Kalendárium hatodszor, Civis Honoratus-díj negyedszer
(képes beszámoló a cikk végén)

Az esemény keretében László Tamás polgármester köszöntötte a megjelenteket, és egyben az este moderátora is volt. Amint a jelenlévők megtudták, a Kalendárium idei számát kerületrészenként más-más személy állította össze,így a rákospalotai összeállítást Gyurkovics Miklós, a pestújhelyit Bencsics Lászlóné, az újpalotait Báthory Erzsi készítette, míg az egészet egy kötetté Gyulai Katalin állította össze. Édesapja, Gyulai Líviusz Kossuth-díjas grafikusművész pedig a kötet hátsó borítójára készítette el illusztrációját. A Kalendáriumban 25 interjú olvasható, valamint minden hónap végén Ignotus után szabadon Emma levelei a mai korra aktualizálva, melyből a könyv bemutatóján részletet is hallhattunk.
Amint a cikk elején már olvasóink is olvashatták, immáron negyedik alkalommal osztották ki a Civis Honoratus-díjat, ami tulajdonképpen a civilek alternatív díszpolgári elismerése, miután a díjjal a közösségben és a közösségért végzett munkát kívánta jutalmazni az ún. Százak Tanácsa, akik a díjat odaítélik az arra érdemeseknek. Az elmúlt években az alábbi személyek részesültek ebben az elismerésben:
2007: Szlacsányi Judit (Rákospalota), Gyulai Líviusz (Pestújhely), Péterfi Ferenc (Újpalota)
2008: Borda-Tóth család (Rákospalota), Tóth Lajos (Pestújhely), Báthory Béla (Újpalota) Posztumusz elismerésben részesült: Jordán Eszter.
2009: Rákospalotai Szilas Néptáncegyüttes (Rákospalota), Alexa Károly (Pestújhely) , Kelemen Árpád (Újpalota), posztumusz Márton Mihály pestújhelyi plébános.
Amint a bemutatón elhangzott, idén Rákospalotáról hat, Pestújhelyről hét, Újpalotáról pedig három jelölés érkezett.
S hogy kik lettek a díjazottak, álljanak itt a laudációk.
Rákospalota díjazottját, Juhász Sándort Báthory Béla méltatta.
– Mi tilt jobbakká válnotok? Ha eddig pazaroltatok,
S idő, ész, pénz elszóratott
Megvenni a gyalázatot:
Elég az ok
Javulnotok.
Mert még neked virulnod kell, ó hon,
Bár bűneink felhoznék arcodon.
Ezt a Vörösmarty-versidézetet szántam bevezetőnek, mert arról a barátomról szeretnék szólni, akinek párját közeli s távol ismeretségemben nem igen találtam. Ő azon kevesek egyike, aki korunkban, amikor a nemzet, a magyarság sokak szemében csupán üres sallangot jelent, minden tettével és gondolatával a hazafiság, a nemzettudat megmentéséért küzd. Nemcsak azzal, hogy házán címeres nemzeti zászlónk leng folyamatosan, hanem bárhol, ahol esélye van megszólalni, erről beszél és ekként is él.
Ősei a többi rákospalotai Szőcs, Varga, Dudás, Tóth családokhoz hasonlóan a Felvidékről telepedtek meg itt Rákospalotán az 1700-as évek elején.
Mélyen hazafias szellemben nevelték, édesapja is csak 1962-ben lépett be a szövetkezetbe. Mivel szívesen foglalkozott a detektoros rádiókkal, rádióműszerésznek tanult, majd a Magyar Televíziónál dolgozott 1970-ig, s 1973-ban kiváltotta az iparengedélyt, így szerezte meg az önállóságát, s itt kezdődött a második élete, az Ipartestület. A rendszerváltáskor nagy reményeik voltak, a régi céhek folytatásai akartak lenni. Ebben az időben lett az Ipartestület elnöke s volt mintegy 15 évig. Folyamatosan vonták meg tőlük a jogokat, eltörölték a szakvizsgát is, végül már csak húsz fő alkotta a rákospalotai Ipartestületet. Hivatalosan már vállalkozók voltak, de ők magukat továbbra is iparosoknak tartották.
