László Gyula mellszobrot avattak a Kavicsos közi iskolában

Az 1998-ban Nagyváradon elhunyt Széchenyi- és Fitz József-díjas régész munkásságát Környei László, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára méltatta. „A múltba visszatekintő kíváncsiság hatalmas erkölcsi erő: a múlt ismerete és szeretete nem veszhet ki lelkünkből”- figyelmeztette hallgatóságát. Szavai szerint múltja ismerete nélkül a nemzet olyan, mint az emlékezőtehetségét vesztett ember, aki nem okul, hanem oktalanul rohan a veszedelmekbe, a vesztébe. A történelmünkből fakadó tapasztalatok, tanulságok nélkül hiányos lenne az önismeretünk, e nélkül tehetetlenül, félelemmel eltelve kellene a jövőbe tekintenünk – hangsúlyozta a helyettes államtitkár. László Gyula történelemszemlélete, hazaszeretete, kutatómunkájának eredményei nem egyszerűen a tudós életének emlékei, nem pusztán a történelemtudomány, hanem életünk szilárd értékei, amelyek bizonyítják, hogy otthon vagyunk e hazában – fogalmazott.
László Gyula 1910. március 14-én született a ma Romániában található Kőhalmon. Nevéhez számos könyv és mintegy hétszáz tanulmány, cikk publikálása fűződik. A honfoglaló magyarság életének szakavatott ismerőjeként az ő tollából látott napvilágot többek között A honfoglaló magyar nép élete; A népvándorlás lovas népeinek ősvallása; A Hunor és Magyar nyomában; A számadás népünkről, valamint az Árpád népe című monográfia – méltatta a nagy történész-író munkásságát dr. Mesterházy Károly, a Magyar nemzeti Múzeum tudományos főmunkatársa.