására szintén pár éve kezdett el komolyabban foglalkozni a festészettel.
-Séfer Csaba, unokám is a modern festészetet műveli, persze az alapokat én adtam meg, de a realista, klasszikus stílus is ötvöződik nála, de már nálam is Csaba hatására. Az itt látható festményeken mindez jól érzékelhető. Csabánál az élénkebb színek, modernebb vonalak a jellemzők. De még van ideje stílust váltani, vagy megtalálni az egyéni festőművészi kifejező erőt, ami csak rá lesz jellemző- mondta a nagypapa.
-A festményeken lehetett jól lemérni, hogy valóban milyen az egymásra hatás, ki kitől sajátította el a festészet művészi értékeit, kifejező erejét.
A tárlatnyitót követően Érczhegyi Ildikó, Zsile Mihály néptáncosok és unokáik tartottak táncbemutatót. Az unokák: Halmy Brigitta, Halmy Réka, Besenyő Álmos és a vendégszereplő Csermos Mihály is érett tánccal lepték meg az érdeklődő közönséget, akik vastapssal jutalmazták meg a produkciókat. Király Lajos író, költő a készülő könyvéből Érczhegyi Ildikó és Zsile Mihályhoz írott versével lepte meg a táncművészeket és a közönséget. E vers felolvasása is vastapsot kapott. Az irodalmi részhez hangulatteremtő zene következett, Enyedi Béla daltulajdonos két saját megzenésítésű verset adott elő. Király Lajos: kétszeres nagypapa „Képek és versek kis Juliannáról” című kötetéből olvasott föl verseket, a közönség és a jelen levő kis létszámú gyermekek nagy örömére. Dömök Eliz is többszörös nagymama az „Újlenyomat” című kötetből olvasott föl gyermekverseket- mesélte Kanizsa József, aki kétszeres nagypapaként a „Sej, haj búzaszár” című gyermekvers kötetből olvasott föl unokákhoz írt verseit.
-A nagyik és papik fenségesen kitettek magukért, nagyon értékes képzőművészeti, táncművészeti, irodalmi és zeneművészeti rendezvényen adták tudtul a Világnak, hogy van családi indíttatású művészet is, ahol értékek születnek a magyar kultúra számár- zárta gondolatait Kanizsa József.
Képes beszámoló