Mindmáig tagja a helyi Ipartestületnek mint alelnök, s minden olyan tevékenységben részt vesz, sőt kezdeményező, ami a kerület, s főként Rákospalota hagyományainak folytatása. 2005-ben a régi palotai családokkal együtt támogatta az Üdvözlet Rákospalotáról és Pestújhelyről című képeslap¬gyűjteményt. Felújították közösen az Ipartestület zászlaját, s méltó helyet találtak neki az Ipartestület nagytermében. A Fő utcai Kossuth-szobor helyreállítása is nekik köszönhető, de évenként támogatják a palotai szüreti rendezvényeket is, s két éve a Pestújhelyi téri 1848-es emlékműről elrabolt magyar címer helyreállítása is az ő tettük volt. A Kossuth-évfordulón elvitték az emlékünnepen legjobban szereplő gyerekeket Kossuth szülőföldjére. Második éve rendez az Ipartestület vézetésével Édes hazánk, rólad zeng dalunk címmel kifejezetten a magyar költészet hazafias verseiből kerületi szavalóversenyt szervezett: a Csokonai Művelődési Házban, s a színpad mellett ilyenkor ott látható testületük selyemszállal hímzett lobogója.
Egyike az ősök föld- és hazaszeretetét tovább vivő, a környezetét jobbá tenni, a felnövekvő nemzedékeket is a haza gazdagítására nevelni akaró igazi lokálpatriótáinknak. Ő javasolta évekkel ezelőtt, hogy a helyi nemzeti ünnepeinken ne máshonnan jött politikusok tartsák a díszbeszédet, ne ők emlékezzenek, hanem az itt élők által megbecsült, közéjük tartozó, a lakóhelyét szerető s érte tenni akaró helybéli. Szívesen idézi Vörösmarty Jóslat című versét, melynek befejező versszakát is felolvasom:
Kié e hon, ha nem miénk?
Ha érte mindent megtevénk,
Ha tiszta kézzel áldozánk,
S lettünk, mi eddig nem valánk:
Nincs hatalom,
Mely visszanyom.
És még neked virulnod kell, ó hon,
Mert Isten, ember virraszt pártodon. Mondta Báthory Béla, melyhez köszönetként Juhász Sándor annyit fűzött hozzá, hogy ez az elismerés azoktól az emberektől van, akik nélkül ő maga sem lehetne az, aki
-Ugyanis sosem tudtam olyat kérni, melyhez ne kaptam volna elegendő segítséget ezektől a barátoktól- mondta.
Pestújhely díjazottja Páljános András, a Pestújhelyi Pátria Közhasznú Egyesület elnöke lett, laudációját Báder György olvasta fel.
– Amikor megkaptam a felkérést, hogy én mutassam be a 2010. év.
Pestújhelyi CIVIS HONORATUS elismerő plakettjét kinek ítélte oda a százak tanácsa, azt gondoltam, hogy nem lesz nehéz feladatom bemutatni Önöknek egyik legkedvesebb barátomat. Úgy gondoltam, annyi mindent tudok róla, hogy akár órákig tudnám mondani méltatását. Összeszedtem a gondolataimat, és rádöbbentem, hogy „egyik mondat kilöki agyamból a másikat” és értelmetlen kuszaság jönne ki belőle
Úgy döntöttem, hogy leírom ezt a néhány sort, és itt most felolvasom Önöknek, miért javasoltam a barátomat.
Nyomatékosan kijelentem nem ez volt az oka. A szavazatok megszámlálása után, a bölcs bírák megerősítették véleményemet. Ha egy mondatban kellene elmondanom, hogy mit tett, mit adott a 100 éves Pestújhelynek az utóbbi években, tovább megyek mit kapott a jövő nemzedéke jelöltemtől, azt mondanám: HITÉVEL ÉS EREJÉVEL ÜZENT A JELENNEK ÉS A JÖVŐNEK. A MA ÉLŐKNEK KÖTELEZŐ, A KŐBE VÉSETT EMLÉKEZÉS! Megüzente: múltunkat elfelejteni, az olyan mintha bezárnánk a jövő kapuját, kiírnánk magunkat a világból.
1956-ban született Pestújhelyen. Sokan mondják, és még többen tudják, hogy Pestújhelyen más a levegő, mint Palotán, vagy Újpalotán. Ezt a más levegőt szívta be először, Pestújhelyen sírt fel először, itt tette meg az első kis lépést, itt verték meg a nagyobb fiuk. Később itt verte meg Ő a nagyobb fiukat, itt találkozott a barátság érzésével, a szerelem csírája is itt bontotta ki szárnyait, pont úgy élt, ahogy mindenki más, élte a pestújhelyiek polgár-falusi életét. Tanult, dolgozott, és újra tanult. Az idő múlása és tehetsége kiemelte az átlagemberek sorából. Egy azonban biztos, bárhová került élete során, mindig pestújhelyi marad. Ide érkezik haza.
