Menu

Mindent az Alzheimerről

2016.10.15.

Alzheimer Café címmel háromrészes fórum indult a jelenleg még gyógyíthatatlan időskori demencia jelentette kihívásról. Az első alkalommal arról hallhattunk tanácsokat, hogyan viselkedjünk a demens családtagokkal, miként érhetjük el, hogy a betegség súlyosbodását a lehető legtovább késleltessük.

Az Alzheimer-kór mintegy 200 ezer ember érint ma Magyarországon, azaz nagyon sok család szembesül vele, s mivel a betegség növekvő arányt mutat, a közeljövőben egyre többen lesznek kénytelenek szembenézni családtagjuk, rokonuk megbetegedésével. A demencia legjellemzőbb betegsége az Alzheimer-kór, amely jelenleg nem gyógyítható, de a folyamat lassítható.
– Ehhez azonban az kell, hogy a betegséget minél hamarabb felismerjék, és elkezdjék a speciális kezelést – mondta a fórum előadója, Tőkésné Frank Eszter, a biatorbágyi Boldog Gizella Otthon főnővére, aki szerint az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy hozzájuk már a súlyos állapotba került betegek érkeznek.
Az Alzheimer-kór felismerése nem könnyű, de a főnővér felhívta a figyelmet azokra a jelekre, amelyek már figyelmeztetnek a betegség megjelenésére. A feledékenység a legjellemzőbb tünet, de önmagában még nem jelenti az Alzheimer kialakulását, mert a memória természetes módon is romlik idős korban. Ha azonban már a kialakult szokások megváltozását is tapasztaljuk, akkor érdemes orvoshoz fordulni. Ilyen például, amikor egy főzni remekül tudó háziasszony egyszer csak nem tudja elkészíteni a rántottát, mert elfelejti, hogy kell bele tojás, amikor a tárgyakat szokatlan helyre teszik (vasaló a hűtőszekrényben), amikor nem az évszaknak megfelelően öltöznek fel. Ilyenkor forul elő, hogy naponta többször megkérdezik, milyen nap is van, abbamarad a tervezés, állandósul az apátia, a rossz hangulat. Mindez ugyanis már messze túlmutat az átlagos időskori feledékenységen. Sajnos, az Alzheimer a korai felismerés esetén sem gyógyítható, visszont jelentősen lassítható a betegség előrehaladása, a készségek fejlesztésével, a napi rutin kialakításával a betegek sokkal tovább képesek lehetnek megőrizni önálló életüket.

Tőkésné Frank Eszter elmondta, hogy a demencia súlyos fázisa már nagyon nagy terhet ró a hozzátartozókra. A középsúlyos stádium az, amikor a betegséget már az érintett és a környezete egyaránt észreveszi. A főnövér tapasztalatai szerint ilyenkor az a betegek számára az jelenti a legnagyobb félelmet, hogy mi lesz, ha már nem tud gondolkodni. Ilyenkor a család a múltidézésben tud segíteni, visszatekinteni és a régi emlékeket felidézni, áttekinteni az életútját, amelyet az idősödők amúgy is szoktak. Ezek segítik megtartani a személyiségjegyeket, mert a demencia mindig visszafelé halad, azaz a legkorábbi emlékek tűnnek el legkésőbb. Súlyos fázisban mesterséges táplálásra is sor kerülhet, erről viszont az érintett még képességei viszonylagos birtokában rendelkezhet, azaz eldöntheti, hogy kívánja ezt, vagy elutasíthatja. Még a súlyos fázis előtt érdemes gondolni a pénzügyek elintézésére, örökségi kérdésekre, mielőtt gondnokság alá kerül, ami hosszú procedúra, s rendszerint nagyon megviseli a betegeket.

A főnővér azért is tartja hasznosnak az ilyen fórumokat, mert ezeken a hozzátartozók találkozhatnak más érintett családokkal, tapasztalatokat cserélhetnek, megbeszélhetik a problémáikat, s láthatják, nincsenek egyedül.

Az Alzeimer súlyos szakaszában már megjelennek a nyelvi problémák, a betegek nem tudják jól kifejezni magukat – sokszor épp emiatt frusztráltak, ingerlékenyek. Erősen sérül a rövidtávú memórai, orientációs problémák lépnek fel, nem talál haza. Ebben a fázisban a beteg már nem tudja ellátni a háztartást, nem szabad autót vezetnie sem. A családtagoknak oda kell figyelnük arra, hogy bevegye a gyógyszereket, ezeket érdemes napi.heti bontásban pontosan kiadagolni előre. A betegeket ilyenkor már nem lehet napokra magukra hagyni, mindennap meg kell látogatni, naponta többször telefonon felhívni.

Ugyanakkor számos olyan tevékenység van, amelyek képesek a betegeknek örömet okozni, apró tevékenységek elvégzése – például ha önállóan sikerül felöltöznie vagy játszik az unokával.

– A szeretetet ugyanis a betegek mindvégig érzik, a memória eltűnik ugyan, de a mély érzelmek az utolsó percig kitartnak. Lehet, hogy a beteg már nem ismeri meg a gyermekeit, de ha megsimogatják, érzékeli a szeretet, s ez megnyugtatja. A vallásos emberek képesek érthetően jelezni, ha papok akarnak – mondta el Tőkésné Frank Eszter.

Az Alzheimer a személyiség torzulásával is együtt jár, a családtagoknak tudniuk kell, hogy a beteg nem szándékosan viselkedik úgy, ahogy, hanem az már az Alzheimer rombolása. Ha ideges, ingerlékeny, akkor azt többnyire az okozza, hogy valamit nem tud kifejezni. Azt sem kell folyton megmagyarázni nekik, hogy a fiuk vagy a lányuk ül előttük, elég szeretetteljesen megsimogatni vagy megölelni, ebből tudni fogják, hogy olyan valaki van velük, akihez mély kötelék fűzi.

Tőkésné Frank Eszter főnővér információgazdag fóruma után a következőre október 27-én, csütörtökön kerül sor, 17 órakor, a Zsókavár utca 24-26. szám alatti Pajtás étteremben. Legközelebb jogi kérdésekről lesz szó, az előadó pedig Dr. Feffer Zsuzsanna szakreferens, az Emberi Erőforrások Minisztériumának Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztályáról.
A rendezvények ingyenesek.