Még az óévben történt – Szekeres Judit díja

Az MSZP Emberjogi és Gyermek Tagozata 2004-ben alapította a Szalai Pál emlékdíjat, melyet azok kapnak meg minden év decemberében, akik „a hátrányos helyzetűek iránti meg nem alkuvó elkötelezettségükkel, a polgári, illetve a demokratikus szabadságjogok tiszteletével, méltó módon vállalják és képviselik Szalai Pál erkölcsi, szellemi hagyatékát”.
Díjat kapott még Andressew Iván publicista, ifj. Donáth Ferenc, a Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének elnöke, Ferge Zsuzsa szociológus, Goffa Mihályné pedagógus és Vitányi Iván szociológus.
Dr. Krausz Tamás, az ELTE professzora, a Kelet-Európa Története Tanszék vezetője. többek között az alábbi szavakat vetette papírra az „Egy el nem mondott temetési beszéd – Szalai Pál emlékére” című nekrológjában az Eszmélet című folyóiratban.
„Szalai Pál 2003 decemberében, 68 éves korában elhunyt. A társadalmi baloldal egyik legnépszerűbb, legbecsületesebb és erkölcsileg legmagasabban álló személyisége távozott körünkből, akit egyformán tiszteltek a Baloldali Alternatíva Egyesülésben, az Eszmélet szerkesztőségében, a Humanista Társadalmi Egyetemen, az ATTAC-ban, a Magyar Szociális Fórumon és az MSZP Baloldali Tömörülésében. Azon kevesek közé tartozott, akik a 70-es évektől az államszocialista rendszert baloldalról, vagyis a „több szocializmus”, azaz a „több szabadság” és a „kevesebb kizsákmányolás” nézőpontjából bírálták. Az is kétségtelen azonban, hogy Szalai Pál – ahogyan később gyakran elmondta és leírta – nem „rendszervisszaváltásban” gondolkodott, magyarán, „nem ilyen lovat akart”. Olyan steril szociáldemokráciában gondolkodott ő, amely elutasította mind az oroszországi októberi forradalom, majd a bolsevik párt diktatúráját, mind a szociáldemokrácia bukott formáit az I. világháború időszakában. Ami minden más kritikai baloldalival összekötötte őt, az a társadalmi önigazgatás marxi gondolatkörének elfogadása volt, amit a kereszténység őseredeti gondolatkörével és persze a zsidó közösségi hagyománnyal is rokonítani tudott. És erről az alapról bírálta a „rendszerváltó” konzervatív keresztény restaurációt, az antiszemitizmus újjáéledését, az egyházak újból megszilárduló szellemi és politikai befolyását, az állam és egyház „összeborulását”, amelynek fundamentumát – nagyon helyesen – ő is a privatizációban, a nemzeti vagyon magán kisajátításában látta. A liberalizmussal kapcsolatos illúzióit is hamarosan levetkőzte…Szalai Pali nagyon fog hiányozni, sőt máris hiányzik, nem elsősorban a legendás reggeli telefonjai miatt, de azért is nagyon(!), hanem mert önzetlensége, az ÜGY (neki valóban egész életére kiható ügye volt) iránti odaadása miatt, amely sokakat inspirált a rendszerrel szembeni humanista ellenállásra és a szegényekkel való szolidaritásra.”