„Nagyon hálás vagyok a bizalomért”

Mi győzte meg öt évvel ezelőtt, hogy elvállalja a XV. kerületi jegyzői megbízatást?

Még 2013 nyarán döntöttem el, hogy kiszállok a politikából. Közigazgatási szakjogász vagyok, és egész életemet is a közigazgatásban töltöttem – mikor beosztott köztisztviselőként, máskor a rendszer „tetején”, azt irányítva kormánytagként. Értelmes, jó dolgot szeretettem volna csinálni és ez a szakmám, ehhez értek a legjobban. Akkor adta a Jóisten azt a lehetőséget, hogy ismét Hajdu László lett ennek a kerületnek a vezetője. Őt régóta ismertem és tudtam, hogy rendes ember, profi polgármester, ezért beadtam a pályázatomat. Nagyon hálás vagyok azért a bizalomért, amit tőle kaptam.

Mennyire ismerte ezt a kerületet a munkája kezdetén?

Nem igazán… Amikor a jegyzői interjúra érkeztem, akkor a fiam hozott el autóval, mert nem voltam biztos benne, hogy idetalálok – hozzá kell tennem, hogy amúgy sem tájékozódom nagyon jól. Azonban Hajdu polgármestertől és a munkatársaimtól nagyon sok segítséget kaptam, így hamar megszereztem azt a helyismeretet, ami a hivatal vezetéséhez szükséges. Nem mondanám, hogy a kerület minden kis utcáját ismerem, de azt állíthatom, hogy a Rákospalota-Pestújhely-Újpalota „háromszögben” már jól tájékozódom.

Dr. Lamperth Mónika és Hajdu László 2014-ben, a jegyzői eskütételen, fotó: XV. Média

2014. november 20-án kezdte meg munkáját, milyen helyzetbe, milyen körülmények közé érkezett?

Először is akkor Hajdu Lászlónak polgármesterként nem volt többsége a testületben, nagyon komoly politikai feszültség uralkodott. Ami jegyzői szempontból még fontosabb, hogy nagyon kiegyensúlyozatlan hivatalt, bizonytalanságban dolgozó kollégákat ismertem meg. Nem is értettem ezt pontosan. Az volt a célom, hogy néhány személycserével az egyébként kiváló szakemberekből álló hivatalból közösséget és profi módon működő szervezetet hozzak létre. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy ez sikerült.

Mi okozta ezt az említett bizonytalanságot?

Nem ismerhettem személyesen az előzményeket, de a kollégák elmondása alapján korábban rendkívül sok, egymásnak ellentmondó utasítást kaptak. Egyik nap még a bal volt a helyes irány, másnap már a jobb egy adott ügyben – nem voltak világos vezetői elvárások, túl sok volt a rögtönzés. És volt egy komoly politikai nyomás is az apparátuson, amit nagyon rossznak tartottam és azonnal meg is szüntettem. Ez a korábbi polgármestertől, a 2014 őszén már egyéni parlamenti képviselőként dolgozó László Tamástól érkezett. Ő ugyanis képviselőként is szeretett beszaladni a hivatalba és utasításokat adni az itt dolgozóknak. Az első apparátusi értekezleten, néhány órával a kinevezésem után elmondtam a hivatali dolgozóknak, hogy a képviselők munkájának segítése – beleértve az országgyűlési képviselőt – olyan fontos dolog, hogy csak a jegyző csinálhatja, mindenki jöhet hozzám. Így is lett.

Voltak-e zavaros ügyek, dőltek-e ki csontvázak akkor a szekrényből?

Az első, amibe rögtön belefutottunk, az a László Tamás polgármestersége alatt felépült Spirálház ügye volt. Ezt az azóta megszüntetett önkormányzati cég, a RÚP-15 trehányul menedzselte és elképesztően silány munkát vett át. Nagy kárt okoztak ezzel az önkormányzatnak, amit nagyjából sikerült rendbe tenni – de ez sokba került az adófizetőknek. Azóta a céget meg is szüntette a testület, azt kell mondjam, felmerült a gyanúja, hogy az ott dolgozók nem feltétlenül az önkormányzat érdekeit képviselték.

