„Mindig politikamentesen végzem a munkámat”
Leginkább „szürke eminenciásként” szeret dolgozni dr. Filipsz Andrea, aki január 2-tól a XV. kerület új jegyzője. Az önkormányzat eddigi aljegyzője szakmai múltjáról, eddigi kerületi tapasztalatairól és jegyzői terveiről is beszélt bemutatkozó interjújában.
A XV. kerületi önkormányzatot ismerők már eddig is találkozhattak a nevével, de szeretném kérni, hogy mutassa be eddigi szakmai pályáját!
Több mint negyven éve dolgozom és ebből több mint harminc évet töltöttem a közigazgatási pályán. Először, még a tanácsrendszer idején, Budapest környéki kistelepüléseken dolgoztam, majd a főváros XI. kerületében jártam végig a ranglétrát középvezetői szinttől egészen a jegyzőségig. Nyolc évig voltam a városrész jegyzője, majd a politikai változásokat hozó 2010-es önkormányzati választások után néhány hónappal közös megegyezéssel távoztam Újbudáról. Jó alapokból sikerült egy nagyon jó csapatot építeni a XI. kerületben, büszke vagyok az ott elért eredményekre. Ezt követően ismét egy Budapest környéki településre kerültem és lettem jegyző.
Hogyan kezdődött 2015-ben a XV. kerületi munkája?
Már négy éve dolgoztam Valkón, amikor megkerestek a XV. kerületből, hogy megpályáznám-e az aljegyzői állást. Beszélgettünk az akkor már hivatalban lévő dr. Lamperth Mónikával, én beszéltem a köztisztviselői hitvallásomról, ő elmondta a saját elvárásait, és a kettő találkozott. Az elején mégis volt bennem félelem, mert mindketten határozott, erős, női vezetők vagyunk. Az volt a kérdés számomra, hogy hogyan fogom összeegyeztetni a saját vezetői szerepemet egy másik vezető akaratával. A várakozásomnál sokkal jobban sikerült ez, és nagyon jó párost alkottunk. Lamperth Mónika nagyon jó stratéga, míg én a közigazgatási múltamból eredően jól értek a hatósági ügyekhez, a hivatali részhez, amiben ő korábban mindig magasabb vezetői szinten vett részt. Az összhang megvolt, a szerepeket leosztottuk, ahogy mondtuk is sokszor: ő volt a jó zsaru, én voltam a rossz zsaru. Ezt vállalom most is, én ugyanis nála is sokkal keményebb elvárásokat támasztok a kollégáim elé.
Hogyan jellemezné az előbb említett köztisztviselői hitvallását?
Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mindig politikamentesen végzem a munkámat. A politika természetesen mindenkit érint, de a közigazgatási pályán az átpolitizáltság nem hasznos. Adottak a jogszabályok, amelyeket be kell tartani, illetve a helyi rendeletek esetében a jelentkező igényeket nekünk kell szakmai nyelvre lefordítanunk. Még az is lehet, hogy ennek során ütköznünk kell az önkormányzati vezetéssel.
Egy jegyző miként ütközhet az önkormányzati vezetéssel?
A politikai szándékok nem minden esetben egyeznek a gyakorlati tapasztalatokkal és a megfelelő jogszabályi szerkesztéssel. Azt vallom, hogy minden jogszabály annyit ér, amennyit be lehet tartatni belőle – alkothat tehát az önkormányzat bármilyen szabályt, ha azt nem tudja betartani és betartatni. Jó példa erre az éppen felülvizsgálat és módosítás előtt álló rendeletünk a közösségi együttélés szabályairól. Hozhatunk mi olyan szabályokat, hogy tilos közterületen autót mosni, hangoskodni, vagy a környezetünket más módon zavarni, ha ezt nem tudjuk betartatni. De a parkolóhelyhiány fényében szükség van a parkolási szabálytalanságok kezelésének átgondolására is. Jogos és nagy az igény a köztisztaságra és általános akarat, hogy büntessük meg a szemetelőket – de nem biztos, hogy a büntetés a leghatékonyabb eszköz. Kamerákkal próbáljuk tetten érni a szemetelést, de nincs annyi kamera, amennyi helyen hulladékot lehet hagyni. Szemléletváltásra, tudatos nevelésre lenne szükség. Mire gondolok? Ha egy újpalotai ház konténere mellett megjelenik egy ágymatrac, az biztos nem egy másik településről származik, mégsem szól rá senki a szemetelőre. Azonban rögtön jön a felháborodás, hogy az önkormányzat miért nem viteti el a matracot. A büntetésben kevésbé, a felvilágosításban és a megelőző kampányokban annál inkább hiszek. Természetesen az ismétlődő szabálysértést – figyelmeztetés után – büntetni kell.
Önkéntelenül is adódik majd az összehasonlítás, így a kérdés is: mennyiben lesznek hasonlóak vagy eltérőek a munkamódszerei a Lamperth Mónika idején tapasztaltakhoz képest?
