„Leegyszerűsített formákkal ábrázolni a valóságot”

A művészettörténész először néhány szóban szólt arról a művészről, aki életének közel négy évtizedét töltötte Jászberényben, s életműve a hagyományok gyűjtéséből, megőrzéséből, művészi újrateremtéséből áll.
Az 1912-ben született művész Balassagyarmaton érettségizett, majd az Iparművészeti Főiskola grafika szakán egy évet végzett. 1938-ban Glatz Oszkár és Rudnay Gyula tanítványaként a Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakán végzett. Pedagógusi pályáját Dunaszerdahelyen kezdte, majd 1945-től Jászberényben tanított: először a Lehel Vezér Gimnáziumban, majd 1968-tól nyugállományba vonulásáig a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán, ahol tanszékvezető volt. A pedagógusi tevékenységével párhuzamosan már fiatal korától kezdve a festészetnek is élt. E két tevékenységéért 1975-ben megkapta a Székely Bertalan Emlékérmet. Mindemellett Jászberény helytörténete is foglalkoztatta, s ebben a témakörben több tanulmányt is írt, melyek megjelentek. Mindezen közéleti tevékenységével Jászberény elismert és szeretett embere volt.
-Olajképei, akvarelljei és temperái főként a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége szolnoki és jászberényi tárlatain, pedagógus-művészek bemutatóin szerepeltek. Amikor lehetősége nyílt, országos rendezvényekre is pályázott munkáival – mondta dr. Egri Mária.
Önálló kiállítása az évtizedek folyamán többek között volt Szolnokon, Jászberényben, Balassagyarmaton, Nagykőrösön, Szerencsen, Tokajban.
Sáros András maga írta ars poeticájáról. „Festészeti elveim: a valóságból kiindulva és annak talaján állva, leegyszerűsített formákkal ábrázolni a valóságot.
Témáim főként az alföldi tájhoz kötődnek. Színkezelésem is egyszerű, szeretem a csendes hangulatú, párás kékesszürke árnyalatokat. Technikám: olaj, tempera, akvarell.”
-Sáros András látványidéző, közvetlen környezete, családja, a természet által inspirált festészete minden erőszakos megnyilvánulástól messze áll. Inkább a lírát kedveli, mint a drámát. A halk, játékos futamokat, finom összhangzást, a crescendók ellenében. Ecsetje a természetre figyelmez, annak hangulatváltozásait, fény-árnyék varázsát követi. A dolgoknak inkább csendes szemlélője, dokumentálója, mintsem résztvevője. Képei szemlélődésre, tűnődésre ösztönöznek, békét, nyugalmat sugallnak. És úgy gondolom, éppen ez az élmény, aminek a hiányát megszenvedjük, amire manapság mindannyiunknak a legnagyobb szüksége van- mondta a művészettörténész, s e szavakkal megnyitotta Sáros András kiállítását, melyet az elkövetkező hetekben szerdán és pénteken 10-15 óra között, kedden és csütörtökön 10-20 óra között tekinthető meg, míg egyéb időpontokban a ház programjaihoz igazodva látogatható.

Képes beszámoló
(A képre kattintva letöltheti a fotót:-)

Néhány festmény