Kiállítástól kiállításig II.
(képes beszámoló a cikk végén)

-Akkor még csak remélni lehetett, hogy egyszer az egész országot átszövő, országhatáron is átkelő, egész héten át tartó, a hazai kortárs festészetet méltón reprezentáló művészeti fesztivál lesz belőle
Mi, itt a Pestújhelyi Közösségi Házban 2003-ban csatlakoztunk azokhoz,
akiknek velünk együtt céljuk a kortárs magyar festők iránti közönségszeretet kivívása- mondta, majd felolvasta a Magyar Festészet Napjának kiáltványát:
Sokan valljuk: a festészet ünnep
„Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot…” – írta Babits „Örökkék ég a felhők mögött” című versében. Örökkék… Ismerjük ezt a színt? Ismerjük a színskála valamennyi színének hasonló mélységű tartalmát?
Tudjuk-e, hogy a színritmusoknak és gesztusoknak milyen hangulatteremtő ereje van?
Egész nemzedékek, társadalmi rétegek életéből maradt ki a festészet értékeinek élményszerű elsajátítása, miáltal világuk nem képes kinyílni – a szó babitsi értelmében.
2002 óta hazánkban rendszeresen megünnepeljük a Magyar Festészet Napját, amelyet október 18-ra tűztünk ki.
Azért erre a napra, mert ekkor ünnepeljük Szent Lukács névnapját, aki évszázadok óta a festők védőszentje. Ez a nap 2002 óta a fény, a színek, a formák és ritmusok, az élő festészet ünnepe!
Kérjük a szakma művelőit, művészettörténészeket, műkereskedőket, műgyűjtőket, társművészeket és mindenki mást, akinek kedves a festészet, támogassák kezdeményezésünket, és a maguk működési területén tegyenek annak érdekében, hogy ügyünk az egész társadalom közös ügye legyen.
Felszólítjuk a múzeumokat, kiállító intézményeket: e napon rendezzenek kiállításokat, aukciókat, szakmai tanácskozásokat, társművészeti eseményeket, tárják ki kapuikat a minél szélesebb nyilvánosság előtt hangzott el, majd Lehel Endre szólt az érdeklődő vendégekhez (többek között Bitvai Nándor alpolgármesterhez, Báder György önkormányzati képviselőhöz és Tajti Rékához, az OMIS osztály munkatársához), ismerősökhöz, családtagokhoz néhány gondolatban.
Amint megtudtuk, Novák András és Dér István tanítványaként a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz szakán végzett. A művészetek iránti elkötelezettségét pedig Artner Ottó szobrásznak köszönheti.
-16 év tanítás után reklámgrafikával kezdtem foglalkozni, ma is ezt csinálom, de mellette folyamatosan festek. Alapító tagja vagyok a Dunaharaszti Művészeti Egyesületnek, 2000 óta rendszeresen veszek részt egyéni és csoportos kiállításokon. 2 éve 4 barátommal létrehoztunk egy 365 képből álló, 100
méter hosszú képsort Napi adagok címmel, mely azóta kiállításról-kiállításra vándorol az országban. Az utóbbi néhány évben kezdtem meg kalandos utazásomat az absztrakt világában. Főként akrillal és pasztellal dolgozom, de foglalkozom szitanyomassal is. Mindezek gesztusok, örömképek, firkák. Épp ezért a Firkák című kiállításomat ajánlom megtisztelő figyelmükbe.
A kiállításmegnyitó után két nappal a tervek szerint egy tárlatolgatóra került volna sor a művész vezetésével, ám Lehel Endrének technikai problémái voltak, így egy másik alkalommal vehetnek részt egy rendhagyó kiállítási sétán az érdeklődők.
Ám vasárnap más program is várta a festeni, alkotni vágyókat a Pestújhelyi Közösségi Házban. Egy közös festésen vehettek részt a gyerekek, és a bátor anyukák és apukák, akik ecsetet ragadtak, majd a program résztvevői a végén megették a megfestésre kitett finomságokat.
-A zöldségek, gyümölcsök mellett azonban volt még finom zsíroskenyér lila hagymával, kovászos uborka és citromos tea. Külön köszönet Kissné Breczek Margitnak, aki nagyon sokat segített a program lebonyolításában- mondta Nagy Edit.
Lehel Endre kiállítása az elkövetkező két hétben tekinthető meg.

Kapcsolódó cikkek:
Improvizációtól a grafikáig
Száz méter művészet

Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó anyagok:

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)