Játszani is engedd!
(képes beszámoló a cikk végén)

Bevallom, nagyon sajnálom, hogy személyesen nem lehettem jelen azon a kiállítás megnyitón, melyen Hegedűs Csaba vállalkozó, és egyben az újpalotai Társasjátékos Klub vezetőjének kártyagyűjteményéből nyílt tárlat, ám egy nappal később a saját szememmel is meggyőződhettem arról, ezt meg kell mindenkinek néznie. Idő van még rá, ugyanis egészen február 18-ig látogatható a kiállítás az Újpalotai Közösségi Ház Zsókavár Galériájában.
S hogy egy kis kedvet csináljak annak, aki még azon gondolkodik, felkerekedjen-e, látogassa-e meg a galériát, álljanak itt Várhegyi Gábor gondolatai, aki többek között a Segíts az Iskoládat Közhasznú Egyesület vezetője, és aki a kiállítást ezekkel a szavakkal nyitotta meg.
-Amikor felkértek, hogy én nyissam meg ezt a kiállítást, szinte azonnal rábólintottam, oké, mi az nekem, megnyitom és kész. Most, hogy eljött ez a bűvös perc már tudom (tudtam már persze, a bólintás után is), hogy ezzel egy olyan fába vágtam a fejszémet, amit nem fogok tudni kivágni.
Kérem Önöket, hogy ne várjanak tőlem se szakmai alaposságot, se műszaki pontosságot, hiszen egyáltalán nem vagyok ismerője a kártyatörténelemnek, viszont kisgyerekkorom óta gyakorlom a színes lapokkal történő műveleteket inkább kisebb, mint nagyobb sikerekkel.
Amennyit én tudok a kártyáról, az annyi, hogy mióta megjelent a Földön a kultúrember, azóta bizony ott van a kezében a kártya is, mint minden idők egyik legnépszerűbb szórakoztató eszköze.

Na, szóval ez itt egy kártyakiállítás…
Emlékeznek? Csecsemőkorunkban már egy-két naposan kezünkbe adnak mindenféle csörgő, zörgő dolgokat, hogy ügyesedjen tőlük kezünk és fényesedjen az agyunk. Félévesen már jól oda is tudunk sózni velük hároméves testvérünk szeme közé, aki miután jól kibőgte magát, apánk fiókjából kihalássza az eldugott kártyacsomagot és megörvendeztet vele bennünket, hátha sikerül kárt tennünk benne és majd jól kikapunk miatta. És mi félévesek, a kapott ajándékot örömmel tépkedjük miszlikjeire, a felét még meg is esszük, de kikapni miatta pont nem mi fogunk, hanem az ajándékot nekünk juttató szenved testi fenyítésben – megalapozva ezzel egyben az örök testvéri szeretetet.

Önök, kedves megjelentek, azért jöttek ma ide, hogy megtekintsenek egy kiállítást…
Aztán persze ahogy növünk, növögetünk, úgy kerül elő – immár legálisan – az építőkocka és a búgócsiga mellett a kártyacsomag is. Először bőgni tanítanak meg bennünket a csapd le csacsival, aztán a svindli alatt rájövünk, hogy a káröröm a legjobb öröm, majd jöhet a zsír meg a snapszli, ahol már számolni is tudni kell és ha már römizünk is és ultizunk is, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy kártyázunk. Kártyajátékosokká akkor válunk, ha megfelelő partnerei vagyunk egy-egy jó kis pókerpartinak és a kártya királyai akkor leszünk, ha párunkkal együtt meghívnak bennünket egy-egy hajnalig tartó bridzscsatára.

De nem ezért jöttünk mi ma ide, hogy az ördög bibliájának rejtelmeibe avassam be Önöket, egy kártyakiállítást szeretnék megnyitni, mindannyiunk örömére.

