Különleges este a Kolozsvárban…

Amit az arcán láttam, szóban is megnyilvánult.
-Nekem?- csodálkozott hitetlenkedve.
A férjem mellett állt és cinkosan nézett rám, vajon mire készülök?
-Vár téged a Télapó pénteken este.
A hír után magasba ugrott és kiáltotta:
-Juhé!
Azonnal nekilátott rajzot készíteni és dúdolta a dalt, amit el fog énekelni a nagyszakállúnak.
A dolog turpissága, hogy a kézzel gondosan megrajzolt meghívót Edina néni készítette, az est különlegessége, hogy valóra válhatott Kati néni vágya: együtt tölthettek egy estét intézményünk dolgozóinak gyerekei és unokái a Mikulás ünnepség alkalmával.
Gondosan terített asztal várt bennünket, Edina néni télapócskái és almái mosolyogtak ránk. A Kolozsvár iskola tornaterme megtelt totyogó, ugráló gyerekekkel. A legtöbben talán azt várták, ami ilyenkor általában lenni szokott: Télapó, ajándék. MÁST KAPTUNK.
A Kolozsvár iskola 4.a osztályos gyerekei parádés előadást nyújtottak. Éreztem szavaikból a kedvességet, átérezték a feladat fontosságát. Lesték Kati néni gondoskodó tekintetét, pillanatok alatt váltak gyermekből békává, medvévé, nyuszivá, krampusszá, Télapóvá. Aprócska varázslat történt. Ahogy körbenéztem a teremben, fél méterrel meghosszabbodott nyakacskákat láttam. Mindenki látni, érezni akarta a műsor minden pillanatát.
A Télapó ajándékosztásánál voltak bátrak és még bátrabbak. Lányom határozottan kiállt, énekelt és a rajzot is odaadta a Mikulásnak. Közös énekléssel zárult a műsor, de sokan maradtunk és örömmel váltottunk szót azokkal a kollégákkal, akik otthon nevelik kicsinyeiket.
A családunk a hétvégén a nagyi születésnapját ünnepelte. Az ünnepi ebéd és a délután azonban a Kolozsvárba érkező Télapóról, állatkákról, gyerekekről szólt.
A család hagyta, hogy Sára lányunk „fürödjön” az örömben, amit ez a különleges este adott neki.