Mindannyiunk problémája

Az ilyen hírek hallatán sokunknak az az első reakciója, hogy elsősorban ők tehetnek róla, biztosan nem véletlenül váltak hajléktalanná, kerültek az utcára. Azonban – még ha részben igazunk is lenne – ezzel nem nyugtathatjuk meg a lelkiismeretünket, s főként nem mehetünk el a nagyon is létező és sajnos egyre növekvő társadalmi probléma mellett, aminek a nagyságát még a szakemberek sem tudják pontosan felmérni. Az adatok szerint mintegy 30-35 ezer hajléktalan lehet az országban és közülük legalább 20 ezer a fővárosban él. Budapesten 18 éjjeli menedékhely, 17 átmeneti és 6 rehabilitációs szálló, 3 szociális és 12 anyaotthon, 2 krízis- és 9 családos szálló összesen csak alig négyezer hajléktalannak, rászorultnak tud menedéket biztosítani. A 20 nappali melegedőben 1800-2000 hajléktalan húzódhat meg napközben, tisztálkodhat és némi élelemhez is hozzájuthat. A kilenc népkonyhán közel kétezren kaphatnak naponta meleg ételt.
Mégis miért válhatott ilyen súlyossá a magyarországi, s főleg a budapesti hajléktalan-helyzet? A fővárosban a rendszerváltáskor, 1990-ben a 820 ezer lakásból 410 ezer még tanácsi volt, emellett körülbelül százezer lakásigénylőt tartottak számon. Ez a kategória gyakorlatilag megszűnt, 1994-ben a lakástörvény jogilag is megszüntette ennek a lehetőségét. Ugyanakkor megkezdődött (az európai nagyvárosok körében is egyedülállóan radikális) lakásprivatizáció. Mára alig 80 ezer bérlakás maradt. Kilencvenezer lakásban több felnőtt generáció él együtt.
Egyre többen vannak, akik nem képesek kifizetni a lakhatás költségeit. Az elmúlt évtizedben tizenkétszeresére (!) emelkedett a háztartási energia, a fűtés. (Míg 1989-ben a jövedelmek 32 százaléka ment az élelemre és 10 százalék a lakásfenntartásra, tíz év múlva 40 százalékot költöttek élelemre és 20 százalékot a lakásfenntartásra. A legalacsonyabb jövedelmű alsó rétegeknél, segélyekből élőknél ez utóbbi arány már meghaladhatja az 50 százalékot is…)
A rendszerváltás után megszűnt a munkahelyek 30 százaléka, azóta csak a felét sikerült pótolni. Az iparban, építőiparban dolgozó képzetlenebb rétegeknél a munkahelyek megszűntével egy időben lényegében felszámolták a munkás-szállókat is. Nyugat-Európában a szociálpolitika része a munkahelyteremtés, ugyanakkor az európai uniós ráta szerint átlagosan 20-50 százalékban fedezik a lakhatás költségeit. Nálunk erre ennek csak a töredéke jut. (Az EU-ban 40 százalékos a bérlakások aránya.)
A szociális bérlakás-program felfuttatása, kiemelt kezelése, az ehhez igazodó komplex lakástámogatási rendszer kialakítása nálunk is elengedhetetlenné vált. Azt is át kell tekinteni, mennyire hatékonyak a már meglévő adósságkezelő programok, mivel lehetne ezeket kiegészíteni. Ugyanakkor a hajléktalanságból visszavezető utak feltételrendszerét is meg kell teremteni, e nélkül a gondok csak újra termelődnek.
A hajléktalanok nappali ellátása a kerületi önkormányzatok feladata, amelyhez a kormány személyenként, évente 140 ezer forinttal járul hozzá. Ez vajmi kevés. Ahol az önkormányzatok nem tudják ezt az összeget saját költségvetésükből kiegészíteni, a nappali melegedők nyitva tartása bizony gyakran veszélybe kerül. A november 15-től március 31-ig tartó krízisidőszakban ez a szűkös anyagi helyzet különösen tragikus következményekkel járhat.
