Közösségteremtő ünnep a kerület több pontján

Reggel először a Széchenyi téri Batthyány-emlékmécsesnél kezdődött a kerületi ünnepség, melyen a Hubay Jenő Zeneiskola fúvószenekarának térzenéjét követően felhangzott a himnusz, majd az EU-himnusz. Ezen a helyszínen a László Gyula Gimnázium diákjai adtak elő színvonalas összeállítást, melyet Dr. Maklári Endréné és Csizmadiáné Hegedűs Erzsébet készített. A műsort követően Kiss Péter kancellária miniszter, országgyűlési képviselő tartotta meg ünnepi beszédét:
-Március 15. az az ünnep, melynek emléke a világ bármelyik pontján ott gyökeredzik minden magyar szívében. Nem megosztó, hanem közösségteremtő ünnep, mert egy olyan nap emlékét idézi fel, amikor a nemzet egésze egyetlen cél, az önálló, szabad Magyarország megteremtése érdekében mozdul meg. Március 15. a fiatalok ünnepe, hiszen, ha nincs a Pilvax maroknyi forradalmára, ez a nap aligha válik ilyen szimbolikus jelentőségűvé. Ők mindannyian a független, szabad Magyarország elkötelezett hívei voltak, amit mi sem mutat jobban, mint az, hogy két vezetőjük, Petőfi és Vasvári a csatatéren áldozta az életét, de többük katonaként, képviselőként, kormányhivatalnokként, újságíróként szolgálta a magyar forradalom és a szabadságharc ügyét. Mai szóval nem megélhetési forradalmárok voltak, hanem olyanok, akiket eszméik szerződtettek harcra. Az áprilistól kialakított új llamban egyikük sem jutott magas polcra, de a maguk szintjén mindent megtettek a közös ügy győzelméért. A fiatalok szerepe azonban nem korlátozódott március 15-re vagy a Batthyány-kormány hivatalba lépéséig eltelt szűk egy hónapra. Az egész ország fiatalságának jutott fontos feladat a törvényhatóságok és a képviseleti rendszer átalakításában, a demokratikus közvélemény megteremtésében, vagy 1848/49 egyik legkiemelkedőbb teljesítményében, az önálló magyar hadsereg megszervezésében. Húsz-harmincéves önkéntesek alkották az első honvédzászlóaljat is, belőlük került ki a tisztikar utánpótlásának jelentős része is, de még a tábornoki kart is meglepően fiatal férfiak alkották: Görgey, Klapka, Weininger harmincéves vagy még annyi sem volt, amikor a legmagasabb katonai rangjukat is megkapták.
Aki március 15-én a magyar kormány nevében beszédet mond, attól sokan talán nem is annyira ünnepi beszédet várnak, hanem inkább lelkesítő ígéreteket vagy meghökkentő cáfolatokat. Történelmi emlékeink, tapasztalataink és bajaink olyanok, hogy nem nehéz olyan szöveget fogalmazni, amelytől mindannyiunk szíve gyorsabban dobol. Minél nehezebb a múlt, annál könnyebb fontos szavakat lobogtatni. Ezek ugyanis biztos sikert hoznak, ha nem is a nemzetnek, de a szónoknak bizonyosan. Ha valamikor, akkor ma és itt ki kell mondanom: nincs kétféle vagy négyféle március 15., nincs más a konzervatívoknak, más a szocialistáknak, vagy a liberálisoknak, esetleg a zöldeknek. Nincs más a fővárosiaknak és a vidékieknek. A Himnuszt sem lehet, nem is szabad kétféleképpen énekelni. Nincs jobb és baloldali változat, nincs anyaországbeli és határon túli változata, de lehet szépen és hamisan, és lehet megrendülten, átéléssel, és persze lehet cinikus megjátszottsággal is énekelni. Március 15-én csak igazat szabadna mondani és énekelni is. Március 15. tágabb értelemben a nemzeti egység szimbolikus ünnepe is. Nemcsak a radikális fiatalok és liberális nemesek együttműködése tette lehetővé 48. március-áprilisában az önálló Magyarország megteremtésének lehetőségét, hanem az is, korábbi politikai ellenfeleik egy része is hajlandó volt kezet nyújtani nekik. S ők nem utasították vissza a kinyújtott kezet. Így került Esterházy Pál herceg a kormányba, így lett Bay Miklós báróból Erdély kormánybiztosa, és így szolgálhatták az önálló Magyarországot a korábbi magyar kancellária vagy a helytartótanács és a kamara munkatársai.
