Meséltek a gyerekek

Az esemény vendége lett volna dr. Göncz Kinga, aki még az ESZCSM politikai államtitkáraként vállalta a mesepályázat fővédnökségét. Azonban június 14-én letette a miniszteri esküt (Esélyegyenlőségi Minisztérium), így a rendezvényen, a könyvbemutatón nem tudott részt venni elfoglaltságai miatt. Az eseményen Szabó Ágnes Judit, az ESZCSM Idősügyi Titkárságának vezetője képviselte a miniszter asszonyt.
– Szeretném átadni miniszter asszony üdvözletét és egyben szeretném megköszönni ezt a kötetet. Amikor már tudtam, hogy én jövök erre a rendezvényre, és éppen futottam a folyosón a minisztériumban, láttam, hogy valaki visz egy nagyon szép színes kötetet a kezében. Fájt a szívem, hogy én ilyet nem kapok, amikor a kollegám mondta, hogy ez az a kötet, melynek a bemutatója lesz és nekem hozta. Én pedig a szobámba mentem és a zűrzavar kellős közepén leültem és elkezdtem olvasni. Köszönet a szerzőknek, a szerkesztőknek, a borítót rajzolónak, a történeteket elmesélőknek. Én soha nem laktam itt, így sosem tudtam, hogy jó-e újpalotainak lenni, jó-e itt gyereknek vagy nagyszülőnek lenni Újpalotán. Azáltal, hogy elkészült ez a kötet, hogy ezt megörökítették, van ennek a könyvnek egy vidám, hosszú távú hatása: harminc év múlva lehet, hogy megsárgultan fogják az akkori gyerekek kézbe venni ezt a kötetet. De mit fognak ebből megtudni? Kiderült számomra, hogy varázslatos nevű utcák vannak Újpalotán (Páskomliget, Kőrakás park, Szilas park), lehet, hogy a „Fűre lépni tilos!” tábla már nem lesz akkoriban; a Pajtás étteremnek is valaki örök emléket állít illetve van itt egy szigorú fodrász is az étterem mellett, emléket állítottak a gyerekek a Pólus Centernek, az iskoláknak (pl. Hartyán közi kék iskola), állatoknak (cicák, kutyák) illetve található benne történet az Újpalotai lakótelepre való költözésről. Úgy gondolom, ez a kötet a generációk találkozása. Szeretném, ha minél több kerület, település venne példát Újpalotáról. Lehet, hogy más formában pl. kirándulás, sportesemény kapcsán. Az azonban biztos, hogy a generációknak találkozniuk kellene.
– Számunkra is nagyon izgalmas volt ennek a pályázatnak a kiírása, majd a történetek olvasása- tette hozzá Péterfi Ferenc, a Nyírpalota Társaság, mint a pályázat egyik kiíró szervezetének képviselője. Azt tudni kell, hogy nem nagyon javítottuk a hibákat a történetben. Külön köszönet illeti Keresztes Ágnest, aki a szerkesztésben nyújtott segítséget nagy szakértelemmel, türelemmel és aki épp az egyik történetben a saját családjának történetére ismert rá. A kötet több részből tevődik össze: az újpalotai utcákról, majd a történelmi időkről, aztán az itt élő családokról, végül az állatokról szóló történeteket olvashatjuk. Jó lenne, ha az emberi kapcsolatok színesebbé tennék ezt a városrészt, s még több hasonló történet születhetne a későbbiekben.
A könyvbemutató során ezután a gyerekek közül néhányan felolvasták történeteiket, majd minden jelenlévő kapott a kötetből egy példányt, s folyt a beszélgetés még hosszú időn keresztül.