A XV. kerületi helyi politika az elmúlt öt évben leginkább egy elképesztő hullámvasutazáshoz hasonlított. Hogy élte ezt meg, könnyű volt-e így dolgozni?

Ha klasszikus közigazgatási emberként érkeztem volna, akkor megviselhettek volna azok a támadások, amiket én is kaptam, leginkább a helyi Fidesztől, az elmúlt években. De az elmúlt 30 évemet ilyen terepen töltöttem. Azok az állandósult fideszes jelzők, amelyeket jegyzőként rám aggattak, hogy erkölcsileg méltatlan, szakmailag alkalmatlan vagyok, sok jó érzésű embert felháborítottak – engem meg sem karcoltak. A jegyzői munkát mindig az minősíti, hogy milyen a hivatal teljesítménye. Az engem ért támadások nem bántottak, az sokkal inkább zavart, hogy láttam, milyen károkat okozott a kerületnek, az itt élőknek az, amikor Hajdu Lászlónak, majd Németh Angélának nem volt többsége a testületben. Amikor képviselők dafke pártpolitikai célokból nem szavazták meg a kerület költségvetését és aztán láttam, hogy sorra távoznak az alacsonyabb fizetésű munkatársak, mert nem tudtunk idén fizetést emelni.

A ciklus elején patthelyzet volt a testületben, aztán jött a puccsolós időszak, majd a költségvetés nélküli 2019-es év. Melyik időszak volt a legnehezebb?

Hajdu László 2014-es megválasztása után a Fidesz el szerette volna érni, hogy elolvadjon a polgármester döntési kompetenciája, befolyása. Ezt jegyzőként nem engedhettem, mert feladatom annak a biztosítása is, hogy a közjogi berendezkedésnek megfelelően mindenki – a testület, a polgármester – gyakorolja a hatáskörét. Politikai megoldásra volt szükség, amit Hajdu László meg is talált. Az apparátus szempontjából valamennyi ilyen időszak nehéz volt. Hiszen a közigazgatási apparátusnak az a természete, hogy a törvényes keretek között, jó színvonalon végre akarja hajtani a döntéseket. Amikor a köztisztviselők azt látják, hogy ehhez nem adottak a feltételek, az nehéz körülményeket teremt.

Nem szokványos helyzet, hogy egy jegyzőt politikusok folyamatosan támadnak, sároznak. Ön többször jelezte, hogy jogi útra tereli ezeket a támadásokat. Mi lett ezeknek a sorsuk?

A korábbi polgármesterrel, László Tamással szemben jogerősen pert nyertem. Ő a mai napig nem fizette ki a megítélt összeget. Ez nem fontos, az inkább, hogy a bíróság kimondta, hogy nem mondott igazat.

A korábbi polgármester példáját követték párttársai, így az elmúlt évben is számtalanszor hangoztak el olyan állítások, hogy Lamperth Mónika kifizetőhellyé tette a XV. kerületet. Ezek politikai lózungoknak tűntek, de zajlott-e bármilyen vizsgálat, állapított meg bármilyen hatóság szabálytalanságot, törvénytelenséget az Ön, illetve a Polgármesteri Hivatal munkájával kapcsolatban?

A lózungokról kiderült, hogy valóban csak üres vagdalkozások. Ötéves jegyzői munkám alatt egyetlen törvényességi felügyeleti intézkedést sem kezdeményezett az én vagy a hivatal munkájával kapcsolatban sem a kormányhivatal, sem más állami szerv. Pedig előfordult, hogy egyszerre volt itt ellenőrizni az Állami Számvevőszék, a Magyar Államkincstár – de nem találtak rajtunk fogást, amire nagyon büszke vagyok. Az említett RÚP-15 megszűnésekor valamennyi közbeszerzés átkerült a Polgármesteri Hivatalhoz, vagyis nekem jegyzőként kellett rendbe tennem a közbeszerzések vidékét. Azóta eltelt két év – és semmilyen rossz észrevétel nem hangzott el az eljárásainkkal kapcsolatban. Valószínűleg a minket törvénytelenséggel vádolók magukból indultak ki. Nagyon nagy érték ma minden köztisztviselőnek, jegyzőnek, hogy tisztakezű politikai vezetőkkel dolgozhat. Ez így volt Hajdu Lászlóval és Németh Angélával is – és nagyon büszke vagyok ezért mindkettőjükre.