Március 15. az európai színvonalú magyar politika ünnepe is. Petőfi, Vasvári, Jókai, Egressy, Irinyi ugyanúgy az európai politikai folyamatok fel és kihasználását tartották a magyar siker egyik legfontosabb biztosítékának, mint Pozsonyban Batthyány, Kossuth, Deák, Szemere és a többiek. Kossuth március 3-i felirati beszédét a párizsi, a Márciusi Ifjak fellépését a bécsi forradalom inspirálta. Nem idegen mintákat szolgaian követve, hanem azok tanulságait felhasználva, haza és haladás elveit egyformán képviselve akarták létrehozni a független, az önálló magyar államot.
A XIX. század közepén a magyar nemzetnek szerencséjére élt egy nagy nemzedék. Kiváló emberek, akik felismerték a kor szükségleteit, és bátran cselekedtek is. Kossuth, Széchenyi, Eötvös, Petőfi, Táncsics, Batthyány, Wesselényi, Deák és sokan mások. Egyek voltak abban, hogy független polgári és demokratikus Magyarország legyen hazájuk, mert felfogták, hogy csupán egy ilyen ország tarthat lépést a megújuló Európával. Mert a felszabadult jobbágyság, a szabadon tevékenykedő iparosok, kereskedők, a szabadon szárnyaló tudás, a sajtó a gondolatok szabadsága hozza el a Kánaánt a népnek, miként azt Petőfi álmodta meg. A hogyanban azonban nagyon is különböztek. Széchenyiék lassabban, lépésről lépésre képzelték el a változásokat, Kossuthékat pedig vitte az európai forradalmak lendülete. Vitatkoztak, miként azt demokráciánkban a pártok teszik, de alapvetően nem egymást bántották, a célokért egyesültek. Most a XXI. század kezdetén, amikor a világ globálissá vált, és a földgolyó valamennyi országa és népe kölcsönös függésbe és egymásra utaltságba került, már nem az elkülönülést manifesztáló függetlenség a mércéje az egyes nemzetek, nemzetállamok önrendelkezésének, hanem a ma mércéje: az integráció és a verseny állása. A nemzeti kultúra, tudás és sajátos értékek képessége az integráció a lépéstartással és illeszkedéssel a világ civilizációjába. Együttműködés másokkal. Ma már hazánk képes lett az ilyen integrációra. Most meg kell tanulnunk európai magyarnak lennünk. Ehhez most leginkább szükségünk a nemzeti összefogásra van. Hiszen most az a feladat, hogy a legfejlettebb országok közösségének szintjére fel tudjunk zárkózni. Annak eldöntésében, hogy miként történjen ez a felzárkózás, hogyan segítsünk a lemaradókon, kell-e valakiket előnybe részesíteni, miként legyünk versenyképesebbek a többi hasonló helyzetben lévővel, lehetne
ellenvélemények, különbözhetnek természetesen az érdekek. Az eltérő, nem egyszer ellentétes véleményű és érdekű csoportok és személyek vitájából az összefogás a lehetséges kiút. Ellenkező esetben nem leszünk képesek együtt sem felzárkózni. Az emberek többsége pedig véglegesen lemarad. Mondjuk ki most is, hiszen ez volt a rendszerváltás lényege: legyünk európaiak, legyünk mindahányan európaiak! Legyünk hát partnerek ebben mindannyian!
Március 15. a magyar nemzet választott ünnepe, melynek hosszú idei egyetlen hivatalos évfordulóját 1849-ben ülték meg, hiszen az abszolutizmus korában tiltott ünnep volt. Az egyik első nagy szabású tömegtüntetésre 1860-ban ezen a napon került sor. Hiába tiltották, hallgatták el, helyettesítették mással, vagy próbálták meghamisítani a lényegét, március 15. a nemzeti összetartozás, a függetlenség, a demokrácia és az európaiság ünnepe volt, és maradt. Éljen március 15., a magyar szabadság ünnepe!
A miniszter köszöntőjét követően a pártok, az egyházak és a civil szervezetek képviselői helyezték el koszorújukat az emlékmécsesnél.