Elődöm, Lamperth Mónika nagy szakmai tudással, tapasztalattal, rutinnal rendelkezett, emellett korábban kiemelkedő közéleti-politikai szerepet játszott – és remekül megoldotta kerületi jegyzőként a feladatát. Én „szürke eminenciásként” szeretek dolgozni, a közszereplés távol áll tőlem. A mai napig csodálom, hogy Lamperth Mónika milyen rutinnal kezelte az itteni helyzetét. Nagyon sok támadást kapott, éppen azért, mert sokszor nagyon karakteresen fogalmazta meg az álláspontját. Bármennyire is támadták, Lamperth Mónika nagyszerűen működő hivatalt hagyott itt nekem: kitaposta a számomra az utat azzal, hogy az elvárásokat lefektette. Magam – hasonlóan mély közéleti tapasztalatok híján – kifejezetten a jogszabályokra hivatkozva, a köztisztviselői létemen keresztül nézve képzelem el a hivatal irányítását. Elődöm megkövetelte, hogy a képviselők, politikusok és bizonyos esetekben az önkormányzati vezetés is rajta keresztül fogalmazza meg az elvárásait, a feladatokat a hivatal felé, és rajta keresztül történjen a számonkérés is. Ezzel tökéletesen egyetértek és én is ezt fogom kérni és megkövetelni. Az önkormányzati képviselőktől természetesen kérni tudok, a kollégáimtól viszont megkövetelhetek dolgokat ezen a téren.
Ötéves aljegyzősége egybeesett a XV. kerületi közélet talán leghektikusabb öt évével. Tapasztalt-e hasonlót köztisztviselői pályája során?
Voltak mélypontok, az biztos. Ennyire „bepolitizált” helyzettel köztisztviselőként még nem találkoztam. Olyan természetesen többször előfordult már, hogy egyetlen szavazaton múlt egy-egy testületi döntés, de olyat még nem láttam, hogy mindez változó „irányok” mellett történt volna. Nehéz volt megélni a helyzetet, hiszen egy hivatal munkatársai – több százan, az önkormányzati intézményekkel együtt több mint ezren – akkor tudják nyugodtan végezni a munkájukat, ha egységes az önkormányzat és a hivatal vezetése, és határozott, egyidejű elvárásokat támasztanak feléjük. 2019 volt a legfeszítettebb, a legfárasztóbb év, hiszen elfogadott költségvetés nélkül ellátni a feladatokat azt jelentette, hogy folyamatosan a megoldásokat kellett keresni. Ha például a szemétszállítás kérdéséből lesz politikai kérdés, miközben a szakemberek látják a problémát – az rendkívül sok energiát vesz ki a munkatársakból, fejben, testileg, pszichésen is.
Mindez egy „dupla” választási évben történt.
Igen, két választás is zajlott tavaly. A májusira lehetett azt mondani, hogy „csak” európai parlamenti voksolás volt, kisebb volt talán a politikai tét és ebből eredően a feszültség. A háttérfolyamatok azonban mindkét esetben ugyanazok voltak. Az őszi önkormányzati választás légköre számomra megdöbbentően inkorrekt volt. Amíg a politikusok egymással harcolnak és egymást támadják, az rendben van – de ha ez a családjukat is érinti, azzal nagyon nem tudok egyetérteni. Arról nem is beszélve, hogy ezekkel az ügyekkel mennyi munkája lett a helyi választási szerveknek is.
Milyen hatással volt ez a nehéz elmúlt egy év a hivatalra, illetve az önkormányzati intézményekre?
Egyértelműen káros hatással voltak a hivatalra a 2019-es történések. Például a közterület-felügyeletre komoly elvárás nehezedik, azonban úgy nehéz ezeknek az elvárásoknak megfelelni, ha folyamatosan tíz fő hiányzik a feladatellátáshoz. A tavalyi tanulóév is volt számunkra az átmeneti gazdálkodás szempontjából, számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy akár tíz hónapig is költségvetés nélkül működhet a kerület. Ebben a helyzetben remek szakemberek távoztak. Volt, aki a felmondásakor elmondta, hogy ugyanakkora fizetést fog kapni az új munkahelyén, de ott biztosan megkapja azokat a pluszjuttatásokat, amelyek itt a költségvetés hiánya miatt bizonytalanná váltak. Többen a nyugdíjazást választották. A jelenlegi nyugodtabb helyzetben már nem jönnek vissza azok a kollégák, akik elmentek, és sajnos az elmúlt év bizonytalanságának van olyan negatív hatása is, hogy az álláspályázatainkra kevesen jelentkeznek.
Milyen elképzelésekkel vágott neki január 2-án jegyzői megbízatásának?
Az elektronikus ügyintézést minél szélesebb körre szeretném kiterjeszteni, vagyis minél több esetben lehetővé téve a tényleges otthoni ügyintézést. Az online beadott kérelem alapján elindul az eljárás és az ügyfélnek egyáltalán nem kell bejönnie a hivatalba. A klasszikus közigazgatás terén pedig az ügyfélszolgálat lehetőség szerint olyan irányú átalakítása lenne a cél, hogy tanácsadó szolgáltatással már a kérelem megfogalmazásánál segítsen a hivatal egy erre a célra kialakított ügyféltérben. Ezt követően jutna el a kérelem az ügyintézőhöz, és akár már csak a kész határozatot kellene eljuttatni az ügyfélhez. Elkötelezettje vagyok a papírmentességnek, szeretném elérni, hogy a képviselők, bizottsági tagok számára rendelkezésére álló informatikai eszközök segítségével ne csak a testületi előterjesztések kerüljenek kiküldésre elektronikusan, hanem a költségvetési rendelet nagyon vaskos tervezete is – ezt ugyanis jelenleg még kinyomtatva kapják meg a döntéshozók. Elindult a környezettudatos hivatal kialakítása is, féltem, hogy ennek lesz negatív visszhangja. A testületi ülésen már nincs műanyagpalackos ásványvíz, hanem kancsó, csapvíz és üvegpohár. És azt remélem, szép lassan a munkatársak között is általános lesz az a törekvés, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjunk.
Nyitókép: Vargosz