Két hónap múlva, tíz éves lesz a Pestújhelyi Pátria Közhasznú Egyesület. Azt gondolom, hogy számomra és ki merem jelenteni számára is fordulópontot jelentett egyesületünk megalakulása. Röviden fogalmazva: megtaláltuk egymást, persze nem mi ketten, hanem mind azok, akiket megérintett a közösség, az együtt „tenni akarás” a közös cél és cselekvés varázsa.
Páljános András, bízom benne, hogy a nevének kimondása nélkül is már sokan tudták kiről beszélek ilyen elfogódottan –
Páljános András a Pátria egyesület elnöke rászolgált erre a megtisztelő címre.
Én úgy gondolom, hogy nem csak a centenáriumi évben bizonyította kötődését a kerülethez, Pestújhelyhez. Az elmúlt tíz évben, -a teljesség igénye nélkül: Emléktáblákat adományozott: Dr. Bezsilla Nándor a község egyik alapítójának emlékére, Pestújhelyi Iskola Jövő Kapszulájához, az 1956-os áldozatok emlékhelyére, Edőcs István ökölvívónak, Lővei doktornak.
Az Ő támogatásával kelt újra életre hosszú álmából a PÖSÖC- Pestújhelyi Sport Club, Támogatása is segített, hogy a FEMINA FC női focicsapat többször is elnyerte a Magyar Bajnoki címet. A napokban hallottam hogy a kerület más iskoláit is segítette, támogatta. Nem hagyhatom ki a sorból a Tenke-emlékkő felállításának támogatását és a múlt év legnagyobb ajándékát, amit kaptunk, mi pestújhelyiek és újpalotaiak a MEMENTÓ pestújhelyi temető emlékhelyet.
Azt gondolom, a Civis Honoratus rangját és értékét emeli, hogy a mai naptól a jeles személyek sorába lépett.
Köszönjük neked Páljános András, legyél velünk, legyél pestújhelyi sokáig, hogy sokáig lehessünk büszkék rád. Az utókornak, a fiataloknak küldött üzenetekre. Te rányomtad az ujjlenyomatodat. Gratulálunk- mondta Báder György. Minderre köszönetként Páljános András azt mondta, hogy a Kalendárium és a Civis Honoratus-díj olyan elismerésnek számítanak, mely közelebb hozza egymáshoz a kerületrészeket.
-A Kalendárium révén alaposabban megismerhetjük a környezetünket, díj pedig visszajelzés azoknak, akik a környezet jobbításért dolgoznak. Az idei díjazott ugyan én vagyok, de ez az elismerés valójában a Pestújhelyi Pátria Egyesületet illeti, melynek minden tagja sokat tett azért, hogy ma már Pestújhely is az élhető városrészek közé tartozik.
Újpalotán a díjat a Boldog Salkaházi Sára templom közössége kapta. A laudációt pedig Varga Gyula olvasta fel.
– Tisztelt Polgármester úr, Gyula atya, kedves Vendégeink!
Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az újpalotai katolikus közösség történetéről.
Az Újpalotai katolikus közösség magja jóval régebbi, mint a Boldog Salkaházi Sára templom. Hosszú éveken keresztül 150-200 fős, nagyrészt idősebbekből álló katolikus hívő gyülekezet gyűlt össze vasárnaponként szentmisére az Újpalotai Közösségi Házban. A fiatalok, kisgyermekes családok a környező templomokba jártak, nem volt a lakótelepi hívőknek sajátjuknak mondható, összefogó erejű temploma. Márton Mihály atya mindig azt mondta, keveset imádkoztok, azért nem épült még meg a templom, majd ha megérdemlitek, megkapjátok. Mihály atya halála után Molnár Béla pestújhelyi plébános segítette Mékli Attila káplánnal az újpalotai híveket.
2006 decemberében meghallgatásra talált a sok imádság. A templom alapkőletétele végre megtörtént, beindult a várva várt folyamat. 2007-ben Erdő Péter bíboros úr kinevezte szervező lelkésznek Repcsik Gyula atyát, aki minden áldott nap kiment a templomépítkezésre és nyomon követte a munkálatokat. A Városmisszió ideje alatt már érződött az alakuló közösség ereje, lendülete. A Főtéren lelkes kis csoportok büszkén mutatták be, az arra járóknak a templom makettjét és hirdették: Ilyen lesz a mi templomunk.
