Malomstrand

Rákospalota 1885-ben vásárolta meg a malomtartási jogot a Károlyi családtól. Később, 1896-tól a Liva család először bérlőként, majd tulajdonosként üzemeltette a Szilas-patak melletti malmot. Liva József Morvaországból vándorolt Magyarországra, ügyes emberként hamar kitanulta a molnár mesterséget. A malomnál 1898-ban egy medencét létesített és kabinokat épített, így a patak vízét felhasználva megépítette Rákospalota első és egyben utolsó strandfürdőjét. A család még abban az évben megkapta az engedélyt a létesítmény megnyitására. A körülbelül 20×25 méteres medencét eleinte hosszában egy fallal választották el. Az egyik oldalon a hölgyek, a másikon pedig az urak úsztak. Így, megosztva túl kicsinek bizonyult a medence, ezért a nemek szerinti megosztást térből időbe helyezték át. Délelőtt a nők, délután pedig a férfiak használhatták a létesítményt. A strand működtetése azonban már akkoriban is költséges vállalkozásnak bizonyult. A Liva család megpróbálta a malom hasznából fenntartani a fürdőt, de nem sok sikerrel. A ’30-as években még sokan kijártak ide fürdőzni, ám később, az 1952-es államosítás megpecsételte a malom sorsát. A létesítményt köztulajdonba vették, leszerelték a gépeket, amit aztán ócskavasként eladtak. Az épület évtizedeken át még tűrhető állapotban volt, köszönhetően Liva Máriának, a molnár unokájának, aki óvta a malmot egészen 1995-ös haláláig. Élete utolsó éveit azonban megnehezítették az önkényes házfoglalók, akik elhordtak mindent az épületből, ami mozdítható volt. A malmot lebontották, és elüldözték a molnár 90 esztendős unokáját. Az épület sorsa 1995-ben pecsételődött meg, amikor ismeretlen okból felgyújtották.