-A XV. kerületi Önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal nevében Hajdu László polgármester és dr. Herczegh Julianna aljegyző
-A XV. kerületi Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat nevében Jantsek Laura és
Mészáros Boglárka
-A Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt XV. kerületi szervezetének nevében Naszádi Ferenc és Balázs Attila
-A Jobbik Magyarországért Párt nevében Kovács Lajos és Kovács Péter
-A Kereszténydemokrata Néppárt XV. kerületi szervezetének nevében Kereskényi János Péter és Csizmadai Ferencné
-A Keresztény és Szociális Néppárt nevében Kormos Dénes és Kormosné Fazekas Klára
-A Magyar Demokrata Fórum nevében Pettkó András és Mihályi Zoltán
-A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség XV. kerületi szervezetének nevében
Lencsés Krisztina és Urbin István
-A Magyar Szocialista Párt XV. kerületi szervezete nevében Kiss Péter, Baracskay Éva és Ambrus János
-A Magyar Szocialista Munkáspárt XV. kerületi szervezetének nevében Csaba Elemér és Juhász Péterné
-A Munkáspárt XV. kerületi szervezetének nevében Molnár András és
Parasztatidisz Aralambosz
-A Szabad Demokraták Szövetsége XV. kerületi szervezete nevében Máté Gyula és Danitz Béla
-A Cigány Kisebbségi Önkormányzat nevében Rafael János és Sztojka István
-A Görög Kisebbségi Önkormányzat nevében Molnárné Gogu Perisztera, Városné Burulitu Mária és Georgiu Nikosz
-A Horvát Kisebbségi Önkormányzat nevében Kuzma István és Kovács Zoltánné
-A Német Kisebbségi Önkormányzat (Ifjúsági Tagozata) nevében Gizur József,
Vajda Sára, Vajda Márta
-Az Örmény Kisebbségi Önkormányzat nevében Áts József
-Az Evangélikus Egyházközség nevében Bátovszky Gábor és Dudás Lajos
-A Politikai Foglyok Országos Szövetsége XV. kerületi Szervezete nevében Kecskés Mihály és Matok József
-Az 56-os Szövetség XV. kerületi Szervezete nevében Kiss Amadéné
-Az 56-os Szövetség XV. kerületi Szervezetének Ifjúsági Tagozata nevében
Nacsa Andrea és Bácskai Endre
-Budapest XV. kerületi Ipartestület nevében Juhász Sándor és Bori Sándor
-Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara nevében Lowescher Vilmos és Gregovits József, Székely István
-Az Idősek és Nyugdíjasok Egyesülete nevében Rezács Istvánné és Szabó Miklós
-A Létminimum Alatt Élők Társasága és a ROM SOM Cigány Kulturális Szervezet nevében Molnár Gézáné, Birgány Lajos és Oláh Józsefné
-A Palotai Polgárőrség nevében Dr. Tepliczky Miklós, Freitag Imre
-A Palotai Önvédelmi Védegylet nevében Papp Barnabás és Duka Gáborné
-A Polgári Érdekképviseleti Egyesület nevében Szalóczy Lajos és Valló Péter
-A Rákospalotai Gazdakör nevében Dr. Varga Pál és Varga György
-Az Újpalotaiak Baráti Köre Báthory Béla és Juhász Sándor
-A László Gyula Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda nevében Csonti Istvánné, Beckné Kremm Andrea, Boda Barbara és Erényi Zsuzsanna
-A Dózsa György Gimnázium nevében Ábri László és az iskola diákjai
koszorúztak

A koszorúzás után a Szózat hangjait követően a Fő úton a Kossuth szobornál folytatódott az ünnepi rendezvény, ahol a Rákospalotai Gazdakör alelnöke, dr. Varga Pál mondott köszöntőt, valamint a Szilas Néptáncegyüttes és a Babits Mihály Gimnázium néptáncosai tartották meg ünnepi műsorukat. A koszorúzást követően a Szózat elhangzásával ért véget a délelőtti program.
Délután a Pestújhelyi téren az 1848-as emlékműnél a Pestújhelyi Nevelési-Oktatási Központ diákjai tartottak ünnepi műsort, melyet Magyarosi Emese tanárnő tanított be, majd dr. Pálinszki Antal alpolgármester tartotta meg ünnepi beszédét.