2008 végére felépült a templom és december 27-én, a bíboros úr felszentelte, és az Újpalotaiak életében egy új korszak vette kezdetét. László Tamás vezetésével közösségépítő napokon vehettünk részt. Kezdett kialakulni, összekovácsolódni a hívők csapata. Egyre többen jöttek az új templomba a harang hívó szavára. Jöttek a fiatalok, a kisgyermekes családok, és minden korosztály szép számmal képviselteti magát vasárnapról vasárnapra a szentmiséken. A közösség mára már 5-600 főre növekedett. Ez év május elsejétől mint önálló plébánia működik. A templom közössége két év alatt rendkívüli mértékben fejlődött.
A kegyelem dolgozik: újabb és újabb arcok tűnnek fel közösségünkben, ki a jegyesoktatás után, ki a gyermeke keresztelése után érzi azt, hogy jó egy közösség tagjává válni és a hitét gyakorolni, van, ki több évtized után érezte úgy, hogy el kell jönnie Gyula atyához gyónni.
Templomunkban minden korosztály megtalálhatja a lelki épülését szolgáló alkalmakat: a gyermekek, a családosok hittanórákon, összejöveteleken, beszélgetéseken vehetnek részt, havonta egyszer az ifjúsági énekkar gitáros szentmisével szolgálja a híveket. Kirándulások, hittantáborok gazdagítják életünket. Plébániánk a hit mellet a kultúra terjesztésében is szerepet vállal. Filmklub működik, ahol értékes filmeket nézhetnek, nem csak a hívő emberek, hanem bárki érdeklődő. Kórusok szerepeltek templomi hangversenyeinken, a Kolompos együttes adott gyermekműsort.
Közéleti szereplőket is vendégül láttunk közösségi termünkben a László Tamás szervezte Társadalom és közélet előadássorozat keretében. Vendégünk volt többek között Semjén Zsolt, Eperjes Károly, Ángyán József, Bencze Izabella, Döbrentei Ildikó, Levente Péter. Velük a mindennapjainkat érintő problémákra kerestünk választ és erkölcsi útmutatást.
Ezt az alkalmat megragadva szeretnénk megköszönni a plébániai közösséget segítők áldozatos munkáját. Elsősorban említeném Gyula atyát, Gróf István gondnokot, Rimán Andorné Magdit, Békési Tamást; a hitoktatóinkat: Simon Magdit, Zsolnayné Csiszár Gizellát, Cselki Amarillát, kántorunkat Tamasi Ferencet, Cziglényi Gábort, László Tamást. Természetesen ez a felsorolás nem teljes, köszönjük a szentmisét követő agapéra készített finomságokat és az egyéb – a vendéglátásban, közösségi munkákban való – részvételt azoknak is, akiket itt név szerint nem soroltunk fel.
Törekszünk, hogy plébániánk a lakótelepnek ne csak spirituális, hanem a terület egyik kulturális központjává is váljon. Szeretnénk, hogy ez az épületegyüttes családi közösségi ház, valamint a szabadidő hasznos eltöltésének helyszíne is legyen. Azt kívánjuk, hogy mindenki sajátjának érezze.
A Boldog Salkaházi Sára templom közössége az első szeretet időszakát éli, a robbanásszerű fejlődés ennek is köszönhető. A Civis Honoratus-díj ennek az első szeretetnek az ébrentartását és erősítését szolgálhatja- hangzott el. Az egyházközség nevében pedig Repcsik Gyula atya mondott köszönetet.
-Ez egy nagyon erős közösség, mely képes volt 40 évig nem feladni templomépítő álmát. Ez a díj az első szeretet díja, mely ennek az álomnak a megvalósulását jutalmazta- mondta.
A posztumusz díjat idén Zajti Ferenc, az 1961-ben elhunyt festőművész, orientalista, író kapta, aki 1919-től haláláig élt Pestújhelyen. Élete során azonban többször kutató körúton járt Indiában, Törökországban. 1946t-ban nyugdíjazták. Lakását még halála napján kifosztották, műveinek, könyvtárának és csaknem minden értékének nyoma veszett. A posztumusz Civis Honoratus-díjat unokái, Zajti Ferenc és Homor Istvánné vették át, kik külön köszönetet mondtak az elismerésért, és kihangsúlyozták, jövőre lesz éppen 50 éve, hogy nagyapjuk elhunyt, így igazán jubileumi ez a díj.

Kapcsolódó hanganyagok:
A Kalendárium bemutatója, a Civi Honoratus-díj átadása

Kapcsolódó cikkek:
Kalendárium a XV. kerületről

Kapcsolódó linkek:
Kerületi arcképcsarnok

Kapcsolódó anyagok:

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)