Március 15.

Tisztelt XV. kerületiek!
Kedves rákospalotaiak, pestújhelyiek, újpalotaiak!

Rég találkozhattunk és ünnepelhettünk együtt. Egy éve már, hogy a március 15-i kerületi megemlékezésünk hagyományos megrendezéséről le kellett mondanunk. A tavaly márciusban hazánkat is elérő világjárvány miatt gyökeresen megváltoztak a mindennapjaink.

Több mint egy éve korlátozások, óvintézkedések közepette, elzárva a családtagjainktól, barátainktól éljük az életünket. Gyakorlatilag rabként a saját otthonunkban.

Ahogyan az országban mindenütt, így itt, a XV. kerületben is sokan aggodalommal és szorongással néznek a jövőbe. Az oltásoknak köszönhetően van már remény, hogy véget ér ez az emberpróbáló időszak, de még biztosan eltart egy ideig, amíg újra biztonságban leszünk.

Ilyen körülmények között is fontos emlékeznünk rá, hogy 173 évvel ezelőtt, 1848-ban ezen a napon sorsfordító jelentőségű eseménysorozat vette kezdetét Pesten. A forradalmak tavaszán a szabadságáért és függetlenségéért harcoló magyar nemzetre, a híres 12 pontban megfogalmazott forradalmi követelésekre figyelt az egész világ. 1848-49 nagy alakjai ugyanis nem a rövidtávú politikai célokban és a személyes önérdek érvényesítésében, hanem Magyarország hosszú távú, szabad jövőjében gondolkodtak.

Az elmúlt bő másfél évszázadban minden ünnepi évfordulónkon joggal hivatkoztunk történelemformáló személyiségeink korszakos jelentőségű tetteire, örökérvényű áldozatvállalására. Napjainkban, egy ilyen nagy megpróbáltatást jelentő világméretű kihívás idején közös felelősségünk, hogy ha valamikor – hát most igaz hazafiként cselekedjünk. Rajtunk múlik, hogy az egész világot szorongató globális bajban a hazaszeretet, a szabadságvágy és a felelősségérzet összekovácsoljon bennünket. Gondolkodjunk és higgyünk akármennyire is különbözően, most itt az idő, hogy végre ne csak szónokoljunk a hazáról, a nemzetről, a honpolgári erényekről és a nemzeti büszkeségről, hanem tegyünk is egymásért.

1848 a szabad közös jövőben, a szolidaritásban, a tisztességben és a becsületben való hitünk bizonyítéka. Rajtunk áll, hogy mindannyian ezeknek a nemes elveknek a szellemében cselekedjünk – felelős vezetőként, családanyaként és -apaként, magánemberként és a közt szolgálva, igazi lokálpatriótaként. Példát véve a reformkor és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc híres és névtelen hőseiről, áldozatairól. Azokról a honfitársainkról, akik különböző vallású, nemzetiségű és társadalmi osztályhoz tartozó emberként tenni és küzdeni akartak a szabad és független, a jobb és igazságosabb Magyarországért.

A népképviseleti rendszer bevezetése és az egyéni szabadságjogokról szóló rendelkezések, a magyar kultúra, a cenzúra eltörlése, a sajtószabadság, az egyetemi autonómia és a gazdaság fejlesztése – azaz a mai magyar polgári állam alapjai szerepelnek az 1848-as áprilisi törvényekben.

Ennek az elhúzódó világjárványnak és a vele járó gazdasági válságnak a szorításában úgy biztosan nem fogunk előrejutni, ha a hatalmon lévők kicsinyes pártpolitikai bosszútól vezérelve akarnak leszámolni a nekik nem tetsző politikai ellenfeleikkel, és a rendszerváltáskor létrejött önkormányzatiság három évtizedes intézményi rendszerével.

Már Eötvös József, a Batthyány-kormány vallás-és közoktatásügyi minisztere is „az önkormányzás elvének „eszélyes” (mai szóhasználattal élve: ildomos, ésszerű és helyes) alkalmazása”, „erős közösségek alkotása” mellett érvelt. Másrészt az egyesületek, az egyesülési jog és az egyéni szabadság szoros kapcsolatára hívta fel a figyelmet. Az egyesületek működésében az egyéni célok-érdekek megvalósításának elengedhetetlen feltételét látta. Úgy fogalmazott: „bizonyos célok elérésére másokkal szövetkezünk: hol e lehetőség nincs meg, nem lehet szó szabadságról.”

Az önkormányzatok kivéreztetése és ellehetetlenítése már csak azért is szégyenteljes és abszolút felelőtlen lépés a kormányzat részéről, mert nem tőlünk, nem a hivataloktól és a polgármesterektől – hanem az itt élő emberektől, a kerületben lakó családoktól veszik el a pénzt. A kulturális, egészségügyi és szociális intézményeink biztonságos működtetését veszélyeztetik, a kerület jövőjét szolgáló fejlesztéseket és beruházásokat lehetetlenítik el.

Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc végül a nagyhatalmak katonai erőfölénye miatt bukott el. Ma nem veszélyezteti hazánkat külső ellenség vagy idegen katonai erő. A magyar demokráciára ma sokkal inkább az a hatalom jelent veszélyt, amely kríziseket kreál – hogy aztán ezek sikeres legyőzőjeként tüntesse fel magát.

Az elmúlt egy évben azonban a jelenlegi hatalom valódi, igazi problémával találta szembe magát. Itt nem segítenek a politikai mestertervek: milliárdokból fenntartott állami propagandával nem lehet leküzdeni egy világjárványt és a gazdasági válságot. Az egyénileg kijárt előnyök, a már nem is leplezett rendszerszintű korrupció, a gyűlöletkeltés helyett minden hazafi és demokrata összefogására és együttműködésére van szüksége az országnak.

Most és az előttünk álló hónapokban az emberek egészsége és élete, egyének és családok jövője, a helyi vállalkozások talpon maradása és boldogulása a tét. Csak ez számít, ezért fogunk minden körülmények között továbbra is küzdeni. A szabdságért – Rákospalota, Pestújhely és Újpalota szolgálatában!

.