Mesterségünk címere

Bevezetésképp Kelemen Árpád az Újpalotai Szabadidő Központ vezetője szólt arról, hogy sajnos, csak két tucatnyi tablón lehet bemutatni a táborokban készült alkotásokat.
-Mindez csak egy kis szemezgetés abból az anyagból, ami a Zöld Klubban, Csillebércen készült a tábori napok folyamán, a filmes táborban, valamint a zenei táborban Leányfalun és Csillebércen. Érdemes végignézni az alkotásokat, a pici részeket elemezni. Elismerés a diákoknak, a szülőknek- mondta, majd Nagy-Simon Patrícia elevenítette fel a tábori hangulatot.
-Idén negyedik alkalommal rendeztünk „Mesterségünk címere” elnevezéssel kézműves tábort gyerekeknek, az első alkotótábort 2006-ban hirdettük meg.
Nagy örömünkre a gyerekek többsége visszatérő vendég, szép számmal vannak köztük olyanok is, akik mind a négy táborozáson részt vettek. Ők azok a szerencsések, akik a táborok kínálta összes kézműves tevékenységet kipróbálhatták, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem, batikoltak, agyagoztak, gyöngyöt és tarisznyát szőttek, selymet festették, és még ezüst ékszereket is készítettek. Az idei tábor nagy kedvence a könyvkötés és a papírmerítés volt.
Ez alatt a négy év alatt nem csak a gyerekeke, hanem mi, kézműves foglalkozást vezető tanárok is rengeteget tanultunk. Az idei táborban pl. megtanultam, hogy hogyan lehet minél rövidebb idő alatt minél több tűbe befűzni a cérnát, és a gyöngyszövésben olyan hibákat kijavítani és olyan csomókat kibogozni, amilyeneket eddig még sosem láttam.
Jelen kiállítás célja, hogy a gyerekek táborban készült alkotásaiból minél többet bemutasson.
Amit itt látunk, azonban csak szűk keresztmetszetet mutat a gyerekek munkáinak sokszínűségéből. Természetesen nem tudjuk minden kisgyerek minden alkotását kiállítani, már csak azért sem, mert azok többsége tábor után ajándékként új gazdához került, vagy mert a mindennapi életben praktikus használati tárgyként funkcionál.
Pl. többen jelezték, hogy a könyvkötő műhelyben készült füzetet nem tudják behozni, mert üzenőnek, naplónak használják. Ide sorolnám azokat az ékszereket is, amiktől viselőik nem szívesen voltak volna meg még egy kiállítás erejéig sem. (Pl. Gyöngyi karkötője)
Ennek én különösen örülök, hiszen ez azt jelzi számomra, hogy a táborban nem pusztán vitrinbe való alkotások születtek, hanem olyan használati és dísztárgyak, játékok, melyek működésben jelesre vizsgáztak.
A kiállításon látható egy tabló, mely a csillebérci zenei tábor élményeit idézi, ahol hangszeres zenét tanuló gyerekeket: fuvolistákat, csellistákat, zongoristákat és hegedűsöket nyaraltattunk.
Azt gondolom, tanártársaimmal együtt itt is rengeteget tanultunk. Pl. azt, hogy hogyan lehet 35 lelkes, életvidám gyereket a nap végén mihamarabb ágyba parancsolni. Bevallom, néha már-már feladtuk.
Csillebércen számomra a nap fénypontját az esti szobaszemlék jelentették. Ilyemkor szobáról szobára jártunk, és megnéztük, hogy mindenki a helyén van-e, fürdött-e. A gyerekek rendszerint megleptek minket valamivel. Voltak, akik zenéltek, énekeltek, mások vicceket meséltek. Egy ilyen alkalommal kaptunk egy verset, amit rólunk, táborvezető tanárokról írtak, és amit megzenésítve elő is adtak a KI-MIT-TUD?-on.
Számomra ez volt az egyik legszebb tábori emlék- mondta Patrícia. Tőle a szót Kissné Breczek Margit vette át, aki a filmes tábor táborvezetője volt. Margitka elmondta, hogy az együtt töltött hét során az általuk kitalált történetet dolgozták fel animáció segítségével.
-Három éve rendezzük meg ezt a tábort. Többen voltak olyanok, akik először jöttek el, de voltak olyanok is, akik harmadszor jártak a táborban, és voltak olyanok is, akik az elmúlt évben a kézműves táborban voltak, most a filmes táborba jelentkeztek, vagy fordítva. A tábor idején közel 6 ezer fotó készült, melynek java részét a gyerekek fotózták. Mi pedig egy közel 17 perces filmet készítettünk. Volt, aki fázisokat rajzolt, volt, aki tárgy animációt, és volt olyan, aki kollázs animációt, illetve festményfilmet készített.
A nyitó gondolatokat követően a film vette át a főszerepet: a 17 perces filmet közösen tekintették meg a kiállításra látogatók nagy kacagások közepette, majd a táborokban készült filmek bemutatójára is sor került.