Dr. Lamperth Mónika 2017-ben, fotó: XV. Média, Vargosz

Ha már említette a két polgármestert, mi Ön szerint a különbség kettejük között, milyen volt velük dolgozni?

Nagyon különbözőek, ebből adódóan természetesen mindketten másféle munkára tartottak igényt. Hajdu László a saját szavai szerint is a politikai pályafutása végén szolgál már. Óriási tapasztalattal, rutinnal és fantasztikus helyismerettel rendelkező vezető. Németh Angéla mögött már van több mint húszéves önkormányzati képviselői munka, vezetőként most kezdi hivatását. Nagy lehetőséget kapott azzal, hogy ilyen többség van mögötte a testületben – mostantól fogja a maga vezetői képességeit kiteljesíteni. Hajdu László egy nagyon türelmes, megértő, kompromisszumkész ember. Németh Angéla más típus, sok szempontból keményebb karakter, akinek hatalmas baloldali szíve van. Ő egy ígéretes politikai tehetség, sok múlik rajta, meg a körülményeken, hogy mit hoz majd magából ki.

Hogyan látja, melyek a legnagyobb előnyei, lehetőségei a XV. kerületnek?

A kerület földrajzi fekvése mindenképpen jó adottság, mivel Budapest keleti kapujában található. Azzal, hogy megépül az északi főgyűjtő csatorna, fizikailag olyan tér nyílik meg, amely új beruházásokra, befektetésekre, cégek idetelepülésére és további infrastruktúra-fejlesztésekre ad alapot. Ezt a lehetőséget jól látta meg Hajdu László, a testületben pedig Németh Angéla jól „átmenedzselte” az ügyet. Emellett a mostani testületben látok nyitottságot és elszánást arra, hogy a kerület lakosságával együttműködve és párbeszédben találják ki, hogy merre menjen tovább a 80 ezres városrész.

Melyek a kevésbé előnyös adottságai a XV. kerületnek?

Talán kicsit elöregedett a lakosság, tehát a fiatalokat vonzó fejlesztéseket, akciókat kellene megvalósítani – ez adhatna egy komoly lökést.

Dr. Lamperth Mónika egy 2019-es testületi ülés alatt, fotó: Nagy Botond/XV. Média

Az elmúlt öt év alatt nemcsak a kerület, hanem az országos politika nyomán az önkormányzatiság is komoly változásokon ment át. Az Orbán-kormányok egyértelmű törekvése, hogy ne helyben dőljenek el fontos kérdések. Hogyan élte ezt meg az elmúlt években?

A korábbi szakmai-politikai munkám során az egész önkormányzati rendszerért feleltem. Ebből adódóan most is látom az aprófalvas térségek, a kisebb önkormányzatok problémáit, költségvetési feszültségeit – és azt kell mondjam, hogy Budapesten egészen jó a helyzet. Végig lehetett érezni a kormányzati politikai szándékot, és azt gondolom ezzel rosszat tesznek. A legnagyobb csapásnak az iskolák elvételét tartom, és nemcsak azért, mert az állam fele annyit sem költ annyit iskolák rendben tartására, mint az önkormányzatok. Az iskolák természetes szövetségesei az önkormányzatoknak és az államosítással kiszakították őket a helyi közösségekből – ennek a társadalmi kára borzasztóan nagy. Egy helyi példa: a nyilvánosságban is megjelent, hogy polgármester perlekedni kényszerült a tankerületi vezetővel, mert utóbbi nem akart beengedni egy civil rendezvényt egy kerületi iskolába. A kormányzati törekvések nem fognak megszűnni, de ez politikailag bumerángként fog visszaütni.

Adódik a kérdés, jegyzői munkája végeztével az élet mely területén ténykedik tovább?

Van egy új lehetőség előttem, amiről nem titokzatoskodásból nem szeretnék beszélni. Egy formálódó projekt egyik résztvevője vagyok és félkész „termékről” még nem illik beszélni. Egyelőre nem tudnék visszavonulni, nyugdíjba menni, de családi adósságaim vannak: amikor a XV. kerületbe érkeztem, még nem voltam nagymama, most már két gyönyörű unokám van és természetesen szeretnék több időt velük tölteni.