Mindenki Lici nénijének kitüntetése

Ennél azonban bővebben fogalmazva: március 21-én a Kontyfa Iskola tantestületi értekezletének kezdetén meglepetés érte Dr. Gaál Lajosné tanító nénit, akit először Rozsáli Oszkár, elnök-igazgató, majd Ambrus János az önkormányzat MOS Bizottságának elnöke köszöntött.

-Kedves Lici néni! Remélem, nem haragszik meg, hogy így szólítom. Szeretném megköszönni azt a hosszú munkát, amit eltöltött részben itt a Kontyfa iskolában az idestova 45-46 éves életpályán. Az a tapasztalat, az a hozzáállás, amit a nemzedékek nevelésében végzett sorsot alakító és mindenképpen példamutató volt a kollegák számára a munka. Ez mindenképpen igaz, hiszen magas állami kitüntetéssel ismerték el ezt a majdnem fél évszázados szakmai munkát, odaadást. Sok sikert kívánok! -mondta Ambrus János, majd az önkormányzat nevében ajándékot és egy virágcsokrot nyújtott át az ünnepeltnek.

Ezek után Lici néni szinte szóhoz sem tudott jutni, csak annyit mondott a könnyeivel küszködve, hogy talán érdemes megöregedni, mert őt még soha így nem ünnepelték, mint most.

-Eljöttem, mert ez a ti kitüntetésetek. Nagyon jól éreztem magam köztetek, s az ember ott tud jól dolgozni, ahol jól érzi magát.

Ezután Rozsáli Oszkár olvasta fel azt az indoklást, melyet a minisztériumba írtak a kitüntetett felterjesztése mellé.

„Dr. Gaál Lajosné, Tóth Ottilia áll a munkaügyi dokumentumon, de így senki nem ismeri a tanítványok és a kollegák közül, pedig 1959 óta tanít. Az okmányok szerint pont 45 azaz negyvenöt éve. Az utóbbi röpke 30 évet a mi iskolánkban, a Kontyfa Középiskola, Általános Iskola, Óvoda és Kerületi Tanácsadóban.

Bár tanítónéniként tette a dolgát, mégis fontos felsorolni az összes intézményegységet, hiszen innovatív gondolkodásával, lelkesítő magatartásával, szakma iránti alázatával példaértékűen segíti a teljes intézményi működést, a szakmai munkát és a vezetőséget. A mai vezetőség több tagja kezdte a pályát az Ő „szoknyájába kapaszkodva”, az Ő intenciói alapján.

Manapság, súlyos betegen is első kérdése, mi van az iskolával, hogyan boldogultok. Tanító Néni tehát, aki sokunkat tanított meg a pedagógus lét sajátosságaira, tartást, kitartást, hozzáértést mutatva példaként még a legiskolázottabbaknak is. Ő is mindig tanul! Úgy közelít fiatal kollegáihoz, hogy lássa, mit lehet tőlük eltanulni. Nyugdíjasként is közvetlen munkaterülete megújításán dolgozott. Kutatásokat végzett, a szakkönyvtárban jegyzetelt, mikor ideje engedte. ÉS volt rá ideje! Gyermek és felnőtt tanítványai, mentorált kollegái, családja, unokái, gondjai intézése mellett is tervezett, jobbított, újított.

Munkáját 1959-1970 között vidéken, az ország különböző településein végezte. Kistelepülésen, kisvárosban, vidéki nagyvárosban szerezte az egész pályáját meghatározó szakmai tapasztalatokat. A fővárosban, a lakótelepi környezetből érkező diákok épp úgy megértést, elfogadást kapnak tőle, mint a szerencsésebb többiek, akik gazdagabb környezetből érkeztek, és azok is, akik a legszegényebb rétegből. A zsinórmérték a tudni vágyás, a tisztességes viselkedés volt mindig tanítványai számára is. A rutinos kollegák mindig az ő osztályát szerették továbbvinni, átvenni.

Az elmúlt 15 esztendő mindegyikében hospitáltak nála főiskolás növendékek. Minden iskolai nagyrendezvényre külön műsorral készült az osztály, példamutató anyanyelvi kultúráról adva tanúbizonyságot, ami a nagyváros szélén különös jelentőséggel bír. Jelenleg, betegségét is háttérbe szorítva segíti az iskolát támogató alapítvány munkáját, még kórházból is egyeztet régi tanítványaival, a jelenlegi iskolavezetőkkel.

Intézményünk ebben az évben ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. Kivételes alkalom lehet ez LICI NÉNI munkásságának elismerésére. Kérjük indoklásunk elfogadását, s így Dr. Gaál Lajosné kitüntetését.”- olvasta fel az elnök-igazgató, majd ő is egy szép csokor virágot adott át Lici néninek.

A tanító néni pedig a következő szavakkal köszönte meg a sok kedvességet:

-Valójában úgy érzem, hogy egy szakadékba estem. Említettétek a betegségemet, de megkapaszkodtam és kapaszkodom, melyet a ti kezetek jelent. Mindig olyan háttér volt ez nekem, hogyha volt problémám és egy picit elkeseredtem, vettem a telefont és hívtam valamelyikőtöket. Az én lakásom mindig nyitva áll előttetek szeretettel. Csupa nagybetűvel tudom írni a KONTYFÁT és a benne lévő EMBEREKET. Emberek vagytok, jó pedagógusok. Akik ennyi örömöt tudtak okozni az áprilisban elment idős, beteg tanítónőnek, azok csak jó emberek lehetnek. Sok sikert kívánok!

A honlap olvasói nevében nagyon jó egészséget kívánunk Lici néninek!

Kapcsolódó linkek:
Kontyfa Középiskola, Általános Iskola, Óvoda és Kerületi Nevelési Tanácsadó