-Tisztelt Ünneplő Közönség! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
?A szabadság, az istennek ezen legszebb ajándéka, mint gyémánt a bércek kebelében úgy van az emberek előtt mélyen rejtve.? ? mondta Széchenyi a legnagyobb magyar. És valóban március 15-e minden évben egy fontos kérdést vetít elénk, a szabadság nagy kérdését. Mi is a szabadság? Fontosnak tartjuk? Megbecsüljük? Figyelünk rá? Boldogít minket? Vagy rejtve van előttünk, mint ?gyémánt a bércek kebelében?? Hétköznapjainkat rengeteg gond terheli. A megélhetés bajai, emberi konfliktusok. Méltán érezhetjük úgy, hogy sok minden hiányzik az életünkből. Ám van szabadságunk! Szabadság, amely annyi nemzedéknek nem adatott meg! Szabadság, ami lehetőséget ad arra, hogy az említett hiányokat pótoljuk. Szabadság, ami esélyt ad arra, hogy emberhez méltó életet éljünk, hogy saját emberségünkből, saját akaratunk szerint éljünk.

Ezen a napon, ezekben az órákban hazánk minden településén, a környező országok magyarlakta területein, de azt is mondhatjuk, hogy szerte a világban megemlékezéseket, ünnepségeket tartanak a magyar történelem kiemelkedően dicsőséges eseményéről, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kezdetéről. Az ünnepi szónokok ma is, ahogy az előző években is tették, felelevenítik a forradalom és szabadságharc legfontosabb eseményeit. Ezeket persze mindnyájan jól ismerjük. Mégis fontosak ezek az összefoglalók mert történelmünk kiemelkedő eseményeiről való megemlékezésünk utalás múltunkra, gyökereinkre, amelyből jelenünk és jövőnk táplálkozik.
Nézzük tehát sorjában az eseményeket! 157 évvel ezelőtt 1848 kora tavaszán forradalmak lángja borította be Európát. Palermo, Nápoly, Milánó, Párizs, München után a Habsburg császárvárosban, Bécsben március 13-án és Pesten március 15-én tört ki a forradalom. Pest után Szegeden, Debrecenben, Kolozsváron, Pozsonyban, Prágában, Berlinben és Frankfurtban lobbant fel a forradalom tisztítótüzű lángja. A számunkra legfontosabb pesti forradalom lelkes és vértelen volt. Zászlóvivői, mozgatói a fiatal pesti értelmiség legjobbjai: Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi, Vajda és társaik voltak. Ezek az ifjak hitükkel, lelkesedésükkel felrázták a tömegeket és maguk mellé is állították őket. Ezek az ifjak, akik a forradalmat megelőzően a Pilvax kávéházban elégedetlenkedtek a pozsonyi országgyűlés tétovaságán, elérkezettnek látták az időt, hogy kivonuljanak az utcára és a pesti nép üdvrivalgása közepette megfogalmazták a nemzet követelésének 12 pontját. Nézzünk néhányat ezekből:
-Legyen sajtószabadság, mindenki szabadon írhasson, s ne a hatalom mondja meg, mit írhat le és mit nem.
-Legyen szólásszabadság, mindenki szabadon elmondhassa a véleményét
-Legyen szabadság. Politikai meggyőződése miatt senki ne kerüljön börtönbe
-Legyen saját kormányunk és saját országgyűlésünk, amit mi választunk, s ha alkalmatlan a feladatára, mi magunk csaphatunk el
A szabadságra vágyó nemzetek számára máig igaz tartalommal bíró követelések mellett az akkori kor aktuális igényeit is magába foglaló 12 pont kinyomtatása és a politikai fogságban sínylődő Táncsics Mihály kiszabadítása volt a nap forradalmi cselekményeinek csúcspontja. Nem véletlenül mondta Petőfi, hogy ?Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs.? A forradalmi nap eredményei alapján 1848 március tizenötödikét a nemzet szívébe és a szabadságért való küzdelem örök jelképeként ünnepli. A dicsőséges eufóriával telített nap után a követelések megvalósítása az első felelős magyar kormány feladata lett, amely április 7-én Batthyány Lajos vezetésével alakult meg. A Habsburg uralkodóház nem nyugodott bele a vereségbe és fegyveres harcot kezdeményezett a forradalom ellen. A forradalom eredményeire leselkedő veszélyt Vörösmarty költészetében így fogalmazta meg:
?És folyton folyvást ordított a vész,
mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.?