Egyébként a bridzs egy fantasztikus játék. Egy kicsit mesélek róla, hátha nem untatom ezzel önöket. A bridzset négy játékos játssza egy pakli francia kártyával, jokerek nélkül. A két-két szemben ülő játékos alkot egy-egy párt, a két pár egymás ellen küzd. A játék célja minél több ütés elvállalása és megszerzése.
A legfontosabb szabály, hogy az osztástól a lejátszás végéig CSAK hét számot és négy szint lehet mondani, lehet passzolni, lehet mondani, hogy szan, ez az adu nélküli játékot jelenti, illetve lehet kontrázni és rekontrázni. Tehát tilos kimondani bármit, ami nem a bridzsel kapcsolatos. Ha nézők vagyunk ilyesmiket hallhatunk az osztást követően: 1 treff, 2 kör, 4 pikk, passz, 5 kör, kontra, hét pikk és ha ezután elhangzik három passz, akkor kezdődhet a játék. Ha valaki mást is mond, vagy a játék alatt megszólal, akkor a párost azonnal kizárják.
A bridzs olyannyira elismert, hogy még világbajnokságot, sőt olimpiát is rendeznek belőle, hiszen 1999-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság olimpiai sportnak minősítette és 2002-ben bemutató játékot rendeztek a Salt Lake Cityben zajló téli olimpián. Egy igazi világverseny látványnak sem semmi.
Egy hatalmas teremben van 40 asztal, ezeket körbeüli 4-4 játékos. A verseny megkezdése előtt a zsűri kialakít egy leosztást, azaz szétoszt egy pakli francia kártyát 4 felé, így egy asztal négy játékosa 13-13 lapot fog kapni. Aztán ugyanezt a leosztást még megteszik 19 paklival és a 20 ugyanolyan leosztást szépen beteszik 20 darab dobozba. A porondmesterek a 20 dobozt elhelyezik az első 20 asztalra, és elkezdődik a licit majd a játék. Minden asztalnál ül egy ellenőr is, aki feljegyzi, hogy az asztal mit hozott ki a leosztásból. Ha mind a 20 asztalon befejeződött a játék, akkor a lapokat ismét az eredeti leosztás szerint összerakják és átviszik a másik 20 asztalra, azoknak, akik eddig nem játszottak. És ez így megy hosszú órákon át. Aztán a leggyengébb párok kiesnek és egy hét múlva az a páros lesz a bajnok, aki végül a legtöbb pontszámot szerezte meg.
Valamiért a lengyelek a legjobbak ebben a játékban, hogy miért, azt senki sem tudja.
Játszani jobb, mint mesélni róla és a bridzsben az a jó, hogy már a legelején, akkor, amikor még kezdő a játékos pár, már akkor is izgalmas és érdekes ez a kártyajáték. Ha valaki bridzsezni kezd, hamar rájön, hogy amit addig a kártyával játszott, az olyan, mintha a Trabant és Zsiguli után egy Ferrariba ül.
Meséltem az előbb, hogy a szakszavakon kívül mást nem szabad mondani. De az ember ugye ravasz és sumákok mindig voltak és lesznek is. Az én nagynéném és nagybácsim péntekenként bridzspartira jártak a barátaikhoz. Kis srác voltam még, de most is emlékszem, amikor a nagynéném oktatta a férjét.
– Lajos, ha a bal fülemet vakarom, akkor pikkjeim vannak, ha a nyakamat masszírozom, akkor meg káróból állok jól. Jegyezd meg, el ne felejtsd!

És mi mindent lehet tenni még a kártyával! Emlékeznek Rodolfó mester kártyatrükkjeire? Emlékeznek, milyen érzés volt, amikor összedőlt a háromemeletes kártyavár? Emlékeznek, mennyit néztük anyánk mesterkedését, amikor a konyhaasztalon kártyalapokat helyezett egymás mellé, és ha rákérdeztünk mit csinál, csendet intett, hogy most pasziánszozik? Emlékeznek, milyen mérges volt nagyanyák, amikor a nagypapi megint üres zsebbel tért haza az ultipartiról?
És ma már itt PC meg az Internet. Játszhatunk akár magunkban, játszhatunk a neten akár egy afrikaival meg egy ázsiaival, nézhetjük a tévében a nagy pókercsatákat… a kártya ma reneszánszát éli, ugyanis évszázadok alatt életünk minden területére belopakodott. Nyelvünkben, irodalmi- és képzőművészeti alkotásokban, régi és modern filmekben egyaránt találkozunk kedvező és negatív hatásaival. A kártyázás szenvedélyébe bújtatott nyerni akarás vágya évszázadok óta jelen van az európai társasági életben és okoz társadalmi feszültségeket, egzisztenciális bizonytalanságot, tragédiákat, a szerencséseknek a nyerés élményét, vagy egyszerűen az együtt játszás örömét.

Tisztelt Megjelentek, Kedves Barátaim! Önök Hegedűs Csaba építési vállalkozó kártyagyűjteményének egyes darabjait látják, ha körbenéznek a falakon és megtekintik a pultokon lévő csomagokat. Ha körbenézünk, sok száz kártyakép köszönt ránk, főként francia kártyalapok, de vannak itt társasjáték kellékek, jós- és bűvészlapok vagy akár reklámhordozók, promóciós- és fantázia kártyák is. A pulton régi korok játékkártyái is megtekinthetőek, olyanok is szép számmal, melyek kereskedelmi forgalomba sohasem kerültek. Tudósítanak nekünk történelmi és társadalmi eseményekről, divatról és ízlésvilágról is. És persze a kártyák alkotói megmutatják nekünk szakmai felkészültségüket, ügyességüket, vállalkozó kedvüket.
Csaba családos fiatalember, egy hetedikes fiú és egy nyolcadikos leány édesapja, aki mintegy 20-25 éve gyűjti a zsugát. Amikor rákérdeztem, hogy kezdődött, elmesélte, hogy egy Amerikából hazatért barátja olyan kártyacsomaggal ajándékozta meg őt, ami tulajdonképpen nincs is, olyan egyszerűen nem is létezik. Ez a pakli ugyanis a Metro-Goldwyn-Mayer cég Las Vegas-i Casinójából származik, (mit származik! ne legyünk szemérmesek, ki lett lopva onnan). És ha megtekintik ezt a csomagot – ott található a pulton – akkor láthatják, hogy ez egy sérülésmentes kártyacsomag, ilyen pedig egyszerűen nem létezhet, ugyanis a kaszinókban minden csomaggal egyszer játszanak csak, és utána kilyukasztják a lapokat és bezúzzák azokat.
Csaba tehát egy nem létező kártyacsomaggal alapozta meg mára sok száz csomagra nőtt gyűjteményét, melynek kis részletét tekinthetik meg itt az érdeklődők.

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó anyagok:

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)