Az 1993-as szociális törvény már előírta, hogy a hajléktalanok helyi körülményeinek javítására az önkormányzatoknak nappali melegedőt kell létesíteniük, ahol a tisztálkodásra, pihenésre is lehetőségük nyílik. A törvényhez kapcsolódó miniszteri rendelet azt is előírta, hogy utcai szociális munkások alkalmazásával fel kell deríteni, hogy az adott területen milyen nagyságrendű a hajléktalan-probléma, meg kell találni a kilátástalan helyzetbe került emberek segítésének legoptimálisabb módját. Figyelemmel kell kísérni a sorsukat, fel kell kelteni bennük a változtatás szándékát, támogatni kell őket abban a törekvésükben, hogy kikerüljenek keserves helyzetükből.
A XV. kerületi önkormányzat (a kerületek felével ellentétben!) az Újpalotai Családsegítő Szolgálat keretében létrehozta saját hajléktalan-intézményét és utcai szociális munkásokat is alkalmaz. A nappali melegedő, menedékhely a fővárosi átlagot messze meghaladóan kulturált és az ott dolgozók is mindent megtesznek azért, hogy az őket felkereső hajléktalanok, elesettek sanyarú sorsán valamit enyhítsenek.
Az újpalotai hajléktalan-ellátó intézmény az állami támogatás és az önkormányzati költség-kiegészítés mellett néhány kerületi cég támogatására is számíthat, a Vöröskereszt és más civil szervezetek is bekapcsolódnak a hajléktalanokat segítő munkába, adományok, élelmiszer, vagy éppen ruhanemű gyűjtésével.
– Az ötven fő befogadására tervezett intézményben naponta 60-80 fő is megfordul – tudtuk meg Gráczer Irmától, a családsegítő vezetőjétől, akihez a Speciális Étkezde és Nappali Melegedő is tartozik. – Főként a hétvégeken nő meg a „látogatottság”, hiszen mi a fővárosi melegedőkkel ellentétben szombaton és vasárnap is nyitva tartunk. Ilyenkor száz körüli „vendéget” fogadunk. 2002-ben összesen 13.143 alkalommal segítettünk a hajléktalanokon. Télen akár 1500-2000 ember is megfordul nálunk havonta. Szociális munkásaink rendszeresen járják a kerületet, ismerjük azokat a helyeket, ahol hajléktalanok húzzák meg magukat és igyekszünk rávenni őket, fogadják el segítségünket, működjenek együtt velünk az áldatlan helyzetük megváltoztatásában, a hajléktalanságuk felszámolásában. Újpalotán változóan, 50-100 főre tehető az ilyen különböző helyeken meghúzódó hajléktalanok száma.
1997-ben nyílt meg az Aporháza utcában a színvonalában főváros-szerte egyedülálló kerületi Szociális Gondozási Központ (amely azóta is elismeréssel működik Carlos Lattez Pavez hozzáértő vezetésével és a munkatársak odaadó munkájával). Ahogy Kerepesi Krisztinától, az intézmény munkatársától megtudtuk, jelenleg is minden helyük foglalt, a tíz fő egyedülálló férfi mellett a tíz családos szobában negyvenen laknak, egyedülálló szülővel pedig huszonnégy főt tudnak fogadni.
– A polgármesteri hivatal szociális és egészségügyi osztálya kiemelten kezeli a kerület hajléktalan-ellátással kapcsolatos minden feladatát – mondja Árpás Krisztina osztályvezető-helyettes. – A hajléktalan-ellátás, a szállók, éjjeli menedékhelyek fenntartása úgy egyébként a fővároshoz tartozik, a hajléktalanok zöme is ezeknek az intézményeknek a közelében található meg, de a mi kerületünkben is vannak néhányan. Jórészt a családvédelem, a szociális központ foglalkozik velük, a segélyezésük hozzánk tartozik.
A hajléktalanok segítésében óriási szerepe van a civil társadalomnak, jártunkban-keltünkben valamennyien találkozhatunk velük. A Menhely Alapítvány diszpécser szolgálata a 338-4186 számon éjjel-nappal várja azok jelentkezését, akik valahol olyan veszélyeztetett, szociálisan elesett embert találnak, aki sürgős segítségre szorul. Az Újpalotai Családsegítő Szolgálat utcai szociális munkásai a 416-0733 és a 418-3315 számokon várják a hasonló, kerületi jelzéseket.