A magyar honvédek, nemzetőrök vagy ahogy Kossuth nevezte őket, a ?névtelen félistenek? hősies küzdelme a szabadságharc folyamán eleinte sikeres volt. Több dicső, győztes ütközetet vívtak a magyar seregek. Kossuth Lajos erről a küzdelemről azt mondta: ?Soha nemzet igazságosabb harcot nem vívott.? A hatalomhoz görcsösen ragaszkodó uralkodóház az orosz cár segítségét kérte a magyar szabadságharc leveréséhez. Részben a túlerő, részben a belső konfliktusok miatt a magyar szabadságharc elbukott. 1849. augusztus 13-án Világosnál a magyar seregek letették a fegyvert és ezzel hosszú időre felfüggesztésre került a magyar alkotmány és hazánk szabadságának és függetlenségének ügye is. Az európai forradalmi mozgalmak közül a magyar volt az utolsó, amely elbukott és az egyetlen, amelyet csak külső segítséggel lehetett leverni.
A megtorlás brutális és példátlan volt és mint minden megtorlás, értelmetlen és fölösleges, hiszen a történelem sohasem a hóhérokra emlékszik. A történelem és a nemzet a hősökre és a vértanúkra emlékezik.
A megtorlás csúcsa az első felelős magyar kormány miniszterelnökének, Batthyány Lajosnak és a 13 szabadsághősnek kivégzése volt. Máig ható, sőt jövőbe mutató, hogy a 13 aradi vértanú többsége nem magyar volt.
Német, szerb, horvát, osztrák, örmény származású, többük esetében a magyar nyelvet sem beszélő hősök haltak meg a magyar szabadságért. Ez is igazolja, hogy a szabadság, az igazság nem nemzethez kötött, hanem egyetemes és emberi.
Mi lehet a tanulság, mi az, amit hasznosíthatunk ma 2005-ben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc dicsőséges eseményeiből? Mit lehet hasznosítani ma, amikor Magyarország, a Magyar Köztársaság szabad, független és másfél évtizede nem cenzúrázott, szabad a sajtó. Mi lehet a tanulság ma, amikor már majdnem egy éve teljes jogú tagja vagyunk a nagy európai közösségnek, az EU-nak. Mély meggyőződésem, hogy a legfőbb tanulság számunkra az lehet, hogy az 1848-as nemzedék számára még csak vágyott, de napjainkra megvalósult és elért eredményeket meg kell őriznünk. Normális világban a szabadság és a rend édestestvérek. Hiszen a szabadság rend nélkül anarchia és a rend szabadság nélkül diktatúra. A demokrácia viszont nem más, mint szabadságra épülő rend. Ebből a demokráciából nem szabad engednünk, nem engedhetünk, hogy hazánkban a széthúzás, szakmák, társadalmi csoportok, városok és a vidék szembeállítása legyen a jellemző. Nem szabad megengednünk a szellemi árokásást, amely családokat, barátokat, közösségeket választhat, választ ketté értelmetlenül és céltalanul. Történelmi bűnt követ el aki megosztja a nemzetet és ehhez segítséget nyújt. Nem szabad megengednünk, hogy önjelölt népvezérek és küldetéstudattal rendelkező pártvezérek megosszák nemzetünk egységét. Nem szabad megengednünk, hogy a mai is létező hamis próféták igehirdetései elérjék céljukat. Viszont el kell érnünk és valóra kell váltanunk mindazt, ami a szabadságból következik. Ki kell teljesítenünk életünket, el kell érni, hogy minden magyar állampolgár emberhez méltó életet éljen. A szabadság csak lehetőség, magunk éljük az életünket. Minden lehetőség csak annyit ér, amennyit valóra tudunk váltani belőle. Kívánom, hogy mai korunkban ránk is igazak legyenek Vörösmarty Előszavának sorai:
?Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, szív remélt
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat
Az emberüdvöt, mellyért fáradott.?
Persze, hogy így lehessen, így legyen nekünk, az egész társadalomnak közösen kell megteremteni a lehetőséget.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindebből leszűrhetjük, hogy szép számmal van teendőnk. Küzdelmeinket csak akkor fogja siker koronázni, ha ezt együtt tesszük egymásért. S ha közös munkánk eredményeként mi magyarok európaiként, itt Európa közepén megtudjuk őrizni elért vívmányainkat, emberi életet tudunk biztosítani minden polgárunknak és az Európai Unió tagjaként részese lehetünk a legfontosabb európai folyamatnak, akkor bízvást mondhatjuk, hogy megvalósítottuk 1848 márciusának napjainkra címzett üzenetét. Tisztelt Ünneplők! Honfitársaim! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!

