Menu

Leonardo Mobilitási Projekt 2005. (Borna)

2005.06.10.

Minden évben, amikor a naptár márciushoz ér, intézményünk életében egyet jelent azzal, hogy eljött a már szinte rendszeres németországi szakmai gyakorlat ideje. A Száraznádban már hagyománynak számít, hogy 1998. óta minden évben pályázunk a Tempus Közalapítvány Leonardo Nemzeti irodá-jához, hogy 12 szakiskolás fiatal részesülhessen ebben a kiváltságban.

Korábbi éveink tapasztalatai alapján és az előző évi felkészítés eredményességét látva most is ala-pos elő- és felkészítő tevékenység előzte meg a kiutazást. Ezúttal két szakmából – gyorsétkeztetési eladó, vendéglátó eladó – kerültek ki a fiatalok.
Először kérdőív segítségével válogattuk ki a 24 lehetséges jelöltet.
Majd február elején, egy hétvégén iskolánk szociálpedagógusainak vezetésével, játékos és vidám vetélkedővel, számos önismeret fejlesztő és közösségépítő játékkal állítottuk megoldandó feladat és verseny helyzetbe diákjainkat. Így próbáltuk önmagukkal, a csoporttal és a kísérőtanárokkal is össze- és megismertetni Őket. Számos próbatétel sikeres elvégzése után szerzetek diákjaink jogot az utazó csoportba való bekerülésre.
Az igazi csoportépítés pedig a XV. ker. Önkormányzat Bernecebaráti napközis táborában kezdődött meg, számos érdekes feladattal február 19-20-án. Itt már megízlelhettük, hogy milyen lesz 3 hétig együtt lenni, hiszen ide csak a kiutazó 12 fiatal és kísérőtanáraik jöhettek el. De az első napon voltak meglepetésvendégek is: a Tempus Közalapítvány képviselői és intézményünk igazgatóasszonya, akik nagyon jól érezték magukat, a résztvevő fiatalokkal együtt. Amikor véget ért a tréning szinte egy emberként fogalmaztuk meg: bárcsak mennénk már!
Szerencsére a március 5-e hamar eljött és azon kaptuk magunkat, hogy vonattal Borna felé robo-gunk.
Hóesésben és hidegben érkeztünk meg de a fogadtatás annál melegebb volt. Jó volt látni a korábbi években megismert kedves kollégákat.
Először a német-magyar tanulók ismerkedtek meg és váltak egységes csapattá játékos ismerkedés formájában. Itt a felkészítésen alkalmazottakhoz hasonló játékos nyelvi (és metakommunikációs) feladatok segítették a gátlások leküzdését és az összehangolódást.
A magyar tanulók az előző évek csoportjainál korábban és barátibb kapcsolatba kerültek német diáktársaikkal. Ez köszönhető a gondos kiválasztásnak, felkészítésnek, a tanulók jobb kom-munikációs és szociális készségének, valamint a most végre értelmet nyert német nyelvoktatásnak.
A szakmai gyakorlatot három konyhában (két tankonyha és egy „nagy” – az ő elnevezésükkel: „profi” – konyhában) teljesítették. Két nap pedig 50 főre főztek diákjaink a nagykonyhán igazi magyaros menüt: Csirkepörkölt nokedlival, almás – túrós rétes, Gulyás leves, Gundel palacsinta.
Tanulóink eleinte féltek az új, modern eszközöktől, de hamar felismerték, milyen jó ezekkel dol-gozni. Nagyon élvezték az „élesben” végzett munkát és nagy sikert arattak főzéstudományukkal a német vendéglátóink körében. Kiemelkedő volt Érháti Mónika és Farkas György munkája, akik remekül szervezték és irányították a munkát.
A munka és a pihenés mellett szervezett szabadidős tevékenység színesítették kint létünket.
Sokszor lesétáltunk Borna meseszép belvárosába. Újdonság volt számunkra, hogy a kedves kis tó felszínén kacsák helyett korcsolyázók suhantak. Szerencsére mielőtt elutaztunk, még láthattuk a kacsákat is.
Lipcsében is többször jártunk. Március 15-én az egész csoport kokárdával a ruhájukon ismerkedett a város nevezetességeivel, magunkra vonva számos kint élő magyar figyelmét. Szakmai sétát tettünk a híres Lipcsei Kávémúzeumban.
De voltunk még Annabergben ahol hatalmas hó esett a kirándulás előtt éjjelen és kétséges volt, hogy odaérünk-e, de szerencsére sikerült. Gyönyörű látványt nyújtott a friss, puha hótakaróval borított táj. Weimar mindenkit elbűvölt varázsával. Drezdában ismerkedtünk a város csodaszép régi épületeivel és szakmai kirándulásként a Higiéniai Múzeumot tekintettük meg.
Diákjaink szakmai fejlődését segítette elő a látogatás a Riesa-i tésztagyárban ahol a tésztagyártás folyamatával ismerkedhettek meg.
Kihasználva minden szabad percet fiaink focicsapatot szerveztek és kihívták vendéglátóinkat egy barátságos focimeccsre – amit a 3 hét alatt több is követett – amit természetesen a magyarok csapata nyert meg.
Már hagyomány az is, hogy ünnepélyesen búcsúznak el tőlünk vendéglátóink, vacsorával, tánccal és zenével. Ezúttal mi is készültünk két táncszámmal, amik nagy sikert arattak, majd apró ajándékokkal kedveskedtünk már barátainkká fogadott vendéglátóinknak.
Olyan dolog is történt ami eddig még soha: tanulóink most először vehették át a külföldi szakmai gyakorlatot igazoló, az EU-szerte elfogadott Europass-t.
Bornába már hazamegyünk, kötődtek életre szóló barátságok, és mindenki számára szép élmény, és sok tapasztalat volt ez a 3 hét, és csak remélhetjük, hogy az elkövetkezendő években is folytathatjuk közös munkánkat. A Leonardo Projekt támogatásával az intézmények, tanárok és tanulók közelebb kerültek egymáshoz és tanulóink lehetőséget kaptak az Európai esélyegyenlőség gyakorlati megtapasztalására és megmutatására.