Megemlékezés Antall József halálának évfordulóján

A néhai politikus, a rendszerváltást követő első miniszterelnök 1993. december 12-én hunyt el. Ebből az alkalomból a szentmisét követően a templomban található emléktáblánál megemlékezés volt.
Elsőként Pettkó András, országgyűlési képviselő olvasta fel Antall Józsefné távollétében rövid köszöntését:
-Tisztelt Emlékezők! Köszönöm, hogy ebben a téli időben eljöttek az Antall Józsefért mondott szentmisére és ehhez a szép márványtáblánál lévő emlékezésre. Önök között, hála Istennek még számosan vannak, akik emlékeznek rá, mert kisfiúként, kislányként együtt játszottak, egy osztályba jártak vele a pestújhelyi elemi iskolába. Nagyon sokan mondanak beszédet ebben az időben, a halálának évfordulója közelében Antall Józsefről, az orvos történészről, a politikusról. Azonban ez az egyetlen hely, ahol emlegetni tudják, milyen is volt „Jóska”! Ez teszi élővé mindenki számára az emlékét! Köszönet érte! Köszönöm, hogy eljöttek és mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok!
Ezt követően dr. Varga Pál, a Rákospalotai Gazdakör elnökének emlékező szavai hangzottak el.
-Tisztelt palotai és pestújhelyi honfitársak! Nehéz, de megtisztelő, felemelő, ugyanakkor felelősségteljes feladat méltó módon emlékezni hazánk miniszterelnökére, a 12 évvel ezelőtt elhunyt dr. Antall Józsefre. Úgy érzem, úgy gondolom, hogy ezen mostani megemlékezésünkön semmilyen aktuálpolitikai összehasonlítást, párhuzamkeresést nem szabad erőltetni, az államférfi, a homopolitikus nagyságát azzal idézzük fel a leghívebben, ha figyelmesen, elgondolkodva az abban foglaltakra meghallgatjuk beiktatási beszédének egy részletét illetve két idézetet egy interjúból, s ezek után az antalli ars poetica ismeretében próbálunk eligazodni napjaink politikai életében.
1990.május 3. Országgyűlés (Antall József beszédének részlete a kormányalakítási megbízás átvétele után)
„Szeretném hinni, hogy az Önök segítségével és a magyar nép támogatásával sikerül megalakítani a szabadon választott magyar országgyűlésnek felelős első kormányt.
Szeretném, ha hinnék és tudnák, hogy semmiféle személyes ambíció nem irányít ebben a kérdésben. Semmiféle karriervágy nem vezet. Úgy gondolom, életkorom tapasztalatok gyűjtésével felkészített egy-két feladatra, de számomra ez nem jelenthet hosszú időt. Éppen ezért én arra vállalkozom, hogy megkísérlem az országot, a nemzetet ebből a nehéz helyzetből, ebből a válság küszöbén álló helyzetből, amelyben az ország van, kivezetni, vagy legalábbis az egyenes útra terelni, és mindazt, amit a magyar nép az elmúlt évszázadokban, évtizedekben szenvedésekkel és munkával, hittel, erővel és akarattal elért, ami érték, azt megőrizzük és ami lehetőség, a jövőben azt elérjük.”
Dr. Varga Pál ezután két idézetet olvasott fel egy interjúból – mely 1990 nyarán készült Antall Józseffel, s amely interjúban többek között az ország gazdasági helyzetéről valamint a nemzetről faggatta a riporter a miniszterelnököt-, majd azzal folytatta, hogy a fenti idézetek tükrében is érezhető, hogy a hajdani miniszterelnök népben, nemzetben gondolkodó ember volt és különösen illenek rá azok a szavak, amelyeket Arany János még Széchenyi István halálakor írt a Széchenyi emlékezete című versében:
„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul,”
A megemlékező szavakat követően az emléktáblánál koszorút helyeztek el:
– Pettkó András, az MDF országgyűlési képviselője és dr. Varga Pál, az MDF XV. kerületi jelöltje.
– Antall József két hajdani tanítványa Hajdu László, aki egyben polgármesterként, valamint Ambrus Éva
– az MDF XV. kerületi szervezete nevében Mihályi Zoltán és Katona Kálmán
– a többi párt képviselői, illetve a megemlékezők.