Az alpolgármester szavait követően ezen a helyszínen is elhelyezték koszorúikat, virágjaikat a pártok, egyházak és civil szervezetek képviselői:
-A XV. kerületi Önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal koszorúját Hajdu László polgármester dr. Herczegh Julianna aljegyző
-A Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt XV. kerületi szervezetének koszorúját Naszádi Ferenc és Fehér István
-A Magyar Demokrata Fórum koszorúját Dr. Lövey György
-A Magyar Szocialista Párt XV. kerületi szervezete koszorúját Király Csaba
Podmaniczky Elek és Németh Angéla
-A Magyar Szocialista Munkáspárt XV. kerületi szervezetének koszorúját Csaba Elemér és Koszorú László
-A Munkáspárt XV. kerületi szervezetének koszorúját Molnár András és
Látrányi Irén
-A Szabad Demokraták Szövetsége XV. kerületi szervezet koszorúját Czibik Tamás és Baki Gyuláné, Módróczky György
-A Cigány Kisebbségi Önkormányzat koszorúját Rafael János és Sztojka István
-A Horvát Kisebbségi Önkormányzat koszorúját Kuzma István és Kovács Zoltánné
-Az Örmény Kisebbségi Önkormányzat koszorúját Áts József
-A Pestújhely-Újpalota-MÁV-Telep Római Katolikus Plébániák koszorúját Vitai Attila és Molnár Béla
-A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara koszorúját Lowescher Vilmos és
Székely István
-A Létminimum Alatt Élők Társasága és a ROM SOM Cigány Kulturális Szervezet koszorúját Molnár Gézáné és Oláh Józsefné, Lódi János
-A Palotai Polgárőrség koszorúját Dr. Tepliczky Miklós
-A Polgári Érdekképviseleti Egyesület koszorúját Szalóczy Lajos, Halászné Fehér Gabriella és Mentsik Konrád

-A Pestújhelyi Nevelési-Oktatási Központ koszorúját Frák Erika, Kurunczi Ádám, Együd Norbert helyezte el, majd
-a Pestújhelyi Pátria Egyesület tagjai helyezték el a megemlékezés virágait

A délutáni ünnepség második része és egyben az egész napos megemlékezés befejező programja, a gálaműsor a Pestújhelyi Közösségi Házban volt, melyen először Hajdu László polgármester, országgyűlési képviselő köszöntötte a felújított Pestújhelyi Közösségi Ház színháztermébe érkező ünneplőket, majd rövid köszöntőjében kiemelte, hogy a mai beszédek a nagy összefüggésekről szóltak. Ennek kapcsán idézetet olvasott fel a polgármester Búza Péter: Palotai tegnapok című kötetétből, s ezen belül is a ?Jottányit se a negyvennyolcból? című fejezetből, mely a palotai ?negyvennyolcasokról? szólt: azokról, akiknek a nevét megőrizte a történelem, illetve azokról, akik névtelenek maradtak. 147 palotai önkéntes vett részt az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban. Többek között Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos fia az evangélikus gyülekezet főgondnoka volt.
-Tehát jogosan ünnepeljük az 1848/49-es eseményeket itt a kerületben is. A 157 évvel ezelőtti eseményekre emlékezünk. Az összefogás reményében ülünk itt: az országért, Budapestért, a XV. kerületért, Rákospalotáért, Újpalotáért, Pestújhelyért. Így legyen!- mondta a polgármester.
E szavakat követően a Madárdal együttes ünnepi gálaműsora vette kezdetét „Ah, hol vagy, magyarok fénylő csillaga?” címmel, melyben az 1848-as szabadságharc és korának énekei, katonadalai hangzottak el. Ezen belül többek között Kossuth izenete eljött címmel Kossuth-nóták, Isten velünk van címmel surányi katonadalok, majd csíki katonanóták Huszárnak soroztak címmel. Fehérváry Lilla, Vaskó Zsolt és Bálint Károly előadása azonban ezzel nem ért véget, mert a közönséget is megénekeltették korabeli „nótákkal”, miközben az asztaloknál bor, üdítő, pogácsa mellett beszélgethettek az ünnepen résztvevők.