Március 8-a: Nemzetközi Nőnap

A Nemzetközi Nőnap hagyománya 1857-ben indult útjára amerikai, textil- és ruhaiparban dolgozó nők tüntetésével, akik a munka jogát, emberibb munkafeltételeket, magasabb fizetéseket követeltek. 1948 óta hazánkban is rendszeresen ezen a napon köszöntjük a nőket.

A Nőnap lehetőséget és jó alkalmat ad arra, hogy megértsük: a nők nem csak ezen az egy napon, hanem egész évben fontosak. Nap mint nap tennünk kell azért, hogy a nőnapkor átnyújtott virágcsokor mellett igazi, valódi megbecsülésben lehessen részük. Hogy minden egyes nő boldogan, félelem és korlátozás nélkül, szabadon kibontakoztathassa képességeit, tehetségét és elképzeléseit. Hogy minden egyes életpálya egyéni döntés alapján legyen választható számukra: egyenlő mércével mérve tiszteljük és becsüljük a család összetartásának, a gyermeknevelésnek, akár a hivatalos anyaságnak életüket áldozó nőket, asszonyokat csakúgy, mint a rengeteg munkával, szorgalommal, sok éves tanulmányokkal, tapasztalattal felvértezve felelős beosztásban dolgozó, komoly karriert építő nőket.

Még ma is túlnyomórészt a nők, az anyukák és nagymamák vigyáznak a gyermekekre, a családi háztartás biztonságára és fenntartására, miközben a munkahelyükön is évtizedeken át becsülettel helyt állnak. Ők azok, akik életkortól függetlenül sokszor jóval többet vállalnak a férfiaknál. Ugyanakkor a nőket veszélyezteti leginkább a szegénység, a kirekesztés és a – sajnos ma is túl gyakran előforduló – családon belüli erőszak.

Néhány évvel ezelőtt az ENSZ volt emberi jogi főbiztosa, Mary Robinson asszony találóan azt mondta: „Azt szeretném, ha erre a napra nem lenne szükségünk”. Ha kell egy Nőnap, az – sajnos – arra utal, hogy a többi még korántsem az. Amíg hivatalosak leszünk nőnapi ünnepségekre, addig még bőven van teendőnk az esélyek kiegyenlítése, a valódi partnerség biztosítása érdekében.

Szent Ágoston szerint: „Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni, Ádám fejéből vette volna. Ha rabszolgájává, a lábából. Ámde oldalából vette, mert élettársává, egyenlő párjává akarta.” A nők egyenrangú részvétele nélkül sem a családokban, sem a közéletben nem lehet igazságos, harmonikus világot teremteni. Nem egyszerű „nőpolitikáról” van szó: a nők esélyegyenlősége az egész társadalomról – a férfiakról, mindannyiunkról szól.

A naptárban ma már nem jelölik piros betűs ünnepként a Nőnapot, leginkább a virágárusok és figyelmesebb férfitársaink igyekeznek életben tartani egy ünnepi gesztust. Március 8-án tisztelettel és szeretettel köszöntjük a kerületünkben élő és dolgozó hölgyeket – lányokat, asszonyokat, édesanyákat és nagymamákat egyaránt.

Boldog Nőnapot kívánunk mindannyiuknak!