Máig kihat a befejezetlen forradalom emléke
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére november 4-én emlékeztünk. A kerületi központi program a frissen avatott Széchenyi téri 1956-os emlékműnél kezdődött, és a Rákospalotai Szentháromság templomnál ért véget.
A megemlékezésen Jaskó Bálint és Zrínyi Gál Vince, a KoMa Társulat színészei
Szabó Lőrinc Meglepetések, Tamásy Lajos Halottak napja és Faludy György 1956 te csillag című versét, valamint Halmi Iván Októberi napló, 1956. naplórészletét olvasták fel.
László Tamás polgármester beszédében az 56 évvel ezelőtt történtekről, az események jelentőségéről, az új emlékműről, és a jövőről szólt. Elmondta, hogy 56 évvel ezelőtt hajnali 4-kor Konyev marsall, a Varsói Szerződés fegyveres erőinek főparancsnoka Grom (Mennydörgés) jelszóval kiadta a parancsot a „testvéri segítségnyújtásra” és a „közrend helyreállítására”. Ám a „testvéri segítségnyújtás” minden következményét ismerjük, se nem volt testvéri, sem nem volt segítségnyújtás Magyarországra nézve. A jelenre térve a jövőbe vetett reményekről is beszélt: „a huszadik század erkölcsi válságához vezető évtizedek után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra. Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelki erejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot” – mondta.
A koszorúzás, a virágok és mécsesek elhelyezése után a Hubay Jenő Zeneiskola és Alapfokú Művészeti Iskola Ifjúsági Fúvószenekarával és az őket vezénylő igazgatójukkal, Kőrösy Róberttel az élen megindult a menet végig a Fő úton a Kossuth Lajos utcai kistemplom irányába. Az égő gyertyákkal a kezükben sétáló sokaság útját többen a környező házakból figyelték, néhányan pedig csatlakoztak. A templomnál, a XV. kerületi 56-os elesettek és kivégzettek emlékére állított táblánál koszorúzás és közös éneklés